Aktív

Nem rövidtávfutás, hanem maraton: az életmódváltás buktatói

Nehéz a szokásainkat megváltoztatni, pedig ha komolyan vesszük az életmódváltást, nincs más választásunk. A sikerek mellett meg kell küzdenünk a hullámvölgyekkel és kísértésekkel is, hogy elérjük a céljainkat. Hogyan lehet elkerülni a halogatást, a kudarcot, mennyi ideig kell kitartani, hogy beépüljön az életünkbe a változás, és mi mindent nyerhetünk az egészből?

Az életmódváltás nem egyszerű. Tudom, már többször próbáltam. Nem viccelek: hiába a kezdeti lelkesedés és a hetek alatt felhalmozott kitartás, valamit mindig elrontok és léphetek vissza a „start” mezőre. Sőt, olyankor úgy érzem, jónéhány körből ki is maradok…

Megnyugtatás és önigazolás számomra, hogy mások is járnak így, legalább is erre utal az interneten fellelhető rengeteg cikk a témában. Ettől persze nekem nem lesz jobb az életem, de legalább tudom, nem vagyok egyedül a problémámmal még akkor sem, ha azt egyébként egyedül kell megoldanom. Az életmódváltás ugyanis igencsak próbára teheti az embert,

viszont önismereti felismerésekhez is vezet.

S ha sikeresen megküzdünk a démonjainkkal, akkor haladhatunk tovább a még távolabbi céljaink felé.

Elkezdeni sem könnyű

Ha sikerül elhatározni magunkat, az még nem jelenti azt, hogy bele is vágunk. Persze fel kell készülni: a bevásárlás és a hűtő átrendezése mellett új napirendre is szükségünk lehet, hogy legyen időnk az edzésekre, a regenerálódásra, a testi és lelki felépülésünkre. Mégsem érdemes sokáig húzni, mert a végén az egész egy állandó halogatásba fullad, hogy „majd holnap, majd a jövő héten”. Az igazság az, hogy mindig találhatunk valamilyen kifogást, miért nem jó most. Tapasztalatból tudom: akár hónapokon keresztül is el lehet csúsztatni a kezdést. Fogalmazzuk meg a céljainkat, vegyünk egy nagy levegőt és vágjunk bele.

Mint amikor lehúzzuk a ragtapaszt.

Az elején általában minden szuperül megy. Ha valóban betartjuk a kiválasztott étrendet és rendszeresen sportolunk, az első napokban még nem, de egy-két héten belül már úgy érezhetjük, volt értelme elkezdeni. Mintha jobban éreznénk magunkat, jobb lenne a közérzetünk, energikusabbak lennénk. Ráadásul a mérleg is kevesebbet mutathat. Ilyenkor mindig arra gondolok, miért nem kezdtem ezt el hamarabb, vagy egyáltalán miért nem így éltem eddigi életemben bármikor? De azt mondják,

ahhoz, hogy valami szokássá váljon, 21 napig kell csinálni.

Az első napokban még csak vánszorog az idő (hiányzik a cukor és a szénhidrát), de amikor „belejövök”, szinte pillanatok alatt magam mögött tudom az első hónapot.

Aztán jönnek a buktatók

Az egyik leggyakoribb oka a kudarcnak, hogy olyan célt tűzünk ki magunk elé, amit képtelenség megvalósítani. Vagy türelmetlenek vagyunk és kevés időt adunk az eléréséhez, s ha az nem valósul meg mondjuk egy hónap alatt, akkor elmegy a kedvünk az egésztől. Pedig mivel a szokásaink megváltoztatásán dolgozunk éppen, fontos, hogy hagyjunk időt magunknak azok kialakulásához. Ne úgy gondoljunk rá, mint egy rövid távú kúrára. Tekintsük maratonnak!

Már ha reális célt tűztünk ki magunk elé. Ehhez pedig egy nagy adag önismeretre és önmagunkkal szembeni őszinteségre van szükség. Én például már rég elfogadtam, sosem lesz belőlem 50 kilós balerina, mert nem olyan alkat vagyok, nem is tűzöm ki célnak.

Az út során szerzett sikerélmény az egyik kulcsa annak, hogy hosszú távon is motiváltak tudjunk maradni.

Legyenek kisebb céljaink közben: akkor egy idő után izgatottan vizsgáljátok majd magatokat, éppen hol tartotok, eléritek-e a hét végére a következő részeredményt. Ez azért fontos, hogy élvezzétek azt, ami csináltok, ennek hiányában könnyen lehet, csak fölösleges időpocsékolásnak tűnhet az egész, miközben nem tömhetitek degeszre magatokat tortával, csokival és pizzával.

Ezért is fontos a tervezés. Az időbeosztás és az étrend tőletek függ. Ne éheztessétek ki magatokat, nyugodtan iktassatok be például havi egy csalónapot, és ne tervezzetek heti öt edzést, ha csak kettőre van valódi esély. Viszont azon a két edzésen valóban „tegyétek oda” magatokat! Ne a kínt és a szenvedést lássátok, próbáljátok megtalálni benne a játékot és a szépséget.

Előfordulhat, úgy érzitek, mintha mások ellene lennének a ti életmód-váltásotoknak. Engem például nem zavar, ha a párom sütit eszik előttem. De sokan vannak, akiknek ennél jóval nagyobb támogatásra lenne szükségük. Üljetek le, beszéljétek meg a családdal, és kérjétek a támogatásukat. Ne kínálgassák a sültkrumplit, és ne erőltessék a csipszet filmnézés közben. Segítsék, hogy el tudjatok menni edzeni, azokon a napokon vállalják át a házi teendők egy részét tőled.

Nem eshet örökké

A hullámvölgyek elkerülhetetlenek, és valószínűleg az egész életmódváltás első heteiben, hónapjaiban találkoztok velük a legtöbbször. Ha a kezdeti nehézségeken sikeresen túljutottatok, később már kevesebb és kisebb lesz a kísértés minden téren. Ez többek között annak is köszönhető, hogy valóban jobban érzitek magatokat, egészségesebbnek és vidámabbnak. Viszont fontos:

sose feledjétek el, miért vágtatok bele.

A részsikerek ne töltsenek el túlzott megelégedéssel! Egy kis kihagyás (például három hónap semmittevés) is elég lehet ahhoz, hogy a szünet után megint kezdődjön a halogatás, a „majd holnap” és a „majd a jövő héten”. De ha minden jól megy, és sikerül kitartanotok, egy idő után talán észre sem veszitek, hogy már egy másik életet éltek.

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X