A konyhakert felfedezésre váró mostohagyermeke: barátkozz a borágóval!

Egészség

A konyhakert felfedezésre váró mostohagyermeke: barátkozz a borágóval!

Báránynyelv, ökörnyelv, tetűvirág, pirítófű; csak pár ismert elnevezése kertünk egyik magról vetett egynyári csodájának, a kerti borágónak. Sajnos kevesen ismerik, és még kevesebben értékelik a benne rejlő kincseket, pedig igencsak sokoldalú konyhakerti-, fűszer- és gyógynövényről van szó. Nem állítom, hogy a legkönnyebben felfedezhető növények között van, de ha szánunk időt a megismerésére, és elkészítésének apró fortélyaira, akkor egészen biztos, hogy nem fogunk csalódni.

Szinte hihetetlen, de a késő ókori leletek szerint már akkoriban is termesztették, konyhakerti növényként a borágót. Fénykorát a középkor derekán élte, ekkor már gyógynövényként aratott sikereket. A kolostori gyógyászatban leginkább vérjavítóként ajánlották, de szívbetegek számára és ájulásra hajlamos embereknek is érdemes volt fogyasztása. Mindig volt egy üveg borágós bor a háznál, egyfajta jolly jokernek számított. Bingeni Szent Hildegárd, híres német természettudós apátnő a „kehes mell” és belső fekélyek gyógyítójaként tartotta számon. Physica (Liber simplicis medicinae) avagy a Természet gyógyító ereje című művében így ír róla: „És akinek beteg a gyomra, vegyen petrezselymet, kétszer annyi édesköményt és ugyanannyi borágót, mint petrezselymet, és készítsen ebből mártást, amelyhez vajat, marhazsírt, vagy sült sót kell, hogy adjon, és így megfőzve egye gyakran.”

Később szemgyógyítóként, valamint ájulás és szédülés esetén ajánlották.  A népi gyógyászatban levelével sebeket kezeltek, míg főzetét fáradt szem borogatására, a tejbe áztatott friss leveleit pedig melankóliára, szívdobogásra, idegességre ajánlották, vagy éppen vese- és hólyagbántalmak esetén használták.

Napjainkban inkább a magjait, illetve az azokból nyert olajat használják. A borágómagolaj elősegíti a gyulladáscsökkentő és görcsoldó anyagok képződését szervezetünkben. Magas gamma-linolénsav-tartalma miatt neurodermatitis esetén is alkalmazható, a GLA ugyanis hatékony gyulladáscsökkentő. Ekcéma és bőrviszketések esetén is hatásos, csúnya pattanásokra, kelésekre, aknéra lemosóként is alkalmazhatjuk. A benne található kovasav jótékony hatással van hajunkra, bőrünkre és körmeinkre, virága pedig csillapítja a náthát és az enyhébb hörghurutot.

 
Pixabay

Pár szóban a GLA-ról: ismertebb nevén omega-6 zsírsav, amely többszörösen telítetlen, és mivel az emberi szervezetben nem képződik, ezért kizárólag táplálék formájában tudjuk bevinni szervezetünkbe. Számos pozitív hatása ismert, ezek közül a leginkább bizonyított, hogy hatásos lehet a daganatos megbetegedések kiegészítő kezelésében, segíthet megelőzni az inzulinrezisztenciát, segít a reumathoid artritis tüneteinek csökkentésében, csökkenti a migrénes rohamokat és a vérnyomást, és könnyítheti a fogyást. Fogyasztásánál azonban figyelnünk kell arra is, hogy ne essünk túlzásba: a túl sok omega-6 zsírsav fogyasztása, és ezzel szemben a túl kevés omega-3 bevitele kedvezőtlen hatással lehet szervezetünkre!

A borágó virágai kellemes ízűek, feldobnak bármilyen italt. Az én kedvencem a citromfüves és borágós limonádé – nincs is jobb ennél egy forró nyári napon. Magát a növényt régóta nevezik uborkafűnek is, ami nem véletlen: friss leveleinek íze sokakat az uborkára emlékeztet. Adhatjuk főzelékhez, mártáshoz is, de a nyári savanyításnál is felhasználhatjuk. A fiatal, zsenge levelek apróra vágva gyenge ízű levesekhez, hideg italokhoz, krémsajtokba, szendvicsek ízesítésére is alkalmasak, azonban kis mennyiségű pirrolizidin-alkaloid tartalma miatt

májproblémák esetén ajánlatosabb kerülni a fogyasztását.

Németországban nagyon kedvelt zöldség, a frankfurti „zöld szósz” összetevője, a hesseni nemzeti konyha jellegzetes étele.

Ennek a Grüne Soße-nak nyomtatott receptje először 1860-ban Wilhelmine Rührig „Frankfurter Kochbuch” című szakácskönyvében jelent meg. A történészek szerint a Grüne Soße, vagyis zöld mártás a frankfurti születésű Goethe egyik kedvenc étele volt. A legenda szerint olyannyira szerette, hogy még miniszterként is édesanyjával készíttette és postakocsival küldette magának.

Kisebb utánajárás után azonban kiderül, hogy maga a recept nem német eredetű, ráadásul több mint kétezer éves: állítólag római legionáriusok hozták magukkal a Közel-Keletről. Ahány ház, annyi szokás, de a frankfurti recept a következő hét növénnyel dolgozik: petrezselyem, turbolya, snidling, kis vérfű, borágó, zsázsa és sóska. A mártás tulajdonképpen egy tartármártás sok-sok zöldfűszerrel. Levesben főtt húsok, párolt, vagy grillezett halak vagy újkrumpli mellé tálalják.

Végezetül álljon itt a zöld mártás egy kipróbált receptje, hátha kedvet kaptok hozzá: két főtt tojást, két kis csemegeuborkát és egy fél hagymát apró kockákra vágunk. Hozzákeverünk két púpos evőkanál majonézt, ugyanennyi tejfölt, egy teáskanál mustárt, fél citrom levét, és kevés porcukorral, sóval-borssal ízesítjük. Belereszelünk egy gerezd fokhagymát, és az előzőleg kifacsart fél citrom héját. Fél csokor snidlinget, fél csokor petrezselymet, pár szál turbolyát, vérfüvet, borágót, zsázsát és sóskát éles késsel és nagy türelemmel finomra aprítunk, és hozzákeverjük a mártáshoz.

A borágó nagyon egészséges, megéri próbálkozni a használatával, éppen úgy, mint az alapvető gyógyteákkal vagy éppen a különlegesebb szuperfoodokkal

Ajánljuk még: