Egészség

Alvási nehézségek demencia idején

| 2021.06.12.

Ahogy Magyarországon növekszik a demenciával élők száma, úgy lesz egyre megszokottabb, hogy környezetünkben demensek élnek, esetleg magunknak is kell demenseket gondoznunk. Nehéz pontosan megmondani, hogy ebben a feladatban mi a legnehezebb, de számos gondozóval és a téma kutatóival rendszeresen beszélve úgy látom, hogy a legtöbbször a megzavarodott időérzék kerül elő, ezen belül is az, hogy a demencia súlyosabb fokán már akár teljesen felborul az idő érzékelése, s a beteg nappal alszik, éjjel pedig végig fenn van, vagy teljesen váratlanul felriad, s nem tud visszaaludni. Ennek okaira keressük a választ.

Ahogy erősödik a dementálódási (leépülési) folyamat az emberi agyban, úgy beszélhetünk egyre gyakoribb alvási nehézségekről. Ennek számos oka van, amelyek között a legfontosabb az, hogy az agy hipotalamuszban található, úgynevezett suprachiasmaticus mag/nucleus (SCN) elkezd leépülni, s így a beteg ezen, időtapasztalatért felelős agyi rész elcsökevényesedése miatt valóban egyre nehezebben tudja, hogy nappal van-e vagy éjszaka. Az időérzék megzavarodása, majd utolsó fázisban annak elvesztése mellett problémát jelenthet az is, hogy a beteg tudata tele van zavarral és félelemmel, és ahogy előrehalad a leépülési folyamat, egyre nehezebben tud elaludni, és egyre felületesebben alszik, a legkisebb zajra vagy hangra felébred.

Szintén létezhetnek fantomfájdalmak (zsibbadások, viszketések), amelyeket a leépülő agy produkál, s ezek ugyanúgy kínozzák az embert, mint a valódi, testi fájdalmak. Nem egyszer előfordul az is, hogy a beteg valamilyen más gyógyszert szed, amely akadályozza a megfelelő elalvást és a mélyálom álomszakaszát (REM), tehát a leghasznosabb álomba kerülést. Sajnos előfordul az is, hogy a demenciára még reflektálni tudó beteg rendkívül rossz ideg- és lelkiállapotba kerül, félelmekkel, reménytelenséggel, kilátástalansággal, s ebben a depresszív helyzetben nem tud elaludni, vagy gyakran felriad.

A kérdés ezeket az állapotokat látva nem lehet más, mint az, hogy mit tudunk segíteni? Fogalmazzuk meg néhány fontos szabályt, amellyel tényleg segíthetünk!

  1. A mélyalváshoz teljesen zajmentes közeg kell, biztosítsuk ezt a demens ember számára!
  2. Az alvás előtt négy-öt órával végezzünk vele olyan mozgást (séta, tánc, kisebb futás), amelyre az orvos engedélyt ad, s amit ő is szeret! Ebben az esetben jobban kifárad, s igényli az elalvást.
  3. Ha már ő nem tud ügyelni az életritmusára, nekünk kell helyette. Azonos időben reggelizzünk, ebédeljünk, vacsorázzunk, és éjszakára semmilyen nehéz ételt és felesleges italt ne adjunk a betegnek!
  4. Nagyon fontos átnézni a gyógyszereket, és átolvasni, hogy melyik lehet az, ami akadályozza az alvást. Ha ilyet találunk, akkor egy másik gyógyszert kell felíratnunk helyette!
  5. Próbáljuk meg lecsökkenteni a napközbeni elbóbiskolási időket. Ebben az esetben azt is észrevesszük, hogy a „kába” állapotok is ritkábbak, s a beteg a megfelelő időben hamarabb elalszik.
  6. A koffeint, az alkoholt és a nikotint, mint stimulánsokat kerüljük, legföljebb reggel fogyasszon a páciens egy minimális kávét, ha ezt orvosa megengedi!
  7. Vegyük körül olyan tárgyakkal az alvásra készülő embert, amelyeket szeret és amelyek megnyugtatják, így könnyebben jut el a mélyalvásig!
  8. A fény szabályozásával, külső hatással elérhetjük, hogy a reggeli ébredés a fény megjelenésével egyszerre történjen.
  9. Altatót csak olyat adjunk, amelyet az orvos engedélyez, ugyanis egyes ilyen gyógyszerek kifejezetten ártanak a betegnek!

Mindezeken túl azonban – akármilyen nehéz is – a legfontosabb szabály, hogy legyünk türelmesek, s gondoljunk arra a jézusi törvényre, hogy amit nem kívánsz magadnak, ne tedd embertársadnak! Gondoljuk végig, hogy mi milyen ápolást szeretnénk hasonló esetben, és ezt adjuk meg embertársunknak!

 Forrás: ITT

Ajánljuk még:

Az egészséges hormonháztartás 6 titka

Az egészséges hormonháztartás 6 titka

Nem szeretem az internetezés közben felugró ablakokat, de alkalomadtán tudnak új és kifejezetten hasznos dolgokat is hozni az életembe. Ilyen eset volt, amikor körülbelül két évvel ezelőtt egy szakkönyv keresése közben egyszer csak megjelent a képernyőn Marjolein Dubbers Hormonkontroll című könyve. „Változtass az étrendeden! Változtass a hormonjaidon! Változtass az életeden!”. Megkapó hívószavak. Nem is álltam ellen, nem is volt miért. Mert nekem is változtatnom kellett.