Rovaniemi, Finnország. A város pontosan az északi-sarkkörön fekszik, az északi fény világítja meg. Itt egész évben érezhető a karácsonyi hangulat: legyen szó rénszarvas-simogatásról, kirándulásról az éjféli napsütésben, erdei bogyók és gombák gyűjtögetéséről vagy síelésről, mindenki megtalálhatja a kedvére való tevékenységet – akármikor is jön.
Lassan fél éve élek ezen a varázslatos helyen, amibe az első pillanatban beleszerettem. Nemcsak a helyi emberek kedvessége, a végtelen fenyőerdők és káprázatos tavak, illetve a szabadidős tevékenységek kifogyhatatlan kincsestára teszi olyan különlegessé, hanem egy személy is, akit itt úgy emlegetnek: Joulupukki.
Bizony, Rovaniemi az igazi Mikulás hivatalos lakóhelye. Bár az eredeti otthona a titokzatos finn Lappföld Korvatunturi-hegységében fekszik, azt a helyszínt csak nagyon kevesen ismerik, ezért ő úgy döntött, Rovaniemibe költözik, ahol ingyenesen, az év minden napján fogadja a látogatókat. Akik akadnak szép számmal, főleg így december táján, ha nincs épp világjárvány…
Hogy néz ki a Mikulás otthona?
A Mikulásfalu Lappföld egyik legismertebb látványosságaként népszerű üdülőhely is. Üzletek, éttermek és kávézók, jég-bár és iglu-hotelek várják a látogatókat. A kalandvágyók kipróbálhatják, hogy milyen husky- vagy rénszarvasszánon utazni, és hómotoros túrákon is részt vehetnek. A faluban egy posta is akad: a Santa Claus Post Office (Mikulás Posta), ahonnan a világ bármely tájára küldhetünk levelet, hivatalos mikulás-pecséttel ellátva. Itt minden róla szól.
A falu központi épületében, a Santa Claus Office-ban – ami a hivatalos északi-sarkköri választóvonalon épült fel – az öreg Mikulás székében ülve várja látogatóit, gyermekeket és felnőtteket egyaránt. A vele való találkozás várakozását még izgalmasabbá teszi, hogy a szobájáig ajándékdobozokkal és játékokkal telepakolt, karácsonyi díszekkel és kívánságlistákkal tűzdelt folyosón kell végigsétálni, mindeközben sejtelmes neszeket hallunk, mintha csak manók szaladgálnának körülöttünk. A Mikulás szobájának ajtaja előtt egy kedves kis manó fogadja az érkező látogatókat, ő jelzi, amikor be lehet lépni.
És hogy milyen ő, az igazi Mikulás?
Egy nagy terem közepén ül, mosolyog, az arca pirospozsgás. Mint a mesekönyvekben. Körben a falakon könyvespolcok roskadoznak a vastag kötetek súlya alatt, régi térképek függnek, mindenfelé becsomagolt ajándékok sorakoznak szállításra várakozva. Beletelik néhány másodpercbe, mire feleszmélek, hogy hol is vagyok pontosan, de a Mikulás már invitál is kedvesen, hogy üljek le mellé.
Beszédbe elegyedünk. Miután tisztázzuk, hogy honnan jöttem (olyan mélységig, hogy Budapest budai vagy pesti részéről érkeztem-e) illetve, hogy miért is vagyok ott, elkezdjük sorolni a magyar és finn nyelv közötti különbségeket és hasonlóságokat. Mint kiderült, a Mikulás nyelvrokonoknak tart bennünket a finnekkel! Végül egy közös kép készítése után elbúcsúzunk, biztosítva egymást arról, hogy még találkozunk.
Ő maga egyébként így néz ki:
Sajnos a járvány hatása itt is érezhető. Az általában turistáktól nyüzsgő, gyermekzsivajtól visszhangzó falu most kihalt, és a hó mellett csak néhány helybéli látogató vagy külföldi diák szállingózik erre-arra. Szomorú látvány, hogy az üzletek és az éttermek éppen a karácsonyi készülődés időszakában üresen konganak. A helyiek folyamatos akciókkal és leértékelésekkel próbálják csalogatni az erre járókat, hogy vállalkozásuk túlélje ezt a krízishelyzetet.
Mégis, meggyőződésem, hogy a hely így sem veszít semmit varázsából.
Rétegesen felöltözve, a mínuszokkal harcolva indulok el az apartmanomból újra, hogy feladjam levelemet a Mikulásfaluból haza, Magyarországra.
Vagy lehet, hogy gyorsabb, ha megkérem őt, hogy személyesen vigye magával hatodikán éjjel?
Ajánljuk még: