Fókuszban a kasvirág: mit kell tudni az év gyógynövényéről?

2013 óta a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya minden évben kiválasztja azt a gyógynövényt, amely az év gyógynövényeként, az adott évben kiemelt figyelmet kap, így a hozzá kapcsolódó ismeretek (pl. gyógyhatásai, alkalmazási területei, stb.) az átlagosnál jóval szélesebb kör számára válhatnak ismertté. Míg 2018-ban a nyugtató-lazító hatásáról közismert levendulára, 2019-ben az aranysárga virágú. olajsejtekkel pettyegetett levelű orbáncfűre, 2020-ban a kasvirágra (Echinacea purpurea L.) esett a választás.

Az Észak-Amerikából származó kasvirág tudományos neve a görög sündisznó („echinosz”) szóból ered, amelyet a virágzat kúp alakú fészket formázó, némi absztrakcióval valóban sündisznószerű formában álló csöves virágainak köszönhet. Eredeti élőhelyén az indiánok nem csupán a nálunk termesztett bíbor kasvirágot (E. purpurea), de – széleskörű és intenzív gyógyhatásaiknak köszönhetően – még egy sor másik kasvirág-fajt is szent növényként tiszteltek. A növény különféle kivonatait az amerikai őslakosok évezredeken keresztül immunerősítő szerek alapanyagaként hasznosították, Európába a XV. századot követően került.

Az egyenes szárú, akár másfél méter magasra is megnövő növénynek nem csupán gyógyhatása kiemelkedő, de a szinte valószínűtlenül lilás-bíbor színű virágja is rendkívül látványos. A tüskés kúpot alkotó csöves virágok körül elhelyezkedő, bíbor színű szirmok (nyelves virágok) kezdetben szétterülnek, később lefelé hajlanak. A növényt leggyakrabban különféle immunerősítő készítményekben, vagy akár önállóan is alkalmazzák, drogját (drog: a növények gyógyászatban használt részeinek átfogó tudományos elnevezése) a szárított virágzó hajtása (Echniacea herba), valamint szárított gyökere (Echinacea radix) alkotja.

A növényt legegyszerűbb szárított formában alkalmazni.

Szárított részeiből készült teáját, virágjának présnedvét immunerősítésre, valamint különféle meghűléses és felső légúti, húgyúti betegségek kezelésére alkalmazhatjuk.

Külsőleg (krémek, kenőcsök, tinktúrák formájában) nehezen gyógyuló sebek, valamint a bőr különféle gyulladásos megbetegedéseinek kezelésére is alkalmazhatjuk.

A növény különféle kivonatai napjainkban rendkívül sokféle készítményben felbukkannak. Az immunrendszert moduláló (aktivizáló, serkentő) alkotóelemeinek köszönhetően immunerősítő gyógyászati készítmények alapvető alkotórésze, de étrend-kiegészítő és kozmetikai termékek meghatározó komponense is. Baktérium- és vírusellenes hatása mellett gyulladáscsökkentő hatása is bizonyított, aminek köszönhetően különféle bőrápoló kozmetikumokban is gyakorta találkozhatunk vele.

Otthoni körülmények közt, akár egy erkélyen elhelyezett balkonládában is jól termeszthető, de rendkívül impozáns megjelenésének köszönhetően akár virágoskertek dísze is lehet. (Dísznövénykertészetekben számtalan dísz-változatával találkozhatunk.) Lilás-bíbor szirmait gyógyteák mellett élvezeti teakeverékek dekorációs összetevőjeként is használhatjuk. Gyűjtését akkorra időzítsük, ha a szirmok már lefelé csüngenek. (Ez egy adott növény virágai esetében is eltérő időpontban lehet, várjuk ki a megfelelő pillanatot!) A levágott virágokat pedig sötét, naptól védett, meleg helyen szárítsuk.

Nyitókép NoName_13 képe a Pixabay -en