Kistapolcsány ékszere: pompás angolpark a klasszicizmus építészeti remekével

Amikor a kistapolcsányi parkot megalkották, az angolpark természetes erdőt, ligetet, rétet, tisztást, sík és dombos vidéket stb. utánzó, ill. ilyen tájelemekből álló parkot jelentett. Ma már ennél sokkal összetettebb képet alkotunk az angolparkról. Ez a kerttörténeti stílus tulajdonképpen a mai kertjeink elődjének tekinthető, a XVIII. század óta van jelen Európában.

Angliából indult el a divat, amelyben a kerteket a természet képére formálták, valójában az épített kert modellje maga a természet volt. A cél, hogy egy ideális tájat mutasson a végeredmény, amely nem mesterkélt, hanem szinte teljes egészében olyan, mintha csak a teremtő keze rendezte volna ilyen meseszerűen el.

A kistapolcsányi angolpark részlete lombfakadás előtt – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A klasszicizmus idejében a természethez való visszafordulás minden művészeti ágban megjelent, így került a kertművészetben is a középpontba. Fontos, hogy a kert ne váljon el a természetes környezetétől, mintegy belesimuljon abba. A növények, akárcsak a természetben, csoportokban jelenjenek meg, legyen szó fákról, cserjékről, vagy virágokról.

A virágokat nem ágyásokba, hanem elszórtan ültetik, kisebb egységekbe, vagy akár elszórtan a gyepben.

A hagymás növények legtöbbször így jelennek meg, apró színes pontokkal pettyegetik az üde zöldet. Az utak kanyargósak, akár útvesztőként lehet bolyongani rajtuk. Fontos, hogy szinte minden lépésnél olyan látvány táruljon a szem elé, ami gyönyörködésre ad okot. Találhatunk romokat, pagodát, szobrokat, a kerttervező mesterek háromszöges és négyszöges rálátásokat terveznek, „S” vonalvezetésű utakat, növénykontrasztokat használnak színekben, formákban. Ezeket a szemlélő, a sétáló nem tudja, csak azt érzi, hogy belesimul a környezetbe, szinte maga is a táj részévé válik.

Tó és terasz az angolparkban – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Az angolparkban mindig megjelenik a víz, ami ökológiai és esztétikai szereppel is bír:

a tavacskák, patakok, vízfolyások, vízesések egyszerre szolgálják a látványt és az ökológiai egyensúlyt.

A 12 hektáros parkot a XIX. században hozták létre, és tényleg benne van minden, ami egy ilyen tájképbe illő parkhoz feltétlenül szükséges. A látogatónak nem is kell ezeket a részleteket külön-külön keresgélnie, hanem élvezni kell a famatuzsálemek látványát, a fej fölé boruló ágkupolát. Töltekezni a gyep zöldjével, a madárcsicsergéssel. Elfogyasztani az uzsonnát a kis tó partján, szemezni a bájosan szelíd vadkacsákkal. Eljátszani a gondolattal, hogy milyen lenne, milyen lett volna itt élni, vagy legalábbis évente pár hónapot eltölteni. Andalogni a juharok, libanoni cédrusok, páfrányfenyők és vörös levelű bükkösök gyűjteményében, a történelmi üvegház és Stróbl Alajos szobrainak másolatai között.

Fasor az angolparkban – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Az angolpark növényvilágába szépen illik a klasszicista kastély. A Johanniták, majd Csák Máté birtokolta egykori gótikus vízi vár helyén előbb erődítmény állt a reneszánsz korban, majd a XIX. században Hild József tervei alapján gróf Keglevich János alakíttatta át kastéllyá. Később a Habsburgok nyári rezidenciájaként, majd a csehszlovák időknek elnöki nyaralóként szolgált.

A mai formájában a klasszicizmus egyik legtisztább építészeti remekének tartják Szlovákiában.

Falai közt múzeum működik, ahol értékes kerámia-, bútor-, és porcelángyűjteményt valamint figyelemre méltó könyvtárat találunk.

A kastély homlokzata – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A park másik felén tornyokkal ékes vadászkastély hívja fel magára a figyelmet, amely egykor a szilvakertben kapott helyet. Ma hajlongó örökzöldek védelméből elő-előtűnő toronysipkák hívogatják a látogatót, hogy kerüljön közelebb. Eközben vadászati jeleneteket ábrázoló szobrok vonzzák a tekintetet, Stróbl Alajos élethű, szinte megmozduló alkotásaiban gyönyörködhetünk.

A kastély múzeumot és vendégszobákat rejt: falai közt forgatták a Fekete város egyes epizódjait.

A vadászkastély – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A kistapolcsányi angolpark tökéletesen illeszkedik a tájba. Körülöleli a szőlőbirtok, a lovaspálya, van itt a pisztrángos tó, gyümölcs- és vadhús-feldogozó üzem. Aki pedig különösen érdeklődik a lovak iránt, tehet egy látogatást a Hippológiai Múzeumban, amely az emberek és a lovak történelmét hozza közelebb hozzánk fényképeken, dokumentumokon és tárgyakon keresztül. Kocsik, szekerek, lószerszámok jármok és egyéb felszerelések, valamint egy felszerelt kovácsműhely várja a lovak szerelmeseit. Ugyancsak a park közelében található az ország egyik legnagyobb és leghíresebb lótenyésztő központja, a Szlovák Nemzeti Csikófarm, mely többek közt a világhírű lipicai, hucul és arab lovak génállományát őrzi.

Az angolpark részlete – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A település melletti tölgyerdőben pedig az egykori vadaskertben ma bölényparkot találunk, ahol az eredeti élőhelyhez megszólalásig hasonló körülmények között ismerhetjük meg ezeket a félelmetesen hatalmas, ám jámbor emlősöket. Tehát az egész családdal érdemes felkerekedni, mert szépséges látnivalókat és felejthetetlen szelíd élményeket szerezhetünk az északi határunktól egy órányi autóútra, a barátságos Felvidéken.