A karantén legegészségesebb hozadéka: van létjogosultsága az életmódváltásnak?

 

Azért a Szilveszter még meghozta az ünnepi könnyelműséget, a pogácsa és a pezsgő is rám kacsintott, ám ezeket csak módjával fogadtam, és az újévi lencse már nem csak szerencsét ígért, de maga a lencsefőzelék is az életmódváltás jegyében készült. Plusz kalóriáktól mentesen.

Csatlakoztam egy közösségi életmódváltó csoporthoz, ahol a jelenlétem olyan, mint a 100 éves kísérteté, néha megjelenek frissen főzött ételek gőze mögé rejtőzve és csak remélem, hogy nem rémülnek (tőlem) gasztro kísérleteimtől holtra a tagok. Én szeretek köztük lenni, örülök inspiráló eredményeiknek, néha összeszoruló szívvel olvasom őszinte beszámolóikat azoknak a tagoknak (is), akik nem hat, hanem hatvanhat kilótól akarnak megszabadulni, és akik ráébredtek arra, amire én. Egyetlen kilót se szabad fogyókúrával leadni, mert az így leadott kilók alattomosan visszakúsznak, ahogy a fogyókúra után visszakúszik az étkezésbe a hamburger, a zsíros sajt meg a nagyi almás pitéje.

Teltek a hetek, a programnak megfelelően vásároltam, főztem és étkeztem. Edzettem és aludtam (mert ez is fontos eleme a helyes életmódváltásnak),

kerültem a stresszt, és először figyeltem igazán magamra. Aztán jött a koronavírus,

a karantén, a bevásárlási láz, a pánik, hogy elfogy, nem lesz, mit eszünk, „mindmeghalunkjaj”.

Mindenki lisztet meg cukrot hajszolt, halmozott én meg fél kiló zabpehellyel, a gyorsan romló zöldségekkel tétován álltam a pénztár előtt kígyózó sorban, mert a mélyhűtőm olyan apró, egy-két adag borsó fér el benne, de amikor utoljára ránéztem, azt a csekélyke helyet is elfoglalta valami spéci haleledel.

A koronavírus jött, az életmódváltó csoport élete meg szinte lebénult

Mindenki elhallgatott és bennem is felmerült a kérdés: hogyan tovább? Egyáltalán van létjogosultsága karanténban az életmódváltásnak? Miért küzdök? Miért mondok le dolgokról, ízekről, szép emlékeket idéző hagyományos fogásokról pont akkor, amikor a feje tetejére állt a világ, és meglehet soha nem lesz semmi már olyan, mint egykor. Aztán rájöttem, hogy igenis van. Pont ezért.

Amikor a világ kibillen a sarkaiból, akkor érdemes igazán küzdeni értékekért. Egészségért leginkább.

És ráébredtem egy egyszerű igazságra is, amit persze mindannyian ismerünk, csak nem szívesen nézünk szembe ezzel, pedig a legfontosabb különbség fogyókúra és életmódváltás között. Ráébredtem, hogy a fogyókúra  (és annak múlékony eredményei) kifelé szólnak, jellemzően másnak, másoknak akarunk annak megfelelni. Az azzal időlegesen visszanyert szépséggel kifelé hatunk, kintről akarunk besöpörni elismerő hümmögést és pillantásokat, dicséretet és generált irigykedést. A fogyókúra kínálta eredmény talmi dicsőség, és aligha hiteles, ha aztán egy hónap elteltével kétszer annyi szalad vissza, mint amennyit leadtunk.

A fogyókúra-program instaoldalra belőtt cél csupán, színes és látványos. Feledhető cél, feledhető kép.

Az életmódváltásnak azonban alig van köze a külvilághoz. Belső igény, érett vállalás. Úgy hozzuk meg ezzel kapcsolatos döntéseinket, hogy annak esztétikai hatása csak egy kellemes plusz a fő érték egészségünk visszaszerzése vagy megőrzése mellett. Ha mégis szól máshoz, másokhoz, az a közvetlen környezetet, a saját családunkat érinti, vagy a legbelső magot, a legjobb barátokat, akik igazán rálátnak mindennapjainkra. Mert a saját egészséges létezésünk számukra is érték, hosszú, közös jövőre törünk, és persze minta is, követendő példa, ami kiemelten fontos az érzelmi kapcsolódásokban. Ám belül marad, nem célja a hivalkodás, hiszen az elért eredmény mögött kitartó, következetes és hosszú munka van, az ilyennel nem dicsekszik az ember, hanem észrevétlen átadja annak, akinek erre szintén ébredése van.

Éppen ezért van helye karantén idején az életmódváltásnak!

Sőt, most igazán fontos, hiszen mindenki otthon van, a családtagok (esetleg), reggeltől estig látják erőfeszítéseinket, látják, hogy nincs kamu, látják a visszacsukott hűtőajtót, a friss zöldségek felhasználását, és valós fogyását, a főzés folyamatát, a kísérletezéseket, a letekert kilométereket, a megemelt súlyokat. Velünk együtt számolják a felüléseket. És ha szerencsénk van, valós követőinkké, szövetségeseinké válnak. Itt van az ideje és pont helyben van.

Hogy oldjuk meg?

Éppen úgy, mint ezelőtt, a felvásárlási láz ugyanis nem érintette azokat az alapanyagokat (vagy alig, kis ideig), amelyek számunkra fontosak. Gazdag a választék zöldségből, gyümölcsből, teljes értékű gabonából. Csak a fertőtlenítésre figyelünk jobban, a „meztelen” nyers alapanyagok alaposabb öblítésére, a szükséges plusz vitaminok bevitelére.

Bár nem feltétlenül az életmódváltáson van a fókusz ezekben a hetekben, hónapokban, mégis megkerülhetetlen. Hosszútávon is. Mert az életmódváltás kerüli a habzsolást. Annyit vásárolunk, és nem eszünk egy falattal se többet, mint amennyire szükségünk van. Takarékosságra, ésszerűségre, környezetünkkel való gyengédebb bánásmódra ösztönöz. És ez akkor is pozitív és követendő, ha mégis visszatér a régi élet, talán aki eddig soha, most mégis belevág egy teljes életmódváltásba.