150 éves a világ legnagyobb heliotermikus tava, amely egy tündér könnyeiből keletkezett
Az erdélyi Sóvidék egyetlen hatalmas sótömbjéből két sóhegy emelkedett ki az idők folyamán: egyik Szovátán, a másik Parajdon – megélhetésként szolgálva a vidék lakossága számára. A sóbányászat hagyományai ezen a területen a római korig vezethetők vissza – a rómaiak felszíni sóvágással foglalkoztak –, a só kitermelése pedig tájalakító hatással is volt a környezetre.
Szovátán is több helyen kialakultak ún. dolinák, azaz felszíni mélyedések, amelyekben később tavak keletkeztek. Így született a szovátai hat sós vizű tó is, amelyek mellett két édesvizű tavat is látogathatunk a településen – egyikük, a mesterséges Tivoli-tó. A Medve-tónak is több elődjéről tudunk, azaz korábbi századokban is voltak már ezen a helyen heliotermikus tavak: többek között az 1710-ben kialakult Horgos-tó, amely a Medve-tónál is nagyobb volt: vízszintje a mai műút szintjénél lehetett.
A világon egyedülálló heliotermikus, sós vizű tavunk, a Medve-tó több szempontból is különleges. Egyrészt
ez a világ egyetlen olyan természetes tava, amelynek pontosan ismerjük keletkezési időpontját.
A mai Medve-tó helyén hajdanán egy kies, zöld kaszáló állt, amelyen áthaladt a Körös-Toplica és az Aranybánya-patak, majd – a mai tó medrének közepén – egy víznyelőbe (ponorba) zúdulva eltűntek, majd föld alatti búvópatakként folytatták útjukat.
Szovátafürdő 1940-ben – Fortepan / Horváth József
1875 május 27-én délelőtt 11 óra tájban egy nagy felhőszakadás a tó helyén csordogáló patakok vizét olyannyira felduzzasztotta, hogy a víz belesodorta a frissen kaszált szénát a Pálné gödreként emlegetett víznyelőbe, és eldugta azt. Így kezdett el felgyűlni a víz a duzzasztó fölött, és 6 év alatt kialakult az akkor még édesvizű tó, amelynek vize fokozatosan feloldotta a víz alatt lévő sótömböket, és vált egyre sósabbá.
Másik érdekessége, hogy a 18,9 m mély tó két vízrétegből áll: a felszíni – kb. 15 cm mély – édesvízréteg alatt kezdődik a sós vízréteg. A Nap melege 1,5-2 m mélységig melegíti fel a tó vizét átlagosan 35-40 ºC-ra, és a felszínen található édesvíz hatékony hőszigetelőként megtartja a sós víz melegét, nem engedi lehűlni. Ez az üvegház-hatás a heliotermikus jelenség lényege.
Tudtad? Ha nem fürödnénk a Medve-tóban, akkor a nyári melegek után, szeptemberre akár 80 ºC-ra is felmelegedne a vize, vagyis már nem lehetne fürdeni benne. Ez így volt akkor is, amikor a Medve-tó még nem volt frekventált fürdőhely: csak csónakkal közlekedtek rajta. Egyes legendák szerint a századforduló tájékán a tó vize annyira meleg volt, hogy 1-2 méteres mélységben a tojást is meg lehetett főzni. 1901-ben 1,3 m mélységben, ahol akkor az erősen sós vízréteg kezdődött, 80 ºC-ot mértek.
Erdély Holt-tengerének ereje
A Medve-tó sótartalma rétegenként változó: a felszínhez közel 200-250 gr/l, a legmélyebb rétegekben 300 gr/l sót tartalmaz, vagyis
vizének sótartalma tízszer nagyobb a tengervíz sótartalmánál.
Tudtad? A heliotermikus jelenséget világviszonylatban először Kalecsinszky Sándor geokémikus, a Budapesti Földtani Intézet fővegyésze írta le, aki 1898 és 1901 között tanulmányozta a Medve-tó vizét. A csapadékként és több forrás vizéből érkező édesvíz vékony rétege üvegházhatást képezve védi az alsóbb rétegek sós vizét a lehűléstől. Kalecsinszky Sándor leírásából tudjuk, hogy a tó halokin rétege 1901-ben 1,3 m mélységnél kezdődött – ezt ma 2,7-3 m mélységnél találjuk.
Tudtad? A Medve-tó nevét a tó formájáról kapta, ugyanis egy kiterített medvebőrre hasonlít, de nem ez volt az eredeti neve. Először Illyés-tónak hívták, Sófalvi Illyés Lajos székesi földbirtokos után, akit Felső-Szováta alapítójaként tartanak számon. 1894-ben építette meg a tó partján első villáját, két évre rá pedig az első nyaralót is. 1902-ben még Illyés-féle Medve-tóként említi a fürdőkalauz a szovátai tavat, és csak 1910-től hívják Medve-tónak.
A helyi ökoszisztéma védelmében a Medve-tó strandja speciális nyitva tartással látogatható: délelőtt 10.00 és 13.00 óra között lehet a vízben tartózkodni, majd ki kell jönni a vízből, és csak 15.00 órakor lehet újra belemerülni, 18.00 óráig.
A rendkívül népszerű gyógyászati és rekreációs fürdőhelyen
a víz, az iszap és a levegő is gyógyhatású.
A sóban gazdag víz természetes fertőtlenítő, különösen hatékony bőrbetegségek kezelésében. A meleg víz javítja a vérkeringést, oldja az izomfeszültséget és enyhíti a reumás fájdalmakat. A víz felhajtóereje pedig tehermentesíti az ízületeket, ez pedig mozgásszervi problémák gyógyításában különösen előnyös. Iszapját a helyi gyógyszállóba viszik, és reumás panaszok, nőgyógyászati betegségek, bőrbetegségek – pl. pikkelysömör – kezelésére alkalmazzák.
A víz sótartalma miatt különösen fontos, hogy a fürdőzés után alaposan le kell öblíteni a testet édesvízzel, hogy eltávolítsák a sólerakódásokat. A tó vize nem iható, és kerülni kell, hogy a vízből nagyobb mennyiség kerüljön a szájba vagy a szembe. Nyílt sebekkel, friss tetoválással vagy bizonyos bőrbetegségekkel rendelkező személyek számára a fürdőzés nem ajánlott. Várandósok és szívbetegek csak orvosi konzultáció után fürödhetnek a tóban.
Természetvédelmi szempontjából fontos, hogy a látogatók ne vigyenek be idegen anyagokat a vízbe, és lehetőleg minimalizálják a szappan és egyéb kozmetikai szerek használatát a fürdőzés előtt. A tó ökológiai egyensúlya rendkívül érzékeny, ezért minden külső hatás befolyásolhatja a víz minőségét és a heliotermikus jelenség intenzitását.
A Medve-tó és környéke azonban nemcsak a só és a víz gyógyhatása miatt rendkívüli.
Ez az egyetlen olyan sós felszínű vizes környezet a világon, ahol a vizek partjain és a sósziklákon is buja növényzet él.
A Medve-tó mondája – Hajdanán tündérek lakták Szováta környékét, és a legszebb közülük éppen egy nagy, kiterített medvebőr formájú tisztáson épített magának palotát. A békés természetű tündér jó barátságban élt az emberekkel, szeretett sétálni a környékbeli réteken, lábai nyomán virágok nyíltak, énekének szépsége pedig a legszebb madárdalt is túlszárnyalta. Egyik ilyen sétája alkalmával találkozott egy furulyázó székely pásztorlegénnyel, aki éppen a juhait legeltette, és nyomban beleszeretett. A két különböző világból jövő szerelmesek azonban nem találkozhattak egymással, így a tündér csak titokban, éjszakánként osont fel az esztenához, és hallgatta, ahogy kedvese furulyázott. A szerelemnek azonban nem lehet gátat szabni – még a tündérek világában sem. A szépséges tündér megelégelte az epekedést, és az egyik este kicsinosította magát, homlokára tűzte a vacsoracsillagot, és elment a pásztorlegényhez. Amint az esztenához ért, döbbenten látta, hogy szerelme éppen egy helybéli lányt ölelget. Dühében sóbálvánnyá változtatta a legényt és a juhait, esztenástól együtt. A hirtelen harag azon nyomban rémületté változott szívében, és amint meglátta, mit tett, rögtön meg is bánta, de már nem tudta semmissé tenni. Attól kezdve nem nyílt virág léptei nyomán, hanem csak tüskés bokrok, melyek megtépázták ruháját: foszlányaiból sóvirágok nyíltak a sziklákon. Palotáját is megátkozta, hogy süllyedjen a föld alá, s a csodálatos palota alatt megnyílt a föld, az elsüllyedt, és csak egy hatalmas gödör tátongott a helyén. Végül leült a gödör partjára, és záporozó könnyei lassan megtöltötték a gödröt, mígnem őt, magát is elnyelte a könnyeiből keletkező tó. Vihar idején még hallani sóhajait a tó fölött suhanó szélben.
A Medve-tó rendkívül speciális környezeti feltételei egyedülálló ökoszisztémát hoztak létre, amely csak a szélsőséges sókoncentrációhoz alkalmazkodni képes élőlényeknek biztosít megélhetést. A magas sótartalom és a változó hőmérsékleti viszonyok olyan környezetet teremtenek, amelyben csak az ilyen szélsőséges feltételeket bíró mikroorganizmusok tudnak túlélni.
A tó vizében elsősorban halofil baktériumok, vagyis sókedvelő baktériumok találhatók, amelyek képesek elviselni a szélsőséges sókoncentrációt. Ezek a mikroorganizmusok fontos szerepet játszanak a víz kémiai egyensúlyának fenntartásában, ugyanakkor hozzájárulnak ahhoz is, hogy a víz megőrizze különleges tulajdonságait.
Élővilág szempontjából a Medve-tó vize három rétegből áll:
- a felső – nagyjából 3 méteres – vízrétegben a cianobaktériumok törzsébe tartozó mikroalgák élnek, amelyek a Medve-tó táplálékhálózatának alapját képezik;
- a következő réteget a felszínitől egy 50 cm-es átmeneti vízréteg választja el, egy fényhiányos, oxigénhiányos és hipersós vízréteg, amelyben zöld kénbaktériumok élnek, amelyek kén-hidrogént használnak energiaforrásként;
- ez a kén-hidrogén a tó harmadik, legmélyebb rétegéből szabadul fel, ahol számos prokarióta faj él;
- a legalsó réteg, amely 4 m mélységnél kezdődik, és egy szélsőségesen sós (a tengervíznél tízszer koncentráltabb), fény- és oxigénhiányos, ammóniumban, metánban és a kén-hidrogénben bővelkedő életteret képez.
A Medve-tóban folyamatosan kutatások zajlanak. Dr. Hantz Péter biofizikus kutatóbúvár vizsgálataiból ma már azt is tudjuk, hogy a tó hőtárolásra képes halokin rétege egyre lejjebb tolódik, azaz egyre távolodik a napfénytől, így kevésbé tud felmelegedni. Ez a jelenség – a tó öregedése – a tó természetes életciklusának része, ugyanakkor szakmai érvek szólnak amellett, hogy érdemes volna vastagítani a tó erősen sós vizes rétegét, tömény sóoldat óvatos befecskendezésével a halokin réteg fölé.
A Medve-tó és Szováta többi tava rendkívül érzékeny természeti rendszerek, amelyek megőrzése különös figyelmet igényel. A klímaváltozás, a turisztikai terhelés növekedése és a környezetvédelem kihívásai mind olyan tényezők, amelyek befolyásolhatják a tavak jövőjét. A fenntartható turizmus elvéinek alkalmazása és a látogatószám szabályozása kulcsfontosságú a természeti értékek megőrzése szempontjából.
Nyitókép: 123RF és Gáspár Kinga
