Vannak helyek, melyekről nem elég csak írni, látni kell: felfedezni, megtapasztalni, megélni, élvezni – és persze felelősségteljesen vigyázni rá! A Tordai-hasadék pont ilyen. Erdélyben sok szurdokvölgy található, de nem véletlen, hogy a Torda település melletti ilyen ismertté és népszerűvé vált. Már távoli látványa is lélegzetelállító, betérni hatalmas falai közé pedig egészen rendkívüli.
Olyan, mintha magunk mögött hagynánk a külvilágot, s belépnénk az óriások birodalmába,
ahol porszemként vagyunk jelen a hatalmas természeti képződményekhez viszonyítva. Ám nincs szükség mesekönyvek lapozgatására, itt tényleg átölel a monumentális természet. Napsütötte, hófehér sziklafalak, kőgörgetegek, megannyi védett érték, barlangok, csillogó habok és sebes zúgók, függőhidak, láncok, olykor keskeny ösvények és megkapó sziklaformációk várják a barangolni vágyókat.
A Tordai-hasadék gazdag karsztrendszere ősidők óta menedéket nyújtott az emberi közösségeknek. A régészek aprólékos kutatómunkája a környék zord terepviszonyai ellenére is a szurdok barlangjainak régészeti feltárásához vezetett.
A 60, többnyire kis méretű barlang és bemélyedés szisztematikus beazonosítása hosszabb–rövidebb korszakokra visszavezetve igazolta az ember helyi jelenlétét. A bizonyítékot a feltárt kő– csont– és fémszerszámok, fegyverek, ékszerek, kerámia darabok, tűzhelyek és az elfogyasztott állati maradványok szolgáltatják.
A legelső emberi jelenlétet a Tordai-hasadék környékén, a fehér-hegyi Kék-barlangban (sajnos elpusztult, a mészkőbányászat áldozatává vált) fedezték fel, ennek bizonyítékai a feltárt kovaszerszámok és tűzhelyek, melyek a „kavicskultúrához” köthetők (Őskőkör, kb. i.e. 600.000).
8000 évvel ezelőtt, a neolitikum emberének első csoportjai (az első földművelők és állattenyésztők), továbbra sem hagynak fel a környékbeli barlangok időszakos használatával. Az általuk hátrahagyott nyomok arra utalnak, hogy a barlangokat ideiglenes menedéknek, szakrális helyiségeknek vagy szerszám- és ékszerkészítő műhelyeknek használták.
Körülbelül 6000 évvel ezelőtt az emberek elkezdik feldolgozni a fémet. Az elmúlt 20 év régészeti leletei a Tordai-hasadék egyik barlangjában egy ékszerkészítő műhelyről tanúskodnak. Az említett korszakból származó feltárás kiemelkedő, egyedülálló érték Európában.
Az Újkőkort (kb. i.e. 8000–6500) igazoló felfedezések (a Binder, Nagy Balika és a Porlik barlangban, kb. i.e. 7300–6500) a Zau-kultúra tartozékai. Ebből a korszakból szépen festett kerámia edények maradványait tárták fel.
A Rézkorból (kb. i.e. 6500–4300) származó leletek azt igazolják, hogy a meleg évszakban némely barlangokban ékszerkészítő műhelyek működtek, melyekben kagylókból, kövekből, csontból, szarvakból, márványból, rézből és aranyból készítettek ékszereket. A Tordai-hasadék régészeti feltárásai igazolják a bronzkor, vaskor, római- és posztrómai kor, középkor és jelenkor embereinek tevékenységeit a térségben. A 17. században a Tordai-hasadék némelyik barlangját erődítményként használták.
Rendkívül gazdag élővilága is csábító túraútvonallá teszi
A Tordai-hasadék a Torockói-hegységben található hatalmas mészkőszurdok, mely a mezozoikumban, vulkáni és üledékes eredetű kőzeteken alakult ki, karsztos mivoltára jellemző, rendkívül látványos jegyekkel.
Erdélyi utazásaim során – segédletként – gyakran viszem magammal az Erdély száz csodája – rejtőzködő értékek nyomában című könyvet, amelyben a hasadék keletkezéséről alábbiak szerepelnek:
„Keletkezését illetően az idők folyamán több hipotézis látott napvilágot. Bielz (1884) a hasadékot kialakító Hesdát-patak egy olyan széles repedésbe való behatolását feltételezi, amit a gerincben az alatta lévő porfirkőzetek emelkedése okozott. Czirbusz (1890) egy föld alatti folyó eróziós munkájának vélte, amely kialakított egy hatalmas barlangot, melynek később beomlott a mennyezete. Emellett áll ki Cholnoky Jenő (1917), majd később Nyárády Erasmus Gyula (1937) és Tulogdy János (1938). Emmanuel de Martonne közelíti meg a valóságot, ugyanis egy epigenetikus eredetet feltételez, azaz a Hesdát-patak medrének mélyülését a mészkövet borító üledékes kőzetekből a keményebb kőzetekbe, a felszín lassú emelkedése nyomán. A legújabb elméletek szerint a hasadék ismételt tektonikus mozgások során jött létre, ami nem zárja ki az epigenézist. A Hesdát-patak bevágódása a mészkövekbe tehát tektonikus okokra vezethető vissza.”
A Tordai-hasadékot és környezetét 1938-ban nyilvánították természetvédelmi területté. Fontossága növénytani, állattani, geológiai, barlangászati és turisztikai értékeiből adódik. 2007-től Natura 2000 terület is.
A rezervátum területén megfigyeltek több mint 990 növényfajt, 110 madárfajt, lepkéket, hüllőket és emlősöket. Legismertebb védett faj a szirti sas. Területe 324 hektár. A sziklaszoros hossza 1270 m, helyenként a falak magassága eléri a 250 métert is.
A rezervátumban és környékén több mint 100 kilométernyi jelzett turistaösvény ismert.
Az itt élettérre találó közönséges és védett élőlények teljes listáját hosszú lenne felsorolni, ezért csak néhányat emelnék ki közülük, mint például a piros kígyószisz, a nagyezerjófű, a réti iszalag, a törpe mandula vagy éppen a magyarföldi husáng és a nagy pacsirtafű. Az itt megfigyelt lepkék között említhető a fecskefarkú lepke, a díszes tarkalepke, a hajnalpírlepke és a sárga gyapjasszövő, a madarak képviselői között pedig a vándorsólyom, a szirti sas a hegyi-és a barázdabillegető, a tövisszúró gébics, a héja és a nagy fakopáncs is jelen van.
Legendák és irodalmi művek nyomában
Óvodás gyerekként minden este szüleim vagy nagynéném által felolvasott magyar legendák történetire aludtam el. E történetek közül számos írás szólt Szent László király csodás tetteiről, sokrétű meséiről, mint a vízfakasztás, a kővé vált pénzérmék vagy éppen a Tordai-hasadék mondája. Az erdélyi népmeséket összegyűjtő Székelyföldi Legendárium (mely szép illusztrációkkal, nyomatott formában is kapható) így meséli a hasadék legendáját:
„A Muntye-tető ormára felérve, legelőbb is a szent László emlékével kapcsolatos Patkós-kőre sietünk, mint olyan helyre, mely a tordai hasadék legclassicusabb pontját tárja fel. E tájt harczolt – mond a hitrege – szent László a pogány kúnokkal, kik a Muntye-tetőn hadállást foglalva, onnan zsákmányolták és pusztitották a vidéket. A hon- és hitvédő szent király be nem várva serege zömét, a rendelkezésre álló csekély elősereggel rontott reájuk s muntyei erőditett táborhelyüket elszánt rohammal bevevén, az ott levő őrizetet mind kardra hányta és a magyar foglyok ezreit kiszabaditotta; de alig hangzott el a győzelmi tárogatója, a midőn Peterd és Berkesz felől két nagy kún tábor rohanta meg és szoritá két tűz, vagy inkább nyilzápor közé a kisded magyar sereget, mely, bár a hősiesség csodáit művelte, utóvégre is hátrálni volt kénytelen; de mindenütt meredek sziklafalak állták útjokat s igy menekülésre gondolni nem lehetvén, hősies védelem közt hullottak el a százszoros ellenség csapásai alatt. A győztes kúnok már a sereg nélkül maradott szent királyt is űzőbe vették, már nyomába voltak, kopjáik már-már érték a király testét, a midőn ennek egy egéhez emelt fohászára a hegy repedni kezdett, a király táltos lova – patkóját mélyen a sziklafokba nyomva – még átugrotta a nyiló hegyélt, mire a repedés mind szélesebbre nyilt s áthatlan örvényt vont a király és üldözői közt, kik rohanó lovaikat visszatartani nem tudván, mind a mélységbe zuhanva pusztultak el. Ott mutatják most is szent áhitattal – a hasadék fölé kiterhelő egyik sziklafokon – a király táltos lovának patkónyomát, egy valóban patkóalakú bemélyedést, a mely azonban oly nagy átmérettel bir, hogy egy ilyen patájú ló elefántnak is beillenék" – olvashatjuk Orbán Balázs: A Székelyföld leírásában.
Nem csak a néphagyományban terjedtek el róla különböző történetek, de művészeket, köztük fotósokat, festőket, költőket, írókat is megigézett már szépsége. Jókai Mór Egy az Isten (1877) című regényében így ír róla:
„A tordai hasadék a vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke; itt egy hegylánc tetejétől a talapjáig kettérepedve. A két átelleni meredek fal kiálló sziklái és mélyedései még most is egymásba illenek, a háromezer lépésnyi sziklafolyosó hajlásai, megtörései mindenütt egyenközűek maradnak, csak imitt-amott mutat tágabb öblöket, hol a sziklaőrlő idő görgeteg kőzuhanyokká porlasztotta a bércfalat; míg egyes sziklatornyok, mint a gót építészet pillérei állnak el a falaktól, amiknek ormozata ma is a münsterek cifra, fantasztikus párkányzatát mímeli. A Magyarpeterd felőli bejáratát egy óriási csúcsíves sziklakapu alkotja, többszáz lábnyi magas; a világ legnagyobb diadalíve: egy geológiai talány. Az átelleni bérctetőről az egész sziklacsarnokot végiglátni, mely megragadó nagyszerűségével az isteni némaságot egyesíti.”
Megközelítés és túra a hasadékban
A szurdok bejárata Torda település felől közelíthető meg legkönnyebben, és már az odavezető út során is gyönyörködhetünk a hasadék pompázatos látványában. Az útkanyarulatok során, egyre közelebb érve más-más szögből bukkan elő a monumentális természeti képződmény, mely szemcsalogatóan uralja a tájat. Megérkezve fizetős parkolóban van lehetőségünk letenni az autót, a völgybe vezető túraút bejárata mellett pedig bazárbódék és büfék sorakoznak, kínálatuk többnyire lángossal, kürtőskaláccsal, fagylalttal, főtt kukoricával, kávéval és persze az elmaradhatatlan szuvenírekkel csalogat, de mosdóhasználatra is van lehetőség.
A túraútvonal a büfé-és bazársor mögött, a patakmeder mentén kanyarodik az erdőbe, majd az első függőhídon átkelve néhány információs tábla hirdeti a hasadék élővilágát, történelmét és védett értékeit. Itt egyébként egy jegyértékesítő bódé is van, ám ezt az elmúlt négy-öt évben még sosem láttam üzemelni. Rövid erdei szakaszt követően kezdődik az igazi kaland: egy hófehér sziklafal által szegélyezett kanyarulat után tárul elénk a hasadék “óriások földjét” idéző hangulata, s válik az ösvény egyre kalandosabbá és változatossá, miközben mindkét oldalról érnek az impulzusok: a hidakon és a láncokon túl hol a patak vízesései, hol barlangok, hol sziklagyepek festői növénytársulásai, hol éppen a falak kihívásaival dacoló sziklamászók produkció kísérik utunkat.
A szurdokon átvezető út hossza a Torda (Mészkő) felőli parkolótól a Magyarpeterd felőli parkolóig körülbelül 2,7 kilométer, melyhez 280 méter szintkülönbség társul
(Az OpenStreetMap útvonaltervezőjét használva). A hasadék környékén több jelezett túraútvonal is megtalálható, többek között valamennyi szikla csúcsa is elérhető a szurdok két oldalán kanyargó ösvényekről, melyek még tágabb betekintést nyújtanak a roppant gazdag élővilágba, valamint csodás kilátópontként szolgának, ahonnan tiszta időben akár a Kárpátokig is elláthatunk.
Túrázzunk itt is felkészülten, körültekintően!
Egy gyakorlott természetjárónak már nem kell felhívni a figyelmét arra, hogy az általánostól eltérő terepen, mint például egy szurdokban történő túra mindig nagyobb körültekintést és speciálisabb felszerelést igényel. A Tordai-hasadék meglátogatása során figyelembe kell venni azt, hogy az út során függőhidak, csúszós sziklák, láncok, meredek vagy keskeny ösvények várnak, így a zárt sportcipő vagy túrabakancs elengedhetetlen és a kényelmes, könnyed ruházat is fontos, Mivel a szurdok nem egyirányúsított, így, ha valaki meggondolja magát, bárhol és bármikor visszafordulhat.
Különös figyelmet kell fordítani az időjárás viszontagságaira, csapadékos idő esetén a mészkősziklák nagyon csúszósak, fokozottan veszélyesek – a balesetek megelőzése végett ilyenkor a túrát érdemes elnapolni
vagy kizárólag kellő tapasztalattal, gyakorlottsággal és biztonságos felszereléssel nekivágni. Viharos idő esetén különösképpen veszélyes a terep, hiszen nem csak a csapadék által lemosott és legördülő kövek, de a sziklafalak gyengébb talajszerkezete miatt könnyebben kidőlő fák is fokozott veszélyt jelenthetnek ilyenkor.
Barangolás a környéken
Amennyiben nagyon alaposak vagyunk, természetesen a Tordai-hasadék teljes felfedezése is kitölt egy napot – kiváltképp, ha a felső szirtekre is felkapaszkodunk. Ám ha marad még idő, számos további látnivaló gazdagítja a környéket. A természeti szépségek között sorakozik a Berkesi-szoros, a Túri-hasadék és a torockói Székely-kő, de az Aranyosnak is vannak megkapó partszakaszai a térségben. Ha emberkéz alkotta szépségekre vágyunk, akkor izgalmas időtöltést kínál a Tordai sóbánya, Torda óvárosa vagy a közeli Kolozsvár.
Nyitókép: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái
