Család

Gyerekágyas trükkök, ha nincs elég segítség – tartalékoljunk és fagyasszunk

Nem véletlenül feküdtek az anyukák szülés után hat hétig, annyi volt a gyermekágyas időszak és volt is értelme, hiszen a terhesség és a szülés valóban a végletekig képes megviselni az anya szervezetét. Nehéz szüléseknél sok vért is veszíthettek a szülő nők, vagy fertőzést szedtek össze a nem megfelelő higiénia miatt – kellett az idő a regenerálódásra.

Ma ezt elfelejtjük, pár nap után hazaengedik a kismamát a kórházból, s akkor ő úgy is gondolja, hogy ezek szerint jól van, s már feladata helytállni teljes emberként. Ám az erőgyűjtéshez ma is idő kell, hiszen legyen bármilyen támogató a környezet, van az úgy, hogy a kicsi csak az anyát fogadja el, hogy a szoptatás sokkal több időt vesz igénybe, mert nem minden baba végez ám tíz-tizenöt perc alatt, nem ritka az egyórás üldögélés. Van az úgy is, hogy az édesanya a kezéből se tudja letenni a babát, mert az annyira nehezen alkalmazkodik a kinti világhoz, nem képes elszakadni anyja testétől, melegétől, szívdobogásától.

Aztán vannak a nehezen, a rosszul alvó meg az egyáltalán nem alvó kis kuvik babák, meg az olyan babák, akik megfordítják a napszakokat és éjjel kukorékolnak, a nappalt pedig végigalusszák. Ezzel nem is lenne nagy baj, csak akkor, ha már van nagyobb tesó, aki meg nappal igényli az édesanyja figyelmét.

Egyszóval sokféle gond és kihívás adódhat a gyermekszülés után, így amondó vagyok, hogy

régen is kijárt, de ma is kijárna az a bizonyos hat hét az anyukáknak.

De mi van akkor, ha egyáltalán nem kap segítséget az anyuka a saját családjától, mert csak hébe-hóba tud bekapcsolódni az apa, miközben a nagyszülők messze élnek vagy már gyengék, betegek? Én azt javasolnám minden olyan édesanyának, aki tudja, hogy nagyjából magára marad majd az érzékeny hetekben, ne restelljen segítséget kérni barátoktól, sőt, ismerőstől se.

A nem közeli rokonok bevonása a feladatokba lehet aztán alkalmi is, nemcsak rendszersen: hogyha tud, jön és átvesz valamennyit a háztartásból. Arra is van példa, hogy az anyukák összefognak a szomszédságban vagy egy közösségben, és csere alapon segítenek egymásnak – ez a kapcsolatokat is erősíti, ami jól jön az anyaságban, hiszen a gyereknek társaság a másik gyerek, az anyáknak pedig jólesik megbeszélni az ügyes-bajos dolgokat a gyerek gondozása, nevelése körül.

A második javaslatom pedig az, hogy engedje meg magának az édesanya a házimunka mellőzését a gyermekágy alatti hetekben. Nem kell vasalni, nem kell port törölgetni, se porszívózni naphosszat. Tulajdonképpen akkor se történik semmi, ha egy egész hónapon keresztül elmaradnak ezek a feladatok. Higgyétek el, milliószámra nőttek fel és nőnek fel ma is egészségesen gyerekek úgy, hogy az életterükben jelen van a por. Annyit mosogassatok csak, amennyit muszáj: ha segítség nem érkezik, nyilván látogatók se nagyon kopogtatnak be. Kuckózzatok be a kicsivel, és csak arra fordítsatok figyelmet, ami feltétlen szükséges az életben maradáshoz.

Nyilván szükség van pelenkára és főtt ételre, ezért érdemes előre felhalmozni készleteket: ismerek olyan édesanyát, aki

szülés előtt sok adag húslevest, csirkepörköltet, fűszermentes fasírozottat fagyasztott le.

Meg olyan főzelékeket, amelyek nem puffasztanak. Jelentős mennyiségű sóska- és parajfőzelék került a fagyasztóba, sőt, előre kifőzött tészta is, hogy csak melegíteni kelljen akkor, amikor éppen szusszanásnyi időt hagy neki a gyerek. Ha jött valaki és segített, akkor a hozott ételt ette, ha nem jött senki, akkor meg a készlettel gazdálkodott. Más tartós élelmiszert is felhalmozott: befőttet, sajtokat, vajat, nem túl fűszeres pasztákat, meg kenyeret, péksüteményeket is. Ha nem gondoskodott volna előre ilyen módon önmagáról, akkor lettek volna napok, amikor tényleg csak pirítóson élt volna.

Ha pedig mégis szükség van valamire, érdemes házhoz szállítással vásárolni az internetről, amire szintén lehet előre készülni, hiszen számos webshop lehetővé teszi a bevásárlólisták mentését, későbbi élesítését, meghatározhatjuk azt is, a nap mely szakában érkezzen meg az áru.

A lényeg tehát, hogy ne pánikoljunk, ha magunkra maradunk a kicsivel már az elején: próbáljunk meg tudatosan előre tervezni, és legalább az élelmezést megoldani saját erőből jó előre. Minden mást engedjünk el: aludjunk, de tényleg, amikor a baba is. Nagyon nehéz megállni, hiszen annyi mindent kellene tenni, de a tennivaló megvár, később is el lehet őket végezni, pihentebben.

Ha pedig akadozik a szoptatás, ne habozzunk, forduljunk rögtön a védőnőhöz vagy szoptatási tanácsadóhoz: ha kevés a segítségünk, nyilván egyedül vagyunk a bizonytalanságunkkal is, és ilyenkor egyébként is érzékeny, ráadásul fáradt az ember lánya, nehezen tudja viselni, ha nem alakulnak úgy a dolgok, ahogyan azt elképzelte. Kár kísérletezni, egy jó szakember tudja a legjobban megnyugtatni az embert.

Nem kell feltétlen betartani a könyvek által tanácsoltakat vagy a klasszikus, három óránkénti etetést sem, az első hat hét szóljon az összeszokásról, ráér napi rutinokat bevezetni, nem szükséges ilyenek miatt aggódni. Mint ismert, sok baba nem úgy működik, ahogy az a nagykönyvben meg van írva – érdemes inkább alkalmazkodni őhozzá, mintsem energiákat fektetni különböző szabályok és szokások betartásába.

Még egy jó tanács: ha fizikailag nincsenek is a közelben a szeretteink, nagyon fontos a lelki támogatás, ne habozzunk szabad perceinkben, akár a sétáltatás ideje alatt felhívni őket, mert szükségünk lesz a bátorító szavaikra!

Ne aggódjatok, menni fog.

 

Már követem az oldalt

X