Vannak kastélyok, amelyek tornyokkal hódítanak, és vannak, amelyek arányaikkal. A Fejér vármegyei Fehérvárcsurgó határában álló Károlyi-kastély az utóbbiak közé tartozik. A Gaja-patak völgyében, a dombok ölelésében emelkedő, letisztult homlokzatú épület nem a túlzásról, hanem a mértékről tanúskodik – arról a 19. századi nemesi világról, amelyben a reprezentáció még az arányosság elvén született meg…
A kastély építését gróf Károlyi György kezdeményezte az 1840-es években. A Várlexikonban így írnak róla: „A fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyt György gróf (1802-1877) építtette a korábbi úrilak felhasználásával 1844-49-ben. A tervezője Heinrich Koch neves bécsi építész volt, akinek megbízottjaként az ifjú Ybl Miklós is közreműködött. A felépülő kastély előképe egyrészt a gróf klasszicista stílusú pesti palotája volt, másrészt a cour d’honneur-ös és sarokpavilonos kialakításával a közeli csákvári Esterházy-kastély. Az U alakú, kétszintes épület még a késő klasszicista formát követte, de már megjelennek a romantikus elemek is, mint az akkor még pártázatos neogótikus óratorony és a fémvázas veranda, melynek felső részét dús ornamentikájú betétek töltik ki. A főépület közepén ekkor még négy dór oszlopon nyugvó erkély volt, felette a főpárkány attikáján címerplasztikával díszes, lapos háromszögű oromzat helyezkedett el.”
A kastélyt körülölelő, mintegy 50 hektáros angolpark a 19. századi tájképi kertművészet jegyeit viseli. A ligetes fák, a kanyargó sétányok, a nyitott gyepfelületek és a vízfelületek nem geometrikus fegyelmet, hanem természetes hatást sugallnak. A kert nem „alárendeltje” az épületnek, hanem szinte párbeszédben áll vele. A parkban évszázados fák – platánok, hársak, tölgyek – állnak, amelyek nemcsak esztétikai, hanem ökológiai értéket is képviselnek. A Gaja-patak közelsége sajátos mikroklímát teremt, amely a tájképi kompozíciót tovább gazdagítja, így a kastélykert egy tökéletes helyszín a kikapcsolódásra, megnyugvásra és rekreációra.
A kastély szövevényes története
A Károlyi család a 19. század második felében is jelentős szerepet játszott a magyar közéletben, így a fehérvárcsurgói kastély nem csupán lakóhely volt, hanem szellemi és társasági központ is. A falak között politikai és kulturális eszmecserék zajlottak, vendégek érkeztek az ország különböző pontjairól, és titkos találkozók helyszínéül is szolgált.
Gróf Károlyi György 1877-ben bekövetkezett halála után a birtokot másodszülött fia, Viktor örökölte, akinek korai halála után a kastélyt idősebbik testvére, Károlyi Gyula vette át. Az ő idősebbik fia volt Károlyi Mihály, a fiatalabbik pedig Károlyi József, aki a jelenlegi vagyonkezelő Károlyi György nagyapja volt. „Érdekesség, hogy József gróf felesége, Wenckheim Margit grófnő angóranyulakat tenyésztett. A nyúltenyésztésről megemlékezik egy 1937-es filmhíradó is"- olvashatjuk a Károlyi József Alapítvány oldalán. A filmhíradót itt nézhetik meg.
A II. világháborút követően a kastélyt államosították. 1946-tól a Fővárosi Gázművek üdülőként hasznosította, majd 1949-ben görög gyerekek menekültotthonának jelölték ki, végül elköltözésük után magyar állami nevelőotthonként működött 1955-től 1979-ig.
A 1990-es évektől kezdődően átfogó felújítási munkák indultak, amelyek célja az eredeti arculat helyreállítása volt. A kastély ma kulturális központként működik: konferenciák, kiállítások, irodalmi események és zenei programok helyszíne. Az épületben könyvtár és látogatható enteriőrök is találhatók, amelyek a 19. századi arisztokrata életformát idézik meg. A park szabadon bejárható, így a kastély ma már nem zárt rezidencia, hanem egy élő közösségi tér.
A kastély különlegessége abban rejlik, hogy egyszerre hordozza a reformkor szellemiségét és a 20. század történelmi rétegeit. Nem pusztán egy építészeti emlék, hanem társadalomtörténeti dokumentum is: tanúja a magyar nemesség felemelkedésének, átalakulásának és újraértelmezésének. Amikor az ember a portikusz oszlopai alatt áll, és a park felé tekint, könnyű elképzelni a 19. századi sétákat és beszélgetéseket. De ugyanilyen könnyű felismerni azt is, hogy a kastély ma már más szerepet tölt be, amiben a múlt nem lezárt fejezetként jelenik meg, hanem megőrzött örökségként.
Történelmi kertek sorozatunk folyamatosan bővülő gyüjtőoldalát itt találják.
Borítókép: fm2 - Indafotó/commons.wikimedia.org
Bencze-kastély Dunapataj
Egy alföldi kúria csendes öröksége
