Nem kell, hogy te legyél a karácsony mentőangyala – 7 aranyszabály anyáknak

Számomra idén mindez hatványozottan érvényes, azzal fűszerezve, hogy munkahelyet váltottam december elején. Az új kihívás együtt jár azzal, hogy szabadság híján – a hivatalos ünnepnapokon kívül – kevés időt lesz együtt a család. Azt azonban már az elmúlt évek során megtanultam, hogy szabadság ide vagy oda, anyaként nem az a feladom, hogy én legyek a karácsony mentőangyala. Vallom, a kevesebb igenis több, és az alábbi 7 aranyszabály szerint próbálok eljárni.

1. Nem az ajándék a lényeg

A gyerekek bárminek képesek örülni, de leginkább annak, ha velük foglalkozunk. Ha a lakásban több tucat játék hiába várja, hogy a kis gazdája játsszon vele, lehet, hogy itt az ideje a szemléletváltásnak. Egy társasjáték vagy egy családi belépő egy közeli kirándulóhelyre sokkal nagyobb ajándék lehet, mint a sokadik távirányítós kisautó.

2. És nem is a rend a lényeg

A Jézuska akkor is jön, ha nincs makulátlan rend a házban. Én már évekkel ezelőtt elengedtem a függönymosást és a hozzá hasonló elvárásokat, mint az ünnepi előkészület kötelező kellékeit. Viszont ahhoz ragaszkodom, hogy szenteste előtt mindenki vegye ki a részét a rendrakásban, a legkisebbtől a legnagyobbig. Jelentem, működik!

3. A menü nem szent és sérthetetlen

Akár szűk körben, akár nagy családdal együtt üljük körbe az asztalt, az a lényeg, hogy együtt vagyunk. Lehet, hogy évtizedek óta mindig rántott ponty és töltött káposzta kerül az asztalra, de ha a gyerekek bősz ellenállást tanúsítanak, miért ne válthatná fel idén a kedvenc gyümölcsleves és rántott sajt? Legalább egy próbát megér…

4. Hét fogás helyett két fogás

Nem várja el senki egy anyától sem, hogy profi séfként helyt álljon a konyhában. Sőt, az sem bűn, ha a sarki étteremből kerül a hallé az ünnepi asztalra ahelyett, hogy mi ügyetlenkednénk vele. (Saját tapasztalatból mondom: hiba azt gondolni, hogy december 24-e kiváló és alkalmas az első alaplé elkészítésére.) Én hiszem, hogy az sokkal nagyobb bűn, ha kényszeredett mosollyal ülünk az asztalhoz holtfáradtan, és magunkra próbáljuk erőltetni az ünnepi hangulatot.  

5. Süssünk együtt, egyfélét

Nálunk az adventi időszakban piros betűs bejegyezés hirdeti a naptárban, melyik péntek este a mézeskalácssütésé. Karácsonyra pedig csak bejgli sül, nagycsaládi mennyiségben. Méghozzá úgy, hogy abban mindenki részt vesz: ki a mákdarálásban, ki a tésztagyúrásban. Olykor a végeredmény esztétikai szempontból nem tökéletes. De a fiúk ilyenkor mindig biztatni szoktak: „nem baj, anya, az íz a lényeg”.

6. A telefon csak beszélgetésre kelljen

...vagy a legszebb pillanatok megörökítésére. Nem attól ünnep az ünnep, hogy a közösségi oldalakon megpróbáljuk annak mutatni, hanem attól, ha megéljük azt. Ha pedig vesszük a fáradtságot és felhívjuk azt, aki fontos számunkra, többet adunk a hangunkkal, mint bármennyi leírt szóval.

7. Pihenés, pihenés és pihenés

Aközben, hogy minden tekintetben szeretnénk az ünnepet tökéletessé tenni, ne felejtsük el: ha magunkra nem szánunk időt, és nem adunk alább az elvárásokból, nem érünk célt. Kell idő arra, hogy a maradék (kicsit már száraz) bejglivel és egy bögre forró tejjel elmerengjünk a kanapé sarkába bújva azon, mit hozott ez az év, és mit hoz a következő. Ne sajnáljuk az időt magunktól!