Egészség

A gomba gyógyszer, és ezt tőlünk keletebbre rég tudják – H. Jancsó Kata őstermelővel beszélgettünk

Kamilla, menta, körömvirág, muskotályzsálya – mind olyan közismert növények, melyeket régóta használ a népi gyógyászat, az alternatív orvoslás. Ha viszont azt mondom, hogy shiitake, fafülgomba vagy süngomba, már kevesek asszociálnak a gyógyításra. A gombák jótékony hatásait ugyanis csak néhány évtizede fedezte fel a nyugati világ, és kezdte el használni egyre szélesebb körben. A gyógygombák felhasználhatóságáról, hatásairól, eredetükről beszélgettem H. Jancsó Kata gombatermesztővel, a Kalapka Gombafarm őstermelőjével, aki egyben természetgyógyász is.

A gyógygombákat a keleti kultúrákban évezredek óta használják, a hagyományos kínai orvoslás fontos alapanyagai. A reishi, vagyis a pecsétviaszgomba fogyasztása a kínai császári dinasztiák kiváltságai közé tartozott. Ezzel szemben a nyugati világ csak mostanában kezdi el felfedezni a gyógygombákban rejlő lehetőségeket. Mi lehet ennek az oka?

Az egyik legfontosabb ok a hozzáférhetőség. Hagyományosan a gombákat nem termesztették a régi időkben, hanem a természetben gyűjtötték őket. El lehetett menni tavasszal, ősszel az erdőbe, és ha szerencséje volt az embernek, talált bizonyos fajta gombákat. A háztáji termesztés csak az 1980-as években indult el, mert ekkorra fejlesztettek ki megfelelő metódusokat. Ezzel párhuzamosan megindult a gombák jellemzőinek, fogyasztásuk hatásainak tudományos kutatása is, aminek az eredményei leszivárogtak többek között az alternatív gyógyászatba. Szintén elősegítette a gyógygombák használatának terjedését, hogy a hagyományos kínai orvoslás szintén ebben az időszakban kezdett el nyugat felé nyitni. Ekkor kezdték el például Európában használni a pecsétviaszgombát, amit Kínában évezredek óta alkalmaznak gyógyászati és életminőség-javítási céllal.

Az eurázsiai régiókban is rábukkanhatunk a gombák felhasználására a népi gyógymódok között. A taplógombákat klasszikusan borban vagy pálinkában főzték meg, és tartósították. A chaga, vagy másnéven hamvaskéreggomba például egy klasszikus tapló fajta, amit az orosz népi gyógyászatban nagyon régóta alkalmaznak. Emellett a gombákat Közép-Európában gyakran használták kultikus szertartások elemeként, például a légyölő galóca a benne található hallucinogén anyagok miatt hagyományosan a sámánizmus fontos kelléke volt.

 

A ma használt gyógygombákat ezek szerint már nem erdőben gyűjtik, hanem termesztik?

Igen, elsősorban egyértelműen a termesztett gyógygombákat fogyasztjuk. Ennek oka a hozzáférhetőség mellett a fogyasztói kultúrában is keresendő. Az emberek sokkal inkább megbíznak a kontrollált körülmények között termesztett gombákban és a tudományos tényekben, mint a „javasasszony stílusban”, amikor a gyógyító az erdőben gyűjtögeti a gombákat. Egyébként a saját gyógygombák termesztése akár otthoni körülmények között is viszonylag egyszerűen kivitelezhető és megtanulható. Például a téli szezonra elegendő pecsétviaszgombát nyáron meg lehet otthon termeszteni, és aztán teaként elfogyasztani.

Ti a Kalapka színeiben is rendszeresen tartotok előadásokat, szerveztek workshopokat az otthoni gombatermesztés tudnivalóiról. Mi az elsődleges üzenetetek, amit szeretnétek átadni?

A Kalapkával a háztáji gombatermesztés népszerűsítése egyfajta missziónk. Kicsi energiabefektetéssel is lehet otthon saját gombánk, mert vannak készen vásárolható termőblokkok, amik már termésre készek. Csupán a megfelelő körülményekre kell odafigyelni ahhoz, hogy rövid időn belül gombákat szüretelhessünk. Azt szoktam mondani, hogy egy kisállat és egy növény közötti törődésmennyiséget igényelnek a gombák. Az a fontos, hogy megfelelően párás legyen neki a levegő, ennek biztosításához érdemes lehet beszerezni egy mini fóliasátrat és egy párásítót. Szoktam javasolni azt is, hogy fürdőszobában tartsák a gombákat, a megfelelően nedves, párás környezet érdekében. Gombánként eltérő, hogy milyen hőfok az ideális, de ki lehet próbálni, hogy melyik fajta illeszkedik a te otthonodban lévő hőmérséklethez.  Mi négyféle gyógygomba termesztését oktatjuk: a shiitakét, a süngombát, a lepketaplót és a pecsétviaszgombát.

Gombatartósítási kisokos: hat módszer, amit próbálj ki idén
Az utóbbi időben reneszánszát éli az erdő kincseinek felfedezése, újjáélesztjük a gyűjtögetés ősi szokásait. Most pedig minden adott is a gyűjtögetéshez: volt eső, itt a meleg, indulhatunk gombászni! Ha pedig túl sok jót is találtunk, ne essünk kétségbe: sok-sok módon tartósíthatjuk a nyár szuperegészséges alapanyagát! 

Hogyan lehet felhasználni az otthon megtermelt gyógygombát?

Elsőként le kell őket szárítani. Mivel ezek általában taplófélék, amelyeknek alapvetően alacsony a víztartalma, ezért rövid idő alatt leszáradnak. Vagyis az is elég lehet, hogy a szekrény tetején tartjuk egy-két napot, és máris használhatóak lesznek. Ezután a legegyszerűbb az, ha tea formájában fogyasztjuk őket: nagyobb darabkákra felvágva, forró vízzel leöntve már ihatjuk is a gyógyító nedűt. Por állagban is lehet a gyógygombákkal találkozni, ezek úgy készülnek, hogy a szárítás után finomra őrlik a gombát. Ebben a formában hamarabb kioldódnak belőle a hatóanyagok, mivel minél kisebb a szemcseméret, annál nagyobb a vízfelvevő képessége. A nagyobb darabokat épp emiatt hosszabb ideig kell áztatni, hőkezelni. A hőkezelés kulcsfontosságú, mert anélkül a szervezet nem tudja hasznosítani a hatóanyagokat. Emiatt én

a kapszula formában piacra dobott gyógygombákat nem is tartom igazán hatékony, jó megoldásnak. 

Milyen egy gyógygombából készült tea íze? Mennyire riasztja el a keserűség azt, aki először kóstolja meg?

Szerintem nincs kifejezetten rossz ízük. Minden gombának kicsit más az íze: a pecsétviaszgomba kifejezetten keserű, de a hernyógomba vagy a süngomba kellemes gombaízű, levesbe is bele lehet ezeket tenni. A keserű íz egyébként nem öncélú, a gomba gyógyhatásához kapcsolódik ez a jellemző: étvágyat növel, a hasnyálmirigyet ösztönzi a működésre, ezáltal csökkenti a vércukrot, és kiegyensúlyozza a belső szervek működését. 

Nemrég tudtam meg, hogy a shiitake is egy gyógygomba. Holott az ázsiai gasztronómia szerelmesei biztosan nem ebben a minőségében ismerik.

Gyógygombás körökben azt szoktuk mondani, hogy

valójában minden gomba gyógygomba.

Minden gombának van egy alapvető, hasonló jellegű gyógyhatása, és van valamilyen speciálisabb alkalmazási területe is, mert valamilyen hatóanyagból kicsit többet tartalmaz, mint a többi fajta. A shiitakén kívül például szintén étkezési gomba a fafülgomba, aminek erős vérhígító hatása van. Olyannyira jól oldja a vérrögöket, hígítja a vért, hogy ha napi szinten fogyasztod, és műtétre van szükséged, javasolni szokták, hogy néhány héttel a beavatkozás előtt hagyd abba a fafülgomba használatát.

Ha minden gomba gyógygomba, akkor miért beszélünk mégis külön gyógygombákról és étkezési gombákról?

Tulajdonképpen nem a gombafajták szerint kell különbséget tenni ezek között, hanem a fogyasztás módja szerint. Az étkezési gombákból jellemzően keveset fogyasztunk. Attól, hogy heti egy alkalommal eszem shiitakét, az még nem fogja látványosan kifejteni a jótékony hatását. Ha viszont mindennap kétszer iszom egy ebből főzött teát, annak már lesz eredménye, hatása a szervezetre. Alapvetően attól lesz gyógygomba egy gomba, hogy speciálisan azért alkalmazzuk, hogy életminőségbeli változásokat érjünk el. Illetve

vannak olyan gombák, amiket csak a gyógyhatásuk miatt alkalmazunk, étkezési céllal viszont nem. Ilyenek jellemzően a taplófélék.

Sokszor említetted már a gombák jótékony hatását. Mik ezek pontosan? Milyen esetekben érdemes alkalmazni őket?

Alapvetően minden gomba pozitívan hat az immunrendszerre. A kínai orvoslás úgy tartja, hogy fogyasztásuk ellenállóbbá teszi a szervezetet a külső támadásokkal, a baktériumokkal, vírusokkal, hőingadozásokkal szemben. Emiatt nyár végétől már érdemes fogyasztani a pecsétviaszgombát, hogy felkészüljünk a téli náthákra, influenza szezonra. Van egy erős antioxidáns hatásuk: preventív jelleggel gátolják a tumorképződést. Csökkentik a vércukorszintet, javítják a vérkeringést, illetve ahogy már említettem, véralvadásgátló hatásuk is van. Gyulladáscsökkentő hatásúak, és bizonyos fajták képesek az allergiás reakciók, tünetek enyhítésére. Gyakran használják a gyógygombákat méregtelenítéskor, mert erősen májvédőek. Ezek a minden gombára vonatkozó általános hatások, melyek mellé társulnak a specialitások, amik miatt külön problémákra lehet az egyes fajtákat ajánlani. 

Konkrétan beszélve: milyen gomba mire lehet jó?

Egyre több tudományos cikk számol be arról, hogy a kemoterápia mellékhatásait hatékonyan tudják a gyógygombák csökkenteni. Japánban például a kemoterápia mellé protokollszerűen alkalmazzák a lepketaplót a mellékhatások enyhítése érdekében. Érdemes beszélni a süngombáról is, ami képes az idegrendszer sejtjeit regenerálni. Emiatt egyre többször adják Parkinson-kór kezelésére, de használható hosszabb időtávon keresztül gyomorfekély enyhítésére, vagy memóriajavító hatása miatt post-covid tünetekre is. A hernyógomba is nagyon különleges fajta. Az eredeti, természetben szedett változata egyfajta „zombi gomba”, ami magához csalja a rovarokat, majd lebontja őket, belőlük nő ki. A ma forgalomban lévő hernyógombát ugyanakkor már táptalajon, barnarizsen növesztik, nincs közük a rovarokhoz, szóval ez nem kell, hogy bárkit elriasszon. Már csak azért sem, mert nagyon sok pozitív hatása van: aktivitásnövelő, jótékonyan hat a tüdőre, potencianövelő, atlétáknál teljesítmény fokozásra is adják, javítja a szöveti oxigénellátást. 

 

Kúraszerűen vagy folyamatosan érdemes ezeket a gombákat fogyasztani?

Ebből a szempontból nagyon hasonlítanak a gyógynövényekhez. Lehet a gyógygombákat is preventív jelleggel, egészségmegőrzés céljából folyamatosan fogyasztani, de időszakosan is bevethetjük őket, például tél előtt egy pozitív lökést adhatunk velük a szervezetnek. Terápiás céllal pedig kúraszerűen alkalmazzuk őket. Arra érdemes figyelni, hogy

nem mindegy, milyen napszakban szedjük a gyógygombákat,

mert van, amelyik aktivitásnövelő és van, amelyiknek nyugtató hatása van. Nem biztos, hogy gyógygomba-keverékeket érdemes választani, mert a sokféle hatás összezavarhatja a szervezetet.

Van valamilyen ellenjavallat? Van, akinek nem javasolt a gyógygombák fogyasztása?

Alapvető dolog, de a biztonság kedvéért szeretem kiemelni, hogy ha valaki bármilyen mértékben allergiás a gombákra, az értelemszerűen ne kísérletezzen a gyógygombákkal. Várandósoknak, szoptatós anyáknak sem szoktam javasolni a fogyasztásukat, mert nincs megfelelő kutatás azzal kapcsolatban, hogy milyen hatást gyakorolhatnak a magzatra a hatóanyagok, vagy hogy átkerülnek-e az anyatejbe. Autoimmun betegségek esetén fokozott megfigyeléssel érdemes elkezdeni az alkalmazást, mert előfordulhat, hogy erősödnek a tünetek. Egyébként az is előfordulhat, hogy ha valaki szinte soha nem eszik gombát, és elkezd gyógygomba-teát inni, akkor a szervezete hirtelen egy erős válasszal, allergén reakciókkal, hasmenéssel vagy puffadásos tünetekkel reagál. Ilyenkor érdemes nagydózisú C-vitamint és sok folyadékot fogyasztani, aminek köszönhetően egy-két napon belül el is múlnak a tünetek. Ha viszont továbbra is fennállnak a kellemetlenségek, akkor mindenképp abba kell hagyni a gyógygomba fogyasztását. 

Mire érdemes figyelni, ha valaki gyógygombát vagy gyógygomba-készítményt szeretne vásárolni?

A gomba termőteste mindent magába szív, ezért nagyon fontos odafigyelni, honnan származik az alapanyag. Ha például a talaj, amin nő a gomba, nehézfém terhelésnek van kitéve, akkor az a gombában is meg fog jelenni. Érdemes hazai termelőktől vásárolni, ahol van lehetőségünk megnézni, hol terem a gomba. Ha valaki őrleményt, kész teakeveréket vesz, akkor is érdemes utánanézni, honnan származnak az alapanyagok; jó, ha a termelők be vannak vizsgálva, minősítve vannak. Vagyis ebben az esetben is érdemes ugyanolyan körültekintően eljárni, mint bármilyen más élelmiszer esetén.

Fotók: H. Jancsó Kata