Cumikérdés: érvek és ellenérvek

Például azt, mikor lehet, és mikor nem szabad cumit kínálni a babáknak, hogy például újszülötteknek nem ajánlott, mert akkor tanulja a kicsi a szopás praktikáit, és a cumival belezavarunk a folyamatba.

Esküszöm, nem emlékszem, mikor próbáltam először cumit tolni bármely kicsi szájába, de gondolom akkor, amikor már véres volt a mellem a sok próbálkozástól, és bizony az eléggé az elején volt. Annyira nem zavartam bele a folyamatba, hogy el se fogadták a cumit, nekik a cici kellett. Azt nyúzták, azon tanulták meg a praktikákat. Jelentem, egész jól sikerült, az összes gyerekem anyatejen nőtt fel.

A harmadik mégis rászokott a saját ujjára. Vagyis kettőre. A jobb kezén a mutató meg a középső ujját szopta körülbelül fél éves korától szerintem addig, amíg óvodába nem került. Folyton rettegtem, hogy fertőzést szed majd össze. Nem is alaptalanul, egy alkalommal ez meg is történt. Spongyát rá, pár hétig tartott csupán, mire sikerült kikezelnem a kényes fertőzésből, ami persze igen ragályos volt. Retteghettem, hogy a két nagyobb is elkapja. Mindenesetre soha olyan patika tisztaság nem volt a házban, mint amikor az ujjszopás okán tele lett sebbel a kicsi szája. Ennyit arról, hogy a cumi fúj.

Egyébként arról nem tudok mit mondani, mik az előnyei vagy a hátrányai a cumizásnak, de arról sokat,

én miért tartottam jónak vagy rossznak.

Gondolom mindenki más is inkább arra kíváncsi, adott helyzetben nekik, a családnak, meg a gyereknek miért jó, ha van, vagy miért jó, ha nincs cumi.

Szerettem a cumit,

• mert aktuálisan meg lehetett vele nyugtatni a gyereket, el lehetett vele odázni a szopizást, ha kicsit megcsúszott a család, ha utaztunk és pár perc időre volt szükségem, mert nem lehetett előkapni a cicit csak úgy. Na olyankor kifejezetten jól jött a cumi. Persze, sokáig nem lehetett átverni vele, hamar rájött, hogy a kettő nem ugyanaz.
• Szerettem, mert mondhat bárki bármit, igenis cukik a babák, amikor cumi van a szájukban.
• Szerettem, mert jó kis játékra adott lehetőséget, amikor elvettem, visszaadtam – jó volt megfigyelni a reakcióit.

Nem szerettem a cumit,

• mert folyton elveszett. A leglehetetlenebb időpontokban kellett keresgélni és leglehetetlenebb helyszínekről került elő.
• Nem szerettem, mert mindig akkor kérte, amikor fogalmam se volt, hogy hova tettük.
• Nem szerettem, mert persze akkor akarta, amikor nem volt mód fertőtlenítésre, vagy ott dobta el, ahol nagyon nagyon nem volt jó.
• Nem szerettem, mert a kutyák tényleg ellopják, és azzal a bizonyos viccel ellentétben nem, nem hozzák vissza a gyereknek a cumit: elássák.
• Nem szerettem, mert az egyetlen cumizó gyerekem szívesen megszerezte más gyerekek cumiját, és akkor magyarázkodhattam, meg rimánkodhattam, hogy adja vissza, az nem az övé.
• Nem szerettem, mert más gyerekek is elvették tőle az egy szem féltett cumiját, és akkor rimánkodhattam, hogy adják vissza.

Egyébiránt szerintem nem oszt, nem szoroz a cumi. Az egyetlen cumizó gyerekem például két és fél éves koráig szopott, teljes gőzzel, alig tudtam leszoktatni róla. Szóval az anyatejes táplálásba se rondított bele – persze lehet, csak szerencsém volt.

De azért azt gondolom, nem kell ezt annyira komolyan venni, akár cumizik, akár nem a baba, mindenképp felnő és egészséges felnőtt lesz belőle. Tanúsíthatom.