Egészség

Miért jönnek elő a visszerek, és mit tehetünk ellenük?

Nemcsak esztétikai problémával találja szembe magát az, akinek visszeres a lába. Ez a gond sokakat érint, és olyanok is szép számmal akadnak, akinek még nincsen a visszerekkel nehézsége, de ha a jelenlegi életmódját folytatja, jó eséllyel hamarosan lesz.

Mik azok a visszerek? 

Ha a bőrünkön jól látszanak a visszerek, az azt jelenti, hogy kitágultak a felületi vénáink és kanyargóssá váltak. Hogy miért hívják visszereknek őket? Azért, mert visszapumpálják a vért a szív felé. A szívből a verőereken (artériákon) keresztül zúdul le a vér, amelyet a visszerek (vénák) pumpálnak vissza a szívbe.

Kétféle visszér van: amelyek a csontok közelében, az izmok között futnak, ezeket mélyvénáknak nevezzük, és vannak azok, amelyek a bőr alatt húzódnak, ezek a felületi vénák – ezeket szúrják meg egy vérvétel során. A kétféle vénát sok kicsi vénácska köti össze. Visszerei tehát mindenkinek vannak, csak nem mindenkinek látszanak át a bőrén.

Bármilyen vékonyak is ezek az összekötő vénák, vannak bennük úgynevezett vénabillentyűk. Ezek a vénabillentyűk lezárnak, amikor a szív felé áramlik a vér, nem engedik visszafolyni azt. Ha azonban nem zárnak rendesen, akkor az adott érszakaszban megnő a nyomás, az ér kitágul, kanyargóssá válik. Ráadásul a megnőtt nyomás miatt a fehérvérsejtek is összetömörülnek, dugókat alkotnak. A dugók kinyomják az érfalat, és enzimeket szabadítanak fel. Ettől az érfal elvékonyodik, áteresztővé válik.

Az elégtelenül működő vénabillentyűk tehát az egész baj forrása – de mitől romolhatnak el? Miért nem zárnak rendesen? Egyrészt a megterheléstől, amelyet főként az állómunka vagy a túlsúlyosság okoz. De ereinket egyébként is megviseli a felegyenesedett életmód, amely a lábakra terheli a testsúlyt. Lehet genetikusan is gyengébb maga a kötőszövet, ezt örököljük: ilyenkor jellemzően lúdtalppal, sérvvel, vagy aranyérrel is szembe kell néznünk. A daganatos és az autoimmun betegségek is gyengítik a kötőszöveteket, a vénabillentyűket, az érfalat. Egészséges embereknél az ülőmunka hajlamosít a vénabillentyűk gyengüléséhez, a nők esetében pedig a várandósság ideje alatt megnő a szervezetben keringő vérmennyiség, ami tovább terheli az ereket, és a többszöri szülés okoz hormonszint-változások is negatívan hathatnak a kötőszövetekre.

Hogyan óvhatjuk ereink épségét?

A visszérkrémek segíthetnek orvosolni az esztétikai problémát, ám ne feledjük, hogy nem csupán a látvány, hanem ereink további gyengülése ellen is fel kell vennünk a harcot. Ezt megtehetjük azzal, ha rostdúsan, egészségesen étkezünk, sok folyadékot iszunk, rendszeresen mozgunk, és az esetleges túlsúlyból is igyekszünk lefaragni.

Ha hajlamosak vagyunk a visszerességre, akkor a következőket is fontos betartani:

  • a munka közben rendszeres időközönként iktassunk be egy kis sétaszünetet
  • ülőmunkánál polcoljuk fel a lábunkat
  • kényelmes cipőt viseljünk
  • alváskor tegyünk egy hengerpárnát a lábaink alá
  • ne használjunk meleg fürdőt, és a szauna sem tesz jót
  • a napfénytől is érdemes óvni a visszeres lábakat.

Talán épp azért olyan zavaró a visszeresség, hogy tenni akarjunk ellene – hiszen arra hívja fel a figyelmünket, hogy egészségünk terén bizony aktív cselekvésre van szükség a részünkről. Jelentse ez csupán az egészséges, rendszeres mozgással teljes életmódot, vagy azt, hogy fokozott figyelmet fordítunk kötőszöveteink megerősítésére, óvatos védelmére.

Ha érint a visszeresedés problémája, vagy érdekel a téma, ezt a cikket se hagyd ki: EGY BANÁLIS ESET, AMI MAJDNEM A FELESLEGES NYÍLT HASI MŰTÉTEMMEL ÉRT VÉGET – VISSZÉRGONDOK A GYAKORLATBAN

Ajánljuk még:

Zöldség, ami gyümölcs: a rebarbara

Tavasz végén jelenik meg a piacokon csinos kötegekbe fogva, a pirosas-zöldes levélnyelek tömege, a rebarbara. Sokan szinte észre sem veszik, mások nem ismerik, elmennek mellette, nem tudják, mi mindenre lehetne felhasználni. A friss, roppanva törő rebarbaraszárak közül a pirosas színűeket válasszuk, ezek általában ízesebbek, mint a zöld fajták! A rebarbara íze kellemesen savanykás, üdítő, ám akárcsak a birset, a rebarbarát is csak főzve élvezhetjük. Gyümölcsként bánunk vele leginkább, sós fogásokban ritkán találkozunk vele.