Apróbojtorján, a gyulladások doktora

Június és augusztus között gyűjtjük felső, virágos szárrészét és alsó szártőleveleit. A leszedett növényi részek fő hatóanyagai a cserzőanyagok, kovasav, nyálka, illóolaj, keserű anyagok és flavonoidok. Ez utóbbi kiváló gyulladáscsökkentő, epe- és májvédő hatással ruházza fel Szent Pál füvét. A benne található csersav összehúzó hatású, ezért a gyomor-, bél-, és szájnyálkahártya betegségeire sikerrel alkalmazható. A kovasav az immunrendszert segíti a védekezésben, hatására megemelkedik a fehérvérsejtszám, ami a vírusok és baktériumok elleni védekezés egyik alappillére. A benne található keserűanyagok az emésztésünkre lehetnek jó hatással, és az epesav lekötésére is alkalmasak. 

A múlt század elején TBC kezelésére javasolták összehúzó hatása miatt. Az 1700-as években már arról is írnak, hogy sárgaság ellen használták forrázatát. Az amerikai és kanadai indiánok lázat csillapítottak vele, a középkorban pedig mágikus erőt tulajdonítottak neki: elbeszélések szerint a párna alá tett apróbojtorján mély álomba ringatta az embert. 

Maria Treben patikájában agármonyként, bojtorjános párlóként, hebeborosánként és királynéasszony káposztájaként is olvashatunk róla. Torok- és mandulagyulladásnál nagy hasznát vehetjük, de a száj nyálkahártyájának gyulladásait is enyhítheti. Levele gyógyítja a vérszegénységet és alkalmazható sebek, reuma, lumbágó kezelésére is. „Naponta háromszor egy csésze tea gyógyítja a szívnagyobbodást, gyomor-, béltágulatokat és tüdőtágulást, továbbá a vesebántalmakat és hólyagpanaszokat, ha a teát kúraszerűen alkalmazzuk.” 

Már az ókori görögök is használták sebgyógyításra, és a híres természettudós apátnő, Bingeni Hildegard is elismerően nyilatkozott róla. Szerinte az apróbojtorján meleg növény, ezért akkor ajánlotta, amikor a beteg belsejét kellett a különböző hideg nedvektől, nyáltól, nyálkától, takonytól, hányadéktól megtisztítani.

„Hogy az ember a nyáltól, a hányadéktól és takonytól megtisztuljon, vegyük az apróbojtorján nedvét, és kétszer annyi nedvet édesköményből, és adjuk ehhez a gólyaorr nedvéből annyit, amennyit a legkisebb érme nyom. Azután vegyünk galangagyökeret annyit, mint az előző három együtt, és zsidótömjénből annyit, amennyit hat érme nyom, és édesgyökérből két érményit. Törjük ezeket porrá, és ezt a port nyomkodjuk az előbb mondott nedvbe, és készítsünk belőle borsónyi pirulákat. Azután vegyük a vérehulló fecskefű nedvét, annyit, amennyi egy érme negyede, és mártsuk bele a pirulákat, és tegyük őket a napra, hogy megszáradjanak. Ha azonban a napnak nincs melege, tegyük gyengéd szélbe és enyhe levegőre, hogy lassan száradjanak meg.” 

A népi megfigyelések szerint gombaölő hatással is rendelkezik, ezért gombás fertőzések esetén is jól alkalmazható (külsőlegesen teafaolajjal kiegészítve). Candida ellen cickafarkkal, zsályával keverhető, a kezelés kiegészítésére akár propolisz is alkalmazható. Nőgyógyászati panaszok esetén is segítségül hívhatjuk: külsőleg alkalmas a fertőzések és sebek kezelésére, belsőleg erős menstruáció esetén is alkalmazható, vérzéscsillapító hatással rendelkezik. Méhszájseb esetén zsályával keverve erőteljesebb hatást érhető el, de a fertőzések leküzdéséhez árvacsalánnal is keverhetjük.

 

Apróbojtorján-tea:

• Egy teáskanálnyi szárított apróbojtorjánt forrázzunk le két deciliter vízzel, majd 10 perc múlva szűrjük le.
• Melegen vagy langyosan, naponta 2-3 csésze fogyasztása javasolt, étkezés előtt fél órával.
• Külsőleg langyosan vagy kihűtve alkalmazzuk!

A különböző hatások elérése érdekében számos gyógynövénnyel keverhető. Vegyíthetjük libapimpófűvel vagy cickafarkfűvel, fehér árvacsalánnal, orbáncfűvel, de akár pitypanggal, cickafarkfűvel, körömvirággal és mentával is. Hólyagpanaszok esetén az apróbojtorján-aranyvesszőfű-körömvirág tea a legjobb gyulladáscsökkentő megoldás.

Kép forrása: Ivar Leidus/Wikimedia