Egészség

A tudomány oszthatatlan, mint a hidrogénatom – egy USA-ba vándorolt magyar professzor tapasztalatai

 

Interjú Boros G. László professzorral, a Kaliforniai Egyetem kutatójával.

Fiatalon, a Szegedi Orvostudományi Egyetem elvégzése után hagytad el az országot 1989-ben. Mennyire változott a szemléleted?

Huszonnyolc évesen mentem ki, de most is csontszilárd magyar gyerek vagyok, így számolok, álmodom és gondolkodom. A nyelvünknek van egy sajátos logikai rendszere, egy olyan megoldóképlete, ami különösen a tudomány területén hasznos. Ez óriási ajándék, főleg egy olyan színes kulturális környezetben, ahol dolgozom. A Kaliforniai Egyetemen tulajdonképpen csak eszkimó hallgatóm nem volt még. Eddig.

Ezt megelőzően az Esseni Egyetemen és az Ohiói Állami Egyetemen is oktattál. Most ötvennyolc évesen úgy tűnik, letelepedtél Los Angelesben. Elégedett vagy?

1998 óta vagyok oktató a Kaliforniai Egyetemen, azóta végigjártam a kötelező tanársegéd- adjunktus-docens fokozatokból álló ranglétrát. Öt éve kaptam meg a professzori címet, azaz viszonylag fiatalon. A kutatók pályája már csak ilyen: olyan területeket keresnek, ahol sok a tennivaló. Az orvosi biokémia ilyen, egy nehezen érthető tantárgy.

Nincs mit szépíteni rajta, az egyetemen köpködtünk rá,

ha szabad így fogalmazni. Remélem, hogy a deutériummal kapcsolatos kutatásom könnyíteni fogja az oktatását.

A kutatás tárgya a deutérium, hétköznapi nevén a nehézhidrogén. Előfordulása egy atom 6500 atomonként. Ennyire fontos?

A legfontosabb. A szervezetünkben a felhasznált táplálékunkból a legkisebb elem a hidrogén, ennek van egy izotóppárja, ami kétszer olyan nehéz, a deutérium. Az könnyen elképzelhető, hogy ha egy labdajátékot az eredetinél kétszer nehezebb labdával játszanák, az mennyire megnehezítené a sportolók dolgát. Ez igaz a biokémiai rendszerekre is. Azt keresem, hogyan lehet megszabadulni ezektől a medicinlabdáktól, hogy ne törjön el a játékos keze vagy lába, azaz ne szakadjon le egyik enzimnek sem valamelyik fehérje oldallánca, amelyikkel protonokat továbbít a sejtjeinknek. A legkisebb sejtszervezeti egységeket vizsgáljuk, ezekben nagy a jelentősége a deutérium-eloszlásnak. A megközelítés tehát az, hogyan tudunk megszabadulni a szervezetben lévő deutériumtól.

Ezt az elvet követve ki lehet választani a legoptimálisabb táplálkozási szokásokat,

amibe értelemszerűen beletartozik a megfelelő folyadék fogyasztása is.

Ezt nevezik deutenomikának?

A deutenomika a természetben lefolyó hidrogén-deutérium elkülönítési reakciók és rendszerek vizsgálata. Olyan életminőséggel kapcsolatos ismeretrendszer, amit ismernie kellene mindenkinek.

De a legtöbben nem ismerjük. Oktatják az egyetemeken?

Éppen az orvostudomány egyetemi oktatásából marad ki a deutérium kinetikus izotóp hatásának vizsgálata. Minden más természettudomány használja, ha egy geofizikust vagy biofizikust megkérdezel, hogy honnan származik egy növény, akkor az izotópmérések alapján tud válaszolni, a történészek egy múmia korát meg tudják állapítani hasonló módszerrel, használják bizonyos mérésekkel a meteorológusok, az elméleti fizikáról nem is beszélve. Viszont az egészségügyben még nem használják ezt az információt. Ennek az is lehet az oka, hogy ez nem egy egyszerűen beforgatható tudáshalmaz. Fontos tematikus terület, ami sok kutatást igényel még, de meg kellene jelennie az oktatásban, alkalmazni kellene a gyógyászat majdnem minden területén és az életviteli tanácsadásokban is.

Tehát a deutériumtól történő megszabadulás a kulcsa az egészséges életnek?

Sarkosan fogalmazva igen. Illetve az, hogy már eleve ne is építse be a szervezet. Ez egy onko-izotóp, azaz rákot, elhízást és más népbetegségeket okoz. Nem mindegy, milyen deutérium tartalmú vízzel locsoljuk a növényeinket, hogyan etetjük a haszonállatokat, és az sem mindegy, hogyan alszunk, mikor és mennyit edzünk, mennyi időt töltünk a szabadban. Az általános életvitel és a szociális szokások meghatározóak ebben a tekintetben. Ahol még nem terjedt el a nyugati típusú táplálkozás és életmód, ott lényegesen kevesebb deutérium jut a szervezetbe, emiatt Tibetben nincs is szó a tömegesen előforduló rákról, az elhízásról, vagy a cukorbetegségről.

Elvárható az emberektől az, hogy az életüket a deutérium miatt átalakítsák?

Az életünk nagyon egyszerű kémiai és fizikai összefüggések mentén szerveződik: nem dugjuk az ujjunkat forró vízbe, időben rálépünk a fékpedálra – vagyis

valójában az ösztöneink jól működnek. A mindennapi rutinok mögött egyszerű képletek állnak.

Ugyanilyen rutinnak kellene lennie a táplálék megvásárlásakor a deutériumtartalom ismeretének is.

A boltban kellene ellenőrizni? Megvalósítható ez?

Minden vásárlásnál mérlegelünk, azaz közgazdasági alapon döntést hozunk. Ha veszünk egy dobozos tejfölt, akkor megnézzük az árát, a mennyiségét, és tudjuk, hogy fizetésünkhöz képest melyiket tudjuk megvenni. Irreális árat nem adunk érte. Normális esetben ez úgy nézne ki, hogy megnézem, mennyibe kerül, honnan származik, mennyi a deutériumtartalma, és mennyit fogyaszthatok belőle. Valójában a biológiai ösztönök ide vezetnek vissza. Kísérletek igazolják, hogy a kutyák két tányér víz közül az alacsonyabb deutériumszintűt választják ki.

Az ember elfelejtette volna ezt a tudást?

Az ősember és az előember táplálkozásában az egyik legfontosabb elem az elhullott állatok csöves csontjainak megnyitása után a velő és a deutérium-csökkentett zsír fogyasztása volt. Ennek köszönhetően az agyvelő működése megváltozott, ingerületátvivő anyagok termelését tette lehetővé az, hogy deutérium-csökkentett környezetben nem kellett állandóan a nanomotorokat javítani a sejteknek. A velő könnyen hozzáférhető táplálék volt, a vadállatokkal már nem kellett megküzdeni érte. A későbbiekben

a szénhidrátra való áttérés azonban elősegítette a népbetegségek kialakulását.

Az előadásaidon kívül hol lehet még információt találni a kutatásodról?

Vannak olyan klinikák és szakemberek, akik közérthetően át tudják adni a lényeget. Ha nem is mindenki biokémikus, de a fontos elveket ismerik, és azokat tudják helyezni a gyógyítás vagy életminőség-javítás területén. A lehetőség mindenkinek adott, aztán a betegnek magának kell döntenie arról, merre indul. Egy biztos, a társadalom jelenlegi életminősége nagyon rossz, és ezen nem könnyű változtatni. Szerintem ennek a hidrogén a kulcsa. Tömegszáma egy, olyan oszthatatlan egység, ami már tömeggel rendelkezik. Ennek a kétszerese a deutérium. Ez a legalapvetőbb tömegarány, a legdramatikusabb kinetikai összefüggés, ami a természetben létezik. Az oszthatatlanság, amire építeni kell a tudást.

Nyitókép: Boros G. László