A Mikulás-mítosz: kötéltánc a mese és a hazugság határán

Család

A Mikulás-mítosz: kötéltánc a mese és a hazugság határán

Még senki sem látta, mégis emberek milliói hisznek a létezésében. Egy kedves, hófehér szakállú öregúr, aki egy éjszaka alatt teletölti a világ gyermekeinek csizmáját örömteli meglepetésekkel. Születésünktől része kulturális örökségünknek, és hiába hull le róla a lepel kisiskolás korunk környékén, felnőttként újra gyermeki lelkesedéssel vágunk bele megidézésébe. De miben is rejlik a Mikulás ereje? Higgyünk-e benne, és vajon meddig tartsuk gyermekeinkben létezésének illúzióját? Tényleg csak illúzió? A nagy Mikulás-titok most megfejtésre kerül!

Még mindig sokan hisszük

Egy felmérés szerint az Egyesült Államokban az ötéves gyerekek 85 százaléka hiszi, hogy létezik Mikulás, és ez a hiedelem egészen nyolcéves korukig erős is marad, az Egyesült Királyságban pedig a nyolcéves vagy annál fiatalabb gyerekek 92 százaléka hiszi az öregúr létezését. Idehaza is hasonlók az arányok, bár az életkor előrehaladtával zuhanórepülésben csökkennek: a négyéves gyerekek 85 százaléka, a hatéves gyerekek 65 százaléka, míg a nyolcéves gyerekek csupán 13 százaléka hisz a Mikulásban.

A Mikulásba vetett hit szerintem

Szép, szükséges és felemelő. Fontos alapköve a gyerekek igazságról és jóságról való gondolkodásának. A karácsonyi mesék döntő többségében a jó győzedelmeskedik – a Mikulás is a „jó” gyereknek hoz ajándékot. Igaz, hogy gyermekeink egy idő után elfogadják, hogy az életben nem minden úgy alakul, mint a mesékben, mégis, a Mikulás-történetek során kialakult belső hangok kapaszkodót tudnak nyújtani a mindennapokban. Melegség, kedves pillanatok, örömteli események és értékekkel teli emlékek. Ilyen és ehhez hasonló pozitív érzések sora kapcsolódhat az ünnepi hagyományokhoz, amelyeknek a hiedelmek, legendák és mesék igenis szerves részei.
A készülődés, a legenda életben tartása, az éjszaka a csizmákhoz settenkedő szülők mind-mind a szeretet kiteljesedései, amelyek alapjaiban határozhatják meg és gyermekeink egészséges lelki fejlődésének menetét.

Ennek ellenére sokak szerint káros

A Mikulás létezésének közvetítése igencsak megosztja a világot. Egyesek szerint a Mikulásba vetett hit erősítése puszta hazugság, ami negatív hatással van a szülő-gyerek kapcsolatra, főleg akkor, amikor a gyermekünk szembesül azzal, hogy valójában a szülei csempészték csizmájába a finom falatokat, és szó sincs kéményen beugró, piros ruhás, jótét lélekről. 

Mások szerint a Mikulás bátorítja a képzelőerőt, de ezzel együtt arra is ösztönzi a gyerekeket, hogy függesszék fel a kritikai szemléletet, és higgyenek egy fikciónak. A fantázia és a képzelet működik, mert úgy döntünk, hogy elhisszük azt, amiről tudjuk, hogy nem igaz. A Mikulás-történet korántsem a csodát népszerűsíti, hanem arra ösztönzi a gyerekeket, hogy mások ötleteinek fogyasztóivá váljanak.

Egyes szakemberek szerint a gyerekek, ha hisznek a Mikulásban, azt is elhihetik, hogy a jó viselkedés nemcsak, sőt nem is elsősorban belsőleg értékes, hanem csak a megígért jutalom megszerzésének és a büntetés elkerülésének eszköze. Az ezen nézeteket vallók egészen odáig mennek, hogy a gyerekek boldogsága, reményei és beteljesülésének érzése – amikor megtudják, hogy elég jók voltak ahhoz, hogy karácsony napján megérdemeljék a Mikulás ajándékait – nem éri meg mindazt a kárt, amelyet a Mikulásba vetett hit okoz a gyermeki „kritikusságukban”. 

Mikulás-szelfi

 

Amikor lehull a lepel

Ameneh Shahaeian pszichológus, az Ausztrál Katolikus Egyetem kutatója így fogalmaz: „Természetesen nem kell leülnünk, és megbeszélnünk ezt minden gyerekkel és bármilyen életkorban, de ha szóba kerül a téma, vagy a gyerek felteszi a kérdést, akkor az igaz válasz a legjobb”. Vagyis amikor egy gyerek felteszi a kérdést, hogy a Mikulás valódi-e vagy sem, már olyan fejlődési szakaszban van, hogy különbséget tesz a valóság és a kitalált szereplők között, és ekkor el kell mondanunk az igazat. Ez általában hétéves kor körül következik be. Az igazság felszínre kerülése – bármennyire is úgy tűnik, hogy negatív élményeket hordoz – a legtöbb esetben pozitív érzésekkel teli, és a gyermekek különösebb belső feszültség megélése nélkül megbocsátják szüleiknek az elmúlt évek illúzióit. Sőt: a kutatások szerint ez az élmény sokkal inkább megviseli a szülőket, mint a gyermekeket. 

A legtöbb szakértő azt állítja, hogy legkorábban hat, de inkább nyolcéves kor körül kellene szembesülnie gyermekeinknek az igazsággal. Dr. Marie Hartwell-Walker, egy amerikai pszichológiai intézet munkatársa szerint „bármikor is mondjuk el, azzal tisztában kell lennünk, hogy egy ilyen közléssel örökre véget ér a gyermeki ártatlanságnak egy korszaka”. Amikor gyermekünk felteszi a nagy kérdést, a válaszunk nagymértékben meghatározza az ünnepekkel és mítoszokkal kapcsolatos későbbi attitűdjeit. De mit javasol a szakértő? Hogyan valljunk színt anélkül, hogy gyermekünk lelkében sebet, kapcsolatunkban éket okozzunk?

    • Fontos, hogy tisztázzuk: mit jelent számunkra a Mikulás mítosza. Mondjuk el gyermekünknek, mit jelent számunkra a Mikulás hagyománya, és beszélgessünk arról, hogy a kérdést nem olyan egyszerű megválaszolni. Nem zárható le egy igennel vagy nemmel, hiszen a Mikulás története ennél sokkal sokszínűbb legenda.

    • Amikor gyermekünk megkérdezi, hogy valóban létezik-e Mikulás, akkor fontos alaposan átgondolnunk, hogy mit is kérdez igazából. Valóban az igazságot akarja, vagy megnyugtatást szeretne arról, hogy nem baj, ha még egy darabig úgy tesz, mintha? Egyes gyerekek a teljes igazságot akarják a Mikulásról, és vannak, akik egyszerűen csak kétségbe vonják őket.

    • Nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük gyermekünk életkorát. Egy tízéves, aki még mindig egyértelműen hisz abban, hogy van igazi Mikulás, szinte biztosan hátrányba kerül abban a közösségben, ahol a legtöbb gyerek már nem hiszi ezt. Az átállásnak nincs határozott kora.
Rajtunk múlik, hogy elég jól ismerjük-e gyermekeinket, hogy érzékeljük, hol tartanak ezen az úton.
  • Felkészültnek kell lennünk. Különböző gyerekeknek más és más a reakciója. Néhány gyerek megkönnyebbülten reagál a hírre, hogy a Mikulás csak egy mese. Mások haraggal tekintenek szüleikre, amiért „hazudtak” nekik. Olyanok is vannak, akik sírva fakadnak. Megnyugtatásra van szükségük: tudniuk kell, hogy ha nincs Mikulás, az nem jelenti azt, hogy nincs karácsony. A gyerekeknek segítségre van szükségük annak megértésében, hogy a Mikulás történetében való részvétel nem a bizalom alapvető elárulása.

  • A felnőtté váláshoz hozzátartozik annak megértése, hogy a Mikulás szelleme mindig bennünk lehet, és a varázslat mások számára is megtörténhet. Ez az oka annak, hogy még a felnőttek is szeretnek „titkos Mikulások” lenni a családjuk, barátaik számára. Ezért szeretnek az emberek úgy tenni, mintha a csizmába tett ajándékot a Mikulástól kapnák volna, és ez az oka annak, hogy a felnőttek éppúgy szívesen ellátogatnak a Mikuláshoz (és néha még az ölébe is ülnek), mint a gyerekek.

Mikulás-bábu

 

Én őrzöm a hitet

Nem titok: jómagam azok táborát erősítem, akik szeretettel és lelkesedéssel telve őrzik az ünnepek meséit és a Mikulás titkait. Várakozással telve készülök a nagy estére, amikor egyre komolyabb cseleket bevetve kell a csizmákhoz lopóznom, erősen dobogó szívvel várom a reakciókat, hogy vajon sikerült-e olyan meglepetést okoznom, amilyenre vágytak. Erősen kihegyezett fülekkel hallgatom levélírás közben a kívánságokat, és nem sajnálom az időt arra, hogy beleharapjak a Mikulásnak kikészített kekszekbe, elszórjam a morzsákat, és még pár havas lábnyomot is fessek a bejárati ajtó elé. Számomra a Télapó egy ünnepi kincs, amit a legnagyobb természetességgel és meggyőződéssel örökítek tovább gyermekeimnek.

Hogy meddig? Ameddig szeretettel fogadják. Tomi idén nyolcéves, és már találkozott a kétkedő hangokkal. De ebben az évben még készen állok minden apró trükköt bevetni, hogy Mikulás teljes pompájában velünk maradhasson. Hogy miért? Számtalan oka van. De az egyik legfontosabb az a Mikulás-zsáknyi szép emlék, amit évről évre boldog mosollyal az arcukon elevenítenek fel a gyerekek. Szeretettel idézik fel a valóra vált kívánságokat, a Mikulás titokzatos leveleit, az érthetetlen havas lábnyomokat a száraz romonyai télben, az elszórt morzsákat és a jókedvű közös énekléseket. Tiszteletben tartok minden álláspontot, de számomra a Mikulás minden, csak nem hazugság. Mert ha őszinte vagyok magamhoz, ott, belül, valahol mélyen én is hiszek benne…

 

Ajánljuk még:

Amilyen az ember, olyan a zene – Interjú Heinczinger Mikával, a Misztrál együttes alapítójával

Az Erdélyi Szigethegység kanyargós útjain araszolva lassan fogynak a kilométerek. Heinczinger Miklóssal, Mikával nyolcadik napja járjuk Erdély tündérföldjét, hallgatásra és beszélgetésre ugyanúgy bőven jut idő. Már hazafelé haladunk, mögöttünk számtalan találkozás, kézfogás és ölelés. Emberek, sorsok, érzések, lélekkel teli találkozások. Jó volt, s jó lenne ebből valamit másokkal is megosztani. Egy rövid időre bekapcsolom telefonom hangrögzítőjét.

 

Már követem az oldalt

X