A(z éjszakai) lábfájás sok kórság tünete lehet – a nyugtalan láb szindróma nyomában

Pár évvel ezelőtt Pestszentlőrincen egy geronto-andragógiai előadást tartottam arról, hogy minden korosztálynak fontos tanulnia az időskori pszichológiai és pszichiátriai problémákról. Az előadás után odajött hozzám egy hatvan év körüli asszony, és elmesélte, hogy nagymamája, édesanyja hasonló tünetekkel szenvedett hosszú évekig, s nála is jelentkezik ez az utóbbi hónapokban. Most, hogy beszéltem a felismerésről, arra gondolt, hogy talán nem is természetes dolog ez, lehetséges, hogy nagymamája, édesanyja beteg volt, és ő is beteg?

Amikor rákérdeztem, hogy mi a probléma, pár mondatban pontosan elmondta nekem az ún. nyugtalan láb („restless legs” – RLS) szindróma lényegét, mintha egy tankönyvben olvastam volna – rá is kérdeztem, hogy hallott-e erről korábban, de nemmel válaszolt. Megnyugtattam, hogy tünetei nagy valószínűséggel egy betegség jelei, de a szakorvos valószínűleg jelentős enyhülést adhat egy jó terápiával. Pár hónap múlva azzal jött, hogy egy alvásszakértő és egy belgyógyász segítségével végzett kúra jelentősen csökkentette a tüneteit, s immár végigalussza az éjszakákat.

De mi is ez a „nyugtalan láb” szindróma?

Másik nevén Willis-Ekbom szindrómának is nevezik, és időskorban kétszer annyi betegnél jelentkezik, mint ötven éves kor alatt, s egyes becslések szerint a felnőtt lakosság 10%-a élt már át ilyen tünetet. Ilyenkor általában éjszakai alvás során arra ébredünk, hogy a lábszárunk fáj, húzódik, lüktet vagy extrém esetben azt érezzük, mintha mászna rajta valami (leginkább az érzés forrását hangyák mászásához hasonlítják az érintettek). Ami viszont nem jellemző, az a görcs érzése, és a zsibbadás sem gyakori tünet!

A lüktetéssel és a fájdalommal együtt nagyon erős a késztetés arra, hogy járjunk is egyet, sőt: ha felállunk, és sétálunk pár percet, akkor a rossz érzés általában elmúlik. Ugyanezeket érezhetjük már este is, akár tévénézés közben vagy lefekvés előtt is, s nagyon ritkán a tünetek érinthetik a lábfejet vagy a karokat is. Minden esetben az a dolog vége, hogy az illető nagyon keveset alszik, s álmatlansága több, újabb betegség forrása lehet. Az RLS-szakértők hangsúlyozzák, hogy a tünetek rendszeres jelentkezésekor minél hamarabb érdemes orvoshoz mennünk, hiszen ez a szindróma nem pusztán borzasztó kellemetlen, hanem valóban számos betegség jele lehet!

Minden további nélkül lehetséges, hogy egy kezdődő cukorbetegséggel állunk szemben, amely nagyon sokáig rejtette magát, s ebben a tünetben bukkan fel először. Szintén lehetséges, hogy valamilyen gerincbetegség áll a háttérben, amelyet érdemes alaposabban kivizsgáltatni. Nagyon gyakran azonban – sőt, manapság főleg ezt hangsúlyozzák! – vashiány okozza ezeket a tüneteket, s egy megfelelő kúrával a panaszok jelentősen enyhíthetők.

Lehet az RLS a veseelégtelenség jele is – amely szakértők által szintén jól kezelhető –, ahogyan szorongások és stressz is okozhat ilyen szindrómát.

Ritkább esetben a probléma Parkinson-kórra is utalhat,

amelynek kezelését nagyon hamar el kell kezdeni – bármire is utalnak a tünetek, ideje kivizsgálni!

Ahogy általában, minden rendszeres tünetnél, úgy az RLS-nél is rendkívül fontos, hogy ne higgyük azt, hogy ez az élet természetes része, tegyünk ellene, ne hagyjuk, hogy a végén az álmatlanság folyamatosan gyötörjön, s szervezetünk általános levertsége legyen más betegségek forrása, miközben még a probléma hátterében álló valódi betegséget sem térképeztük fel. Figyeljünk magunkra és testünk üzeneteire!