Sokan nem is gondolnák, milyen hatalmas és milyen gazdag zöldövezet terül el a főváros közép-keleti részén, a forgalmas Örs vezér terétől alig 3 kilométernyi gyalogútra. Mint egy belvárosi bérház belső udvarát a sokemeletes kőfalak, úgy fogják körbe a városrészek ezt a rendkívül értékes természetvédelmi területet. A Felsőrákosi-rétek észrevétlenül bújik meg a városi környezet ölelésében. Aki ide belép, könnyen elfelejtheti, hogy valójában Budapest egyik legforgalmasabb részének szomszédságában jár. Ez a környék nem csak természeti, de történeti sokszínűsége miatt is megrészegítő.
A Felsőrákosi-rétek Budapest egyik kiemelkedően értékes természetvédelmi területe, amely a Rákos-patak mentén változatos élőhelyeket – gyepeket, lápokat, nádasokat és ligeterdőket – foglal magába. A terület gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik, számos védett fajjal, köztük ritka orchideákkal és jelentős madárállománnyal. A főváros egyik fontos madárvonuló helye, ahol közel 200 faj fordult már elő. Történetileg a terület a Rákos-mező része volt, amely egykor országgyűlések helyszínéül is szolgált. A környék arculatát a bányászat, majd az urbanizáció jelentősen átalakította, de a rétek egy része megőrizte természetközeli állapotát. A 20. században több erdősítési program is zajlott, melyek ma is meghatározzák a tájat. A területet azonban számos veszély fenyegeti, például az illegális hulladéklerakás, a zöldhulladék kihelyezése és az invazív fajok terjedése. Ezek a hatások csökkentik az őshonos élővilág sokféleségét és károsítják az élőhelyeket. A 2014-es védetté nyilvánítás óta szervezett természetvédelmi munka folyik a terület megőrzése érdekében. A Felsőrákosi-rétek így ma is fontos szerepet játszik Budapest természeti értékeinek megőrzésében.
XVI. kerületi lakosként a Felsőrákos-rétek területe gyermekkorom óta meghatározó szerepet tölt be az életemben. Szüleimmel, nagyszüleimmel rengeteget jártam ide sétálni, piknikezni, kerékpározni, sárkányt eregetni, viharokat vadászni vagy az időnként felszálló modellrepülőket kémlelni. Inkább csak a terület élvezője voltam, mint ismerője, egészen 2018-ig. Ekkor végeztem párhuzamosan túravezetői és idegenvezető iskoláimat, s mivel közel volt a lakóhelyemhez, sokat jártam ide felkészülni: növényeket tanulmányozni, tájolóval távolságot mérni, tereptárgyakat és terepidomokat gyűjteni, na és persze a terület látnivalóinak ismereteit elsajátítani. Ekkor szembesültem vele igazán, mennyi kincset is rejt a környék, ahol élek: az első hazai repülők, országgyűlések, vadászatok, piócásgödrök, határkövek, kertészetek, majorságok, védett állat-és növényfajok.
Egy kis földrajz és történelem
Felsőrákos a mai Budapest földrajzi középpontjának közvetlen közelében, a X. kerület északkeleti határán fekszik. A városrész az Örs Vezér tér délkeleti sarkától egészen a XVII. kerületig tart, eredetileg Felsőrákosi-rétek volt a neve. Földrajzi értelemben Rákos-mezejéhez tartozik, melynek első írásos emlékét 1074-ből ismerjük, 1289-ben pedig már úgy említették, mint a korabeli Magyarország közepe. Ettől az időszaktól kezdve a hadjáratok indításának és az országgyűlések helyszínévé vált, a terület nyugati csücskében fekszik a híres Királydomb is. A környező városrészek, főleg a szomszédos Kőbánya jelentős modernizáción és fejlődésen esett át az elmúlt évtizedekben, ennek ellenére a Felsőrákosi-réteken mintha megállt volna az idő: ha erre jár az ember, alig hihető, hogy légvonalban 2 kilométerre már az Örs Vezér tere található. A terület jelentős része megmenekült a beépítéstől, melynek köszönhetően képes volt megóvni a Rákos-patak menti gazdag élővilág utolsó hírmondóit.
A rákosi vipera, piócásgödrök és a névadó Rákos-patak
A terület természetvédelmi vonatkozású különlegessége egy hüllőfaj, nevezetesen a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis). Ezt a kisméretű kígyót Méhely Lajos a kor kiemelkedő zoológusa 1893-ban írta le a tudomány számára. Később politikai okokból – tekintettel Rákosi Mátyásra – az állatot átkeresztelték parlagi viperára, ami félrevezető elnevezés, hiszen élőhelyei nem a parlagföldekhez kötődnek. A rákosi vipera évtizedek óta kipusztult felfedezésének helyéről, így ma már nem találkozhatunk vele a Felsőrákosi-réteken. Jelenleg csak a Kis-Kunságban és a Hanságban fellelhető. Megóvásáért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei küzdenek évtizedek óta.
Állattani érdekessége mellett orvostörténeti jelentősége is van a Túzok utca mentén található téglalap alakú, több tucat mélyedést számláló gödörsornak. Keletkezésük pontos ideje és körülményei tisztázatlanok, de annyi bizonyos, hogy piócásgödröknek készültek, melyben a korabeli orvostudomány egyik legfontosabb „eszközét”, az orvosi piócát (Hirudo medicinalis) tenyésztették. Csapadékosabb években a gödrök még ma is feltelnek vízzel, kitűnő kétéltű szaporodóhelyek.
A terület képét ma is meghatározza az egykor gazdag folyami rák populációnak élőhelyet biztosító Rákos-patak, melyet a Felsőrákosi-réteket érintő szakaszán csodálatos ligeterdő/ártéri erdő szegélyez. Nemcsak élővilága, de történelme miatt is jelentős: az 1800-as évek végén a 36 malmot hajtó Rákos-patak mentén igen gazdag régészeti leletanyag került elő, ami igazolja, hogy már évezredek óta lakott lehetett e terület. Ezt támasztják alá a Jászberényi út mellől előkerült bronzkori urnasírok, római kori barbár edénytöredékek és emberi maradványok, valamint az 1964-ben és 1972-ben felfedezett szarmata kori leletek, melyeket a Keresztúri út közelében tártak fel. A felszínre törő mészkőben pedig jelentős ősmaradványok kerültek elő, különösen gazdag a rákosi vasúti bevágás mentén felfedezett rák-leletanyag.
Kiemelkedően gazdag növényvilág
A Rákos-patak tágabb környezete a Pesti-síkhoz tartozik, mely igen híres volt botanikai értékeiről – eme értékeket mára azonban csak néhány védett természeti terület őrzi. A néhány méteres kiemelkedéseken száraz rétek, elsősorban homoki gyepek alakultak ki, melyek sajnálatos módon mára teljesen eltűntek a Felsőrákosi-rétekről. A mélyebb részeken a természetföldrajzi sajátosságoknak köszönhetően víz hatására kialakult élőhelyek jöttek létre. A védett területen az ilyen mélyedésekben nádasodó mocsarakat, magassásosokat, lápokat találhatunk. A patak mentén emberi közvetítés eredményeként ligeterdők alakultak ki.
Ez az élőhelyi változatosság természetesen nagyon sok növénynek teremt megfelelő életfeltételeket. A lágyszárú fajok közül lényegesen több védett növény fordul elő a területen. Ezek elsősorban a lápokhoz kötődnek, de az erdőterületek is tartogatnak érdekességeket a hazai flóra rajongóinak. Előbbi élőhely legnagyobb értékei közé tartoznak a mérsékeltövi orchideafajok. A védett területen belül megtalálható a vitézkosbor (Orchis militaris), valamint a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris). Erdei képviselők közül a Felsőrákosi-réteken előfordul a széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine), illetve a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium). A vizes élőhelyek mentén csak itt és Soroksáron található meg az olykor két méteresre is megnövő, liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozó fehér zászpa (Veratrum album). Ennél némileg gyakoribb a szibériai nőszirom (Iris sibirica), melynek legkiterjedtebb állományai a Rákos-patak mentén találhatók a fővárosban. A területen élő védett növényfajok száma ennél sokkal több, hiszen a Felsőrákosi-rétek fajgazdagsága szinte egyedülálló a fővárosban. A fenti felsorolás azonban így is jól érzékelteti azt a különleges értéket, mellyel e terület mind a mai napig büszkélkedhet.
Nem csak a növények, de a madarak kedvelt élőhelye is ez a fővárosi zöld sziget
Budapesten belül a Felsőrákosi-rétek az egyik leggazdagabb természetközeli védett terület a madárvilág tekintetében. A 2000-es évek közepétől rendszeressé váló madártani vizsgálatok, gyűrűzések és mesterséges odúk kihelyezése igen nagy segítséget nyújtott a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakembereinek, hogy kellő alapossággal feltárják a terület ornitofaunáját. A vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy a pesti oldalon ez a terület az egyik legjelentősebb madárvonulóhely, mely mozaikossága miatt mágnesként vonzza az ide tévedő égi vándorokat. Vizes élőhelyei, nádasai, gyepjei és vegyes korállományú erdőfoltjai a fészkelőknek és a téli vendégeknek is megfelelő életteret nyújtanak. Az itt megfigyelt madárfajok száma ma már megközelíti a 200-at!
Vízi madarai közül jellegzetes és gyakran megfigyelhető a tőkés réce, valamint a szürkegém. Minden évben költ a kis vöcsök és a szárcsa, de ezek sokkal rejtettebb életet élnek az előző fajokhoz képest. Igazi értékei azonban elsősorban a nádas élőhelyekhez kötődnek, melyek a fővárosban ma már ritka élőhelynek mondhatók: rendszeres fészkelő a barna rétihéja, a nádi tücsökmadár, a foltos és cserregő nádiposzáta, valamint a nádirigó. Jellegzetes fészkelőfajok a nagy fakopáncs, a szürke légykapó, a vörösbegy, az ökörszem, a barátposzáta, a csilpcsalpfüzike, a széncinege, a kék cinege, a csuszka, az erdei pinty, valamint a meggyvágó. Különlegességek közül a patakmenti idős fák odvaiban lakó, fokozottan védett füleskuvik érdemel említést, mely hazánk egyetlen vonuló bagolyfaja. A kifejlett madarak testhosszúsága alig több, mint 20 cm.
A Rákosréti repülők és a MÁG
1913-ban – Budapest megalakulásának 40. évfordulóján – a főváros tervbe vette, hogy repülőteret alakít ki a légiközlekedés fejlődése érdekében. A kezdeményezés előre mozdítása érdekében helyszíneket jelöltek ki a város különböző részein. Legelső helyen a Csepel-sziget északi csúcsa szerepelt, de az I. Világháború a nagyszabású tervek gátjává vált. Emiatt a kezdeti koncepciót változtatni kellett: a Magyar Általános Gépgyár (MÁG) 1916-ban létesített üzemére esett a választás, mivel itt megvolt a megfelelő polgári repülés kialakításához szükséges összes létesítmény. Az első években az ekkor még Németországban működő Fokker cégnek dolgozó szakemberek kezdtek gyártani kisebb vadászgépeket. 1918-ban innen indult meg a Bécs–Budapest közötti rendszeres repülőjárat. Az I. Világháborút követően a repülőtér az első állandó légiközponttá vált Budapest térségében. A Trianoni békeszerződésben foglaltak ellenére azonban a létesítményt fokozatosan a magyar légierő titkos bázisává fejlesztették, ezért 1937-ben a sport- és polgári repülés centruma Budaörs lett. 1945-től a rendszerváltásig a repülőteret és a hozzá kapcsolódó létesítményeket „ideiglenesen” a szovjet hadsereg használta.
Szomorú esemény is fűződik a repülőtér történelméhez: letartóztatása után a mátyásföldi szovjet laktanyában őrzött Nagy Imrét és családját 1956-ban a Mátyásföldi repülőtérről vitték el a szovjet gépek. Ma a Mátyásföldi repülőtéren a nagygépes repülés már nem lehetséges, mert Ferihegy irányított közelkörzetén – CTR – belül helyezkedik el. Rádiótávirányítós repülőmodellek számára azonban alkalmas. Az erre kijelölt területet a Mátyásföldi Modellező Baráti Kör (MMBK) sportszakosztály gondozza.
A felfedezés sokszínűségének varázsa
A Felsőrákosi-rétek tehát valóban egy igazi unikum Budapest életében, sőt hazai viszonylatban is különleges helyet foglal el. Ha egyetlen szóval kellene jellemezni, talán a „rejtett kincs” lenne a legtalálóbb. Egy város szívéhez ilyen közel ritkán találni ennyire érintetlen, természetközeli tájat. Nem véletlen, hogy aki egyszer ide látogat, szinte azonnal érzi: ez a hely más, mint a többi. Kis túlzással talán, de amikor itt sétálok, gyakran úgy fogalmazok, hogy ez Budapest aprócska Hortobágya.
A rét végtelennek tűnő füvei között a szél lágyan hullámzik, mintha egy zöld tenger felszínét simítaná. A távolban madarak köröznek, hangjuk időről időre betölti a csendet, amely itt egészen más „alakot ölt”. Ha tekintetünket messzire vezetjük, a budai hegyek halvány vonulata sejlik fel, mintha egy festmény hátteréből bontakozna ki. A Rákos-patak mentén húzódó ligeterdők fái csendben sorakoznak, őrizve a táj nyugalmát és titkait. Ha pedig igazán mélyre merészkedünk ebben a természetes közegben, a környező világváros zaja teljesen eltűnik, - mintha soha nem is létezett volna.
Ez a terület nemcsak látványában, hanem élményében is sokszínű. Bejárható gyalogosan, Nordic Walking bottal, kerékpárral, babakocsival vagy akár lóháton is – minden módon más arcát mutatja. Évszakról évszakra változik, mindig új részleteket felfedve azok előtt, akik nyitott szemmel járnak. Tavasszal virágzó növények és visszatérő madarak köszöntik a látogatót, nyáron a zöld minden árnyalata uralkodik, ősszel aranyba és barnába öltözik a táj, télen pedig csendes, letisztult arcát mutatják a hófödte síkok.
A Felsőrákosi-rétek különlegessége abban is rejlik, hogy egyszerre van jelen benne a természet, a történelem és egyfajta megfoghatatlan, már-már legendaszerű hangulat. A múlt emlékei, a hajdani Rákos-mező történetei, a régi idők nyomai mind ott húzódnak a felszín alatt. Mindez egy olyan mozaikká áll össze, amelyben minden részletnek jelentősége van. Talán éppen ez adja azt a sajátos varázst, amely miatt újra és újra visszatérek ide.
Ez a hely egyszerre alkalmas hosszú túrákra és rövid, lélekfrissítő sétákra is. Olyan, mint egy falat kenyér a rohanó hétköznapok közepette: egyszerű, mégis létfontosságú. Itt meg lehet állni egy pillanatra, levegőt venni, és újra kapcsolódni az ősiséghez és tisztasághoz. A Felsőrákosi-rétek múltja ismert, jelene élő és lélegző valóság, jövője pedig rajtunk múlik. Megőrzése nemcsak lehetőség, hanem felelősség is – hogy ez a különleges világ még sokáig megmaradhasson mindannyiunk számára.
Borítókép: Demecs Norbert
Böjti szelek
Tavaszi szél vizet áraszt
