A tudomány alapvetően három részre tagolja a méhen belüli lét időszakát. Ezek nem egyeznek meg a három trimeszterrel, sokkal inkább az új élet fejlődése határozza meg őket. Az első az úgynevezett csíraszakasz, ami a fogamzás utáni nagyjából két hetet öleli fel. Addig tart, ameddig a már megtermékenyített petesejt, vagyis a zigóta be nem ágyazódik a méhfalba. Amikor ez megtörténik, akkor jön is a következő, az embrionális szakasz, ami eltart egészen a nyolcadik hét végéig. A kilencedik héttől a születésig pedig már magzati szakaszról beszélünk.

A csíraszakasz

Amikor megtörténik a megtermékenyítés, a továbbra is egyetlen sejtből álló, megtermékenyített petesejt vándorolni kezd a méhbe. A változások már ekkor elkezdődnek: a zigóta 24-36 órán belül folyamatos osztódásba kezd, idővel kialakul az úgynevezett szedercsíra, majd újabb, sejtszintű változásoknak köszönhetően a hólyagcsíra. Ez az, ami a méhbe érve, a nagyjából egyhetes út végén, megfelelő hormonális körülmények esetén beágyazódik a méh falába. Ezek a sejtek addig fészkelik, fúrják magukat mélyebbre a méh falába, amíg sikerül kapcsolatba lépniük az anya vérereivel, hiszen ez lesz a táplálékfelvétel útja. Amikor ez megtörténik, az embrionális szakaszba lép a várandósság.

Az embrionális szakasz

Általában, amikor a nő észreveszi, hogy várandós, már az embrionális szakaszban jár. Nagyjából az ötödik héttől kezdődnek a klasszikus, első trimeszteres tünetek, mint például a reggeli rosszullét (ami időnként egész napokon át is elhúzódik), vagy a nagymértékű fáradtság. Ilyenkor szokott megszületni az első pozitív terhességi teszt is. Ekkor még a szívhang leginkább csak hüvelyi ultrahanggal mutatható ki.

Annak ellenére, hogy a szülőknek új lehet a várandósság híre, addigra már rengeteg, meghatározó változás lezajlott, de még még akad, bőven: a szakasz egyik rendkívül jelentős mozzanata az agy fejlődése, s ekkor alakulnak ki a szervek alapvető formái is. Elkezd kifejlődni a fej, majd közvetlenül utána a szemek, az orr, a fülek és a száj. Ekkoriban kezd el lüktetni az a véredény is, amely az embrió szíve lesz. A nyolcadik hétre már teljesen kifejlett a köldökzsinór, megvan minden testrész és szerv, kivéve a nemi szerveket.

Mindez természetesen rendkívül apró méretben, az embrió ekkor nagyjából 1 gramm és 2-3 centiméter, vagyis babszem méretű. Bár az anya számára még nem érezhető, de már mozog: ingerlésre tudja fordítani a fejét és a nyakát, időnként kinyílik a szája, karjai is meg-megremegnek. Mivel az agy és a központi idegrendszer főbb struktúrái, illetve a perifériás idegrendszer alapvető formája is kialakul ekkora, ebben a szakaszban már elkezdődik az agysejtek termelése is, amely még hosszú-hosszú ideig eltart, valamikor a várandósság közepe táján fejeződik be.

A magzati szakasz

A kilencedik héttől már magzatról beszélünk. Innentől kezdve látványos növekedés veszi a kezdetét, amelyet már az anya is megérez. A szervek egyre összetettebbé válnak, tovább fejlődnek a végtagok, a belek, a fülek, illetve a végleges helyükre kerülnek, a nyak már jól látható. Bár a magzat bőre még átlátszó, arcvonásai hétről hétre jobban kiemelkednek. Emésztő- és keringési rendszere fejlett és funkcionál.

A tizenkettedik hét, mint az első trimeszter vége, sokaknak vízválasztó: ekkortól csökkennek az első időszak tünetei, és jön egy kis megnyugvás, hiszen a vetélés szempontjából legkritikusabb időszak végére értünk. Nagyjából szilva méretű magzatunk neme ekkorra már kialakult, de az ultrahangon való megjelenése gyakran még várat magára néhány hetet.

Nagyjából a negyedik hónapra tehető, amikor a magzati mozgások már érezhetővé válnak az anya számára, így például a csuklás is. A baba testarányai változnak, kialakul az ujjlenyomata, már mosolyoghat, vagy szophatja a hüvelykujját. Mérete nagyjából egy avokádónak felel meg.

Amikor a várandósság az ötödik hónap végéhez ér, már szinte megvan minden idegsejtje, ami a születés utáni életében is lesz. Ekkortól már aktív a vesztibuláris rendszere is, amely az egyensúlyérzékért felel, és aminek köszönhetően, érzékeli az anya mozgásának változásait. Szintén az ötödik-hatodik hónap környékére tehető, hogy reagál a hangingerekre, és meg tudja egymástól különböztetni, azok az anyától vagy a külvilágból érkeznek-e. Természetesen, a hallása ekkor még nem tökéletes, még tovább fejlődik a várandósság további hónapjaiban.

A negyedik-hatodik hónap között kialakul még számos fontos részlet is: körmök, szempillák, haj, mellette pedig nagyjából hatszorosára nő a magzat. A hetedik hónap végére a tüdeje megy át nagy fejlődésen, ekkortól már képes arra, hogy önállóan is lélegezzen. Ekkor nyílik ki a szeme is, és kezd reagálni a fényingerekre, sőt elkezdődhet az átfordulás is, ami már szintén a szülést készíti elő. Az utolsó pocakban töltött hónapban a súlyát még akár meg is duplázhatja, hogy biztosan felkészülten érkezzen a nagyvilágba.

Számtalan befolyásoló tényező

A magzat fejlődéséért az anya testén keresztül bejutó tápanyag felel, védelmét a magzatvíz és a magzatburok adja, mégis számtalan egyéb tényező hat arra, hogyan is zajlik le végül a fejlődés. Annak például, hogy az anya mivel táplálkozik és mennyit eszik, nagy jelentősége van, ahogy annak is, mennyi koffeint fogyaszt, dohányzik-e, szed-e orvossal nem egyeztetett gyógyszereket, netán fogyaszt el alkoholt vagy bármilyen más tudatmódosító szert. Ezek mind súlyos és végzetes károsodásokat okozhatnak, attól függően is, hogy a várandósság mely szakaszában éri el a hatásuk a magzatot.

De vannak kevésbé kézzelfogható befolyásoló tényezők is, mint például az, hogy az anyának milyen a hozzáállása a várandósságához. A kétségek, bizonytalanságok, negatív érzések mind-mind olyan hormonális változásokat hoznak létre az anya testében, amelyek eljutnak a magzathoz is. Szintén ugyanez történik túlzott mértékű stressznek való kitettség esetén is.

A negyedik trimeszter

A fogalmat 2002 óta ismerjük, mióta Dr. Harvey Karp gyermekorvos leírta azt. Ez tulajdonképpen nem más, mint a születést követő tizenkét hét, amikor a baba alkalmazkodik a külvilághoz, az anya pedig ahhoz, hogy attól fogva anyai szerepében is aktívan funkcionál.

Ez a tizenkét hét is meghatározó fejlődést takar, például az agyi területek vonatkozásában. A hordozásnak, ringatásnak ilyenkor különösen nagy szerepe van, hiszen ez volt az, amit az újszülött kilenc hónapon át is érzett. Számára ez a megnyugvás jelentős forrása tud lenni. Az anya testével való érintkezés, a bőr-bőr kontaktus, a szívverésének hallgatása szintén segít megteremteni azt az ismerős közeget, amiben ő biztonságban érezheti magát.

A negyedik trimeszter anyai szempontból könnyen a túlterhelődés időszaka lehet. Az új szerep, az állandó készenlét, a baba gondozásával járó új, és gyakran ismeretlen feladatok, megspékelve a hormonális változásokkal és a megszakított alvással kimerültté tehetik az anyákat. Ilyenkor segít, ha van körülötte egy olyan támogató közeg, amelyre számíthat, ha csak néhány órára is, de kicsit tehermentesítik a kismamát, besegítenek a háztartási feladatokkal vagy a baba ellátásával kapcsolatban. A kismama talán ilyenkor nem mer kérni, de hosszú távon az egész családnak ez az érdeke, érdemes tudatosan odafigyelni magunkra!