Mire beüt a krach, én már nyugodt lehetek – hétköznapi életrendezésem története

A jelszó: csak egyszerűen!

Ahhoz, hogy az életünkben helyreálljon a rend, elsőként érdemes a közvetlen környezetünket összekapni. Nálam idén elmaradt a hétvégi nagytakarítás meg a hetekig tartó selejtezés – cserébe mindennap szántam egy rövid időt a lakás egy rendetlen pontjának a rendbetételére. Ha tetszik az ötlet, kezd mondjuk egy asztallal, egy polccal vagy fiókkal. Idővel persze mind ki kell nyissunk egy-egy nagyobb szekrényt is, ez elkerülhetetlen, de lépésről lépésre haladva nem vágjuk túl hamar, túl nagy fába a fejszénket.

Amint kiválasztottuk a szelektálásunk helyszínét, tartsuk szem előtt – továbbra is – az egyszerűséget: tegyünk mindent egy halomba, és kezdjük azzal a tárggyal, ami elsőre a kezünk ügyébe kerül. Ne tegyük vissza a kupacba, hanem kérdezzük meg magunktól: valóban szükségünk van rá? Rendszeresen használjuk? Szeretjük? Ha bármelyik kérdésre is „nem” az őszinte válaszunk, akkor nincs mese, meg kell válnunk attól a dologtól. Hasznosítsuk újra, ajándékozzuk vagy adományozzuk el, ajánljuk fel barátoknak, vagy ha megéri, próbáljuk meg eladni. Addig is: tegyük egy nem átlátszó dobozba. (Ha a doboz áttetsző, könnyen elcsábulhatunk később, hogy kiszedjük a holmit, de ha nem látjuk, jó eséllyel eszünkbe sem jut, hogy létezik.) A dobozokat, amikbe a fölösleges dolgokat zártuk, tegyük látható helyre, vagy még jobb, ha egyenesen az autó csomagtartójába kerülnek, hogy minél hamarabb megszabadulhassunk azoktól. 

Természetesen bárkivel előfordulhat, hogy egyik-másik tárgy esetében elbizonytalanodik. Mert szereti, de sosem használta, vagy éppen fordítva. Ezeknek a dolgoknak nevezzünk ki egy „talán” vagy „?” feliratú dobozt, írjuk rá az aznapi dátumot, majd ássuk el jó mélyre, mondjuk a szekrény aljára vagy a pincébe. Ha szükség van a benne található holmira, lesz honnan előkeresni azt, de ha fél év alatt még csak hozzá sem nyúltunk az egészhez, nyugodt szívvel adhatjuk tovább. 

Azokat a dolgokat, amikre valóban szükségünk van, amit tényleg használunk és szeretünk, tegyük vissza a helyére. Ne zsúfoljuk össze a tárgyakat egy kupacba, tegyük őket egymástól távolabb, szellősebben. Sokaknak segítenek a fiókrendszerezők, dobozok: ha beszerzünk ilyeneket, érdemes felcímkézni, melyikbe minek van a helye, így garantáltan tudni fogja a háztartás minden tagja, az adott holmi hová tartozik.

Ha mindennek van helye, és leszelektáltuk a felesleget, csak idő kérdése, hogy a lakásban rend legyen!

Ez a módszer nekem azért vált be, mert 10-15 percet mindennap rá tudok szánni az életemből az otthonomra, és mivel egyre kevesebb tárgy vesz körül, egyre könnyebb a pakolás, vagyis folyamatosan kapok pozitív megerősítéseket, hogy van miért dolgoznom. Amikor pedig igazán nincs kedvem nekilátni az aznapi penzumnak, beállítok egy stoppert: azt mondom magamnak, csak tíz percig kell csinálni. De ha már elkezdem, rendszerint be is fejezem, ha beletelik is tizenkét percbe, mert tényleg elkezdni a legnehezebb! Arra azonban fontos odafigyelni, hogy „ne ugorjunk ki a rajtnál”, vagyis ne akarjunk hirtelen nagy dolgokat véghezvinni, mert amint elmúlik a lelkesedésünk, az időnk és az energiánk, máris ott állunk egy rakás holmi mellett a szoba közepén és egyszerűen semmi kedvünk folytatni az egészet…

Jöhet az időbeosztás!

A fizikai környezetünk szelektálása és egyszerűbbé tétele közben/után átnézhetjük a mindennapi életünk elemeit, rendet tehetünk az időbeosztásunkban és a digitális/szociális életünkben. Kezdhetjük például azzal, hogy a napi teendőink közül kiválogatjuk azokat, amik nem alapvetőek: érdemes súlyozni a teendőket fontosság szerint, s csak azokat meghagyni a naptárunkban, amiket mindenképp el kell végezni. A többit, amit egyébként meg kell csinálnunk, de nem olyan fontosak, rendezzük el az elkövetkezendő napokra, arányosan. Törekedjünk arra, hogy egyik napon se legyen túl sok a tennivalónk. Nálam bevált az, hogy minden napra kijelölök – akár aznap reggel – három dolgot, amit feltétlenül szeretnék elintézni. Lehet ez egy hívás a fogorvosnak, egy hivatalos levél megírása vagy éppen a konyhaszekrény kitakarítása, a lényeg, hogy kevés és tényleg számomra fontos dolgot választok, majd ezeket igyekszem a lehető leghamarabb elvégezni. Így,

ha éppen beüt a krach ebédidőben, én már túl vagyok a lényegen, nyugodt lehetek,

hogy ami tényleg számít, azt megcsináltam. Ráadásul jellemzően ezek a nyomasztó, terhelő feladatok – ezeknek elvégzése tényleg elégedettséggel tölt el, ami után könnyebb ledarálni az apróságokat.

A kéréseket nyugodtan tekinthetjük lehetőségeknek, és ilyen módon könyörtelenül nemet mondhatunk bármire, ha nincs hozzá kedvünk, nincs rá időnk vagy energiánk. A meglévő kötelességekből is kiszállhatunk, ha nem kulcsfontosságú a részvételünk azokban. Kialakíthatunk egy új napirendet, ami sokkal egyszerűbb és gördülékenyebb, mint a korábbi. Ha könnyebb követni, könnyebb lehet hozzászokni.

Készíthetünk egy listát néhány olyan tevékenységről, amiket nem kell, nem szükséges megtennünk, vagy rossz szokásoknak tartjuk, és tartsuk magunkat ahhoz, hogy nem is tesszük meg azokat a következő néhány hétben. Szórakoztató kihívás lehet követni egy ilyen „anti-teendőlistát”.

És a telefon...

Vegyük sorra a telefonkönyvünkben lévő neveket, és töröljük azokat, akikkel sosem beszélünk, törölhetjük az évekkel korábbi üzenetváltásokat. A fotókat mentsük le egy külső merevlemezre. Lépésről lépésre tegyünk rendet a digitális életünkben is: töröljük ki a fölösleges leveleket, iratkozzunk le a sosem olvasott hírlevelekről, törekedjünk arra, hogy minél rövidebb időt töltsünk online oldalakon például görgetéssel, vásárlással, és a közösségi oldalak használatát is csökkentsük a lehető legkevesebbre, ez ugyanis meglepően sok időt és energiát vehet igénybe, bonyolultabbá téve az életünket. Töröljük a telefonról a fölösleges, sosem használt alkalmazásokat és a játékokat – ezek se hiányoznak majd, cserébe egyszerűbb lesz megtalálni a telefonon, amire tényleg szükség van.

Aztán nézzük át a pénzügyeinket. Érdemes lehet elkezdeni vezetni a bevételeinket és kiadásainkat, hogy minél világosabban lássuk, melyek azok a pénzköltések, amik fölöslegesek, ahol kicsit meg tudnánk fogni a pénzünket – egy okostelefonnal a kezünkben érdemes csak ránézni saját számlánkra. A legtöbb szolgáltató elkészít számunkra egy havi besorolást, amiben megnézhetjük a bevételeket és kiadásokat, és rögtön megmutatkozik, mire mennyi megy el. Nekem nagy tanulság volt, hogy van olyan előfizetés és tagság, amire már igazán nincs szükségem, de

a weboldal minden hónap negyedikén leveszi a maga díját a számlámról, hiszen egyszer feljogosítottam erre – mostanáig legalábbis így volt! 

Az életünk rendbetétele nem csupán azt jelenti, hogy arra törekszünk, minél kevesebb tárgy vegyen körül bennünket, vagy hogy soha többé ne vásároljunk semmit fölöslegesen. Arról is szól, hogy legyünk tisztában önmagunkkal, a céljainkkal és a lehetőségeinkkel. A munkában és a magánéletben is szelektáljuk ki azokat a feladatokat, szokásokat, berögződéseket, amik nem szolgálják az épülésünket, s tartsuk meg azokat, amik révén haladhatunk a jól kiválasztott és elérhető céljaink felé.