Vannak kertek, amelyek szépek, és vannak kertek, amelyek történetet mesélnek. A kanadai Brit Columbia tartományban, Vancouver-szigeten található a Butchart Gardens, ami nem egyszerűen egy díszkert, hanem a táj újraértelmezésének élő példája: egy ipari sebhelyből született botanikai remekmű.
A történet 1904-ben indul, amikor Robert Pim Butchart cementgyárat alapít a térségben, a mészkőbánya azonban idővel kimerül. A legtöbb ipari táj ilyenkor elhagyatottá válik — itt azonban más történt. Robert felesége, Jennie Butchart ugyanis felismerte a lehetőséget: a hatalmas, kiürült kőfejtőt lépcsőzetes díszkertté alakította. 1909-ben megkezdődött a ma ikonikus Sunken Garden kialakítása, és a korábbi ipari mélyedés ma színes, rétegzett virágkompozíció, amely több mint egy évszázada él egy folyamatosan gondozott kertként.
A birtok ma mintegy 22 hektáron terül el, és több tematikus kertből áll: a Sunken Garden az egykori kőbánya helyén kialakított, többszintes kompozíció. A Rose Garden több mint 250 rózsafajta, köztük történelmi és modern hibridek otthona, a Japanese Garden pedig Isaburo Kishida japán kertépítő munkájának gyümölcse, de nem hagyhatjuk ki az olasz kertet sem, amire a formálisabb térszerkezet jellemző egy klasszikus, szimmetrikus kialakítással.
A Sunken kertben több, mint 150 virágágyás kapott helyet— a kert kialakítása 9 évet vett igénybe. Tavasszal nem kevesebb, mint 65 000 virághagymából születnek meg a meseszép virágköltemények, amelyek a kilátópontból is megfigyelhetők. A Rózsakertben 2500 rózsatő várja a tavaszt, a Japánkertben pedig 74 japán juhar és több mint 500 rododendron, illetve azálea áll készen arra, hogy elbűvölje a látogatókat.
Az Olaszkert rózsaszín és lila árnyalatai egyszerűen mesések. Szavakkal nehezen körbeírható az a látvány és atmoszféra, ami itt fogad bennünket. Ez a terület eredetileg a Butchart család teniszpályája volt, ma viszont egy bronzból öntött Merkúr-szobor és egy virágokkal teletűzdelt tó látványa tárul elénk.
A kertben minden évben több mint egymillió növényt csodálhatunk meg, és az ültetések és bővítések folyamatosak. A szezonális beültetések rendkívül precíz tervezést igényelnek: a virágzás időzítése, a színátmenetek és a magassági kompozíciók tudatos kertépítészeti döntések eredményei, amelyeknek összhangja alapjaiban meghatározza a Butchart Gardens különlegességét. A tavaszi tulipán- és nárciszvirágzás, a nyári évelők, az őszi díszfüvek és krizantémok, valamint a téli díszkivilágítás folyamatos látogatottságot biztosítanak, és méltán emelik magasra a megsebzett tájat helyreállító család emlékét.
A Butchart Gardens 2004-ben Kanada Nemzeti Történelmi Helyszíne (National Historic Site of Canada) lett, 2008-ban pedig az International Garden Tourism Awards elismerésében részesült. A kert ma is családi tulajdonban van, immár a harmadik generáció irányítása alatt, és az utódok ugyanazt az üzenetet közvetítik az emberek felé, amit felmenőik hagytak rájuk: az ökológiai rehabilitáció fontosságát. Ez a különleges család bebizonyította, hogy egy kimerült bányaterületnek nem kell tájsebként maradnia, hanem élő rendszerré is alakulhat.
A kert így példát ad az ipari területek rekultivációjára, miközben fenntartható kertészeti gyakorlatokat alkalmaz, és komposztálási és talajjavítási rendszerekkel is dolgozik. A mikroklíma tudatos kihasználása, a növényválasztás és a talajkezelés szakmailag is figyelemre méltó, nem beszélve a kulturális dimenziókról.
A Butchart Gardens ugyanis nem csupán egy botanikai gyűjtemény, hanem egy kulturális tér is: a nyári koncertek, a tűzijáték estek és az ünnepi fényinstallációk élő közösségi hellyé teszik a kertet. Hogy miért nevezhetjük mégis történelmi kertnek? Elsősorban azért, mert a történelmi kert nem pusztán koránál fogva válik jelentőssé, hanem azért is, mert megőrzi eredeti szerkezeti koncepcióját, dokumentált tervezési folyamata van és kulturális örökségként kezelik. A Butchart Gardens pedig egyszerre tölti be az ipari örökségből született tájépítészeti remekmű, a botanikai gyűjtemény, a kulturális tér, a turisztikai ikon és a tájrehabilitáció példájának szerepét.
Történelmi kertek sorozatunk további cikkeit itt olvashatják.
Fotók:123rf
