Nyolc tipp a gerinckímélő(bb) főzésért

A recepteskönyv társszerzője Griffin Baum amerikai idegsebész, aki orvosi gyakorlata során rengeteg olyan emberrel találkozott, akik az intenzív munka után pihenésként mindennap órákat töltöttek a konyhában – így terhelve extrán gerincoszlopukat és izmaikat. „Mindig megkérdezem a pácienseimtől, mi az, amire korábban képesek voltak, és amit már nem tudnak, de szeretnének továbbra is csinálni. Rengetegen felelték azt, hogy szeretnének főzni a családjuknak és maguk szórakozására” – mesélte az AARP-nek az orvos motivációjáról. Ugyanakkor kiemelte azt is: a hátkímélő főzőtechnikájának használata sem tudja megszűntetni a meglévő fájdalmakat, csupán abban segíthet, hogy az esetlegesen meglévő panaszok ne tartsanak bennünket távol szeretett tevékenységeinktől. 

A könyvben található receptek összeállítói két szempontra ügyeltek: egyrészt arra, hogy az ételek és italok egészségesek legyenek, tehát főként zsír- és cukormentesek, s zöldségalappal készüljenek – másrészt arra, hogy rövid idő alatt, gyorsan elkészíthetőek legyenek, s így az főzési állóidőszakot a lehető legkisebbre kelljen mérsékelni. A szerző konkrét tippeket ad az egyébként többnyire egyszerű ételek leírása mellé. Például:

1. Optimalizáljuk a munkát!

Sokaknak eszükbe se jut, hogy a konyhába is helyezzenek egy pihenőszéket, amely védi a gerincünk alsó (ún. lumboszakrális) részét. Mivel nincsen szék, fel sem merül, hogy ülhetnénk is – pláne, ha egész életünkben a pult mellett főztünk –, pedig a hámozást, a hasznos és használhatatlan ételdarabok szétválasztását, a felszeletelést és még ki tudja mennyi munkát ülve, nagyobb hajolások nélkül is tudnánk végezni.

2. Ismerjük a régit, de ne féljünk az újtól!

Az előző pont lényege: ha beosztjuk erőnket, sokkal kevésbé lesz fárasztó a munka. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, fel kell ismernünk, mi milyen megszokások mentén ügyködünk a konyhában. Sokan az édesanyjuktól, nagymamájuktól tanultak főzni, és bár a régi praktikák ma is megállják a helyüket, sok esetben jelentősen egyszerűbb a modern eszközöket bevenni. Például egy dagasztógép vagy egy mixer sok izzadságos munkát spórolhat nekünk – gondoljunk arra, hogy ha a józan nagymamánknak lett volna ilyen, bizonyára használja ő is!

3. Tervezzünk!

Mikor főzünk, gondoljuk végig, hogy mit készítünk, milyen lépésekben. Igyekezzünk tömbösíteni a feladatokat: készítsük elő a zöldségeket, amikkel dolgozunk, majd egyszerre pucoljunk, egyszerre takarítsunk el mindent. Így elkerülhető a fölösleges fel-le ugrálás és a sétaidő. Baum doktor azt tanácsolja, hogy minden egyes összetevőt tegyünk a közvetlen közelünkbe – ne a főzés közepén szaladjunk ki a kamrába a hagymáért vagy a padlásra a kolbászért, szalonnáért. Gondoljuk végig inkább, hogy mit, milyen sorrendben készítünk el, s az összetevőket és az azokat feldolgozó eszközöket tegyük egy jól elérhető, kevés mozgással bejárható körbe.

4. Optimalizáljuk a teret

Ahhoz, hogy a munkát optimalizálhassuk, a teret is optimalizálni kell – nem csak egy szék elhelyezésével. A derékfájósoknak rendszerint nehezebb hajolni, mint lépcsőzni, így érdemes megfontolni, nem kényelmesebb-e a felső szekrénybe tenni a gyakrabban használt eszközöket, és az alsóba a ritkábban előszedendő darabokat. Ez némileg eltér az „általános” pakolási technikától, de a hátunk hálás lesz, ha inkább a fellépőt koptatjuk, mint az ízületeinket. Baum doktor felhívja a figyelmet arra is, hogy nagyon sok eszköz (pl. a speciális szűrők vagy serpenyők) eleve akasztóval készülnek, így könnyen a falra is rögzíthetjük őket, és hajlongás nélkül is levehetjük majd. Ugyanakkor azt is javasolja, hogy igyekezzünk takarékoskodni az edényekkel: gondolkodjunk például egylábasos ételekben, így a pakolás és a mosogatás is kevesebb időt vesz majd el! 

5. Okos emberek, okos edények

Ha kímélnénk a hátunkat, érdemes (újból) előszedni a kötényt, aminek zsebébe beletehetjük a számunkra legszükségesebbeket, így mindig kéznél lesz, ami kell. Emellett pakoljunk észszerűen: az már félsiker, ha nem teszünk minden konyhai eszközt a fiókba vagy a szekrény mélyére. Amit sokat használunk, például fűszert, nyugodtan hagyjuk egy nyitott polcon, viszont az évente egyszer használt lekvárfőzőt ássuk el nyugodtan a szekrényben – ne legyen útban minden alkalommal, mikor kivennénk egy kislábast. Fontoljuk meg aztán, milyen edényre van valóban szükségünk; lehet, a vaslábasban nem most érdemes főznünk.

6. Kisebb adagok, kevesebb fájdalom

Ha fáj a hátunk, a súlyos edények emelgetésével, esetleg sütőbe rakásával sokat ronthatunk helyzetünkön. Ugyanakkor a megoldás sokszor nem az, hogy kevesebbet főzünk vagy készételeket vásárolunk – elég lehet csak szétosztanunk a főznivalókat. Például ha lasagnét vagy süteményt készítünk, és például a hétvégére érkező család ellátása miatt nem opció, hogy kevés ételt készítünk, tegyük külön edényekbe az ételt, vagyis egy nagy tepsi helyett dolgozzunk két kicsiben, vagy készítsünk pohárkrémeket, így nem kell egyben nagy súlyt emelnünk! Ugyanígy a tésztafőzésnél: nem érdemes ötliter vizet kiengedni, majd a csaptól a tűzhelyre ügyeskedni. Jobb megoldás egy-két literenként feltölteni a lábast, akár egy vízforraló igénybevételével. Így

fájdalommentesebb, gyorsabb és energiatakarékosabb is lesz a munka!

7. Jó technikák

A szép album mindezek számos praktikus tanácsot tartalmaz például arról is, hogy a nagy súlyú főzővizeket milyen párolási technikákkal lehet helyettesíteni, ha éppen nem tésztát főzünk. Kipróbálhatjuk például, milyen sütőben sütni a zöldségeket, vagy egy házi párolóban megpárolni – nemcsak a hátunknak segítünk ezzel, de új ízeket is megismerünk, és főzőtudományunkat is bővíthetjük!

8. Csak lassan!

Végül, bármilyen fura is, a szerző a nyugodt főzőtempó fontosságát hangsúlyozza. Ha idegeskedünk, kapkodunk, az nemcsak az étel minőségén ronthat, de a hátunk állapotán is, ugyanis befeszülhet az izomzatunk, s egy-egy váratlan mozdulatnál meg is sérülhetünk. Legyünk nyugodtak a főzésnél, sütésnél úgy, ahogyan általában az élet más területein is – tanácsolja az amerikai szakorvos.