Mi ezúttal a határon túli területet vettük górcső alá, vagyis arrafelé koptattuk a kerekeket. A szállásunk ennek ellenére a határon innen volt, mert például Fertőrákos remek kiindulópontja a túráknak minden irányba. Könnyen megközelíthető, remek szálláshelyeket és jó ételeket is kínálnak. Sőt, ha úgy igazítjuk a programot, még egy előadás is beleférhet az élmények sorába a Fertőrákosi Barlangszínházban.
Az alap, tókerülő túra 117 km, ebből 41-et tehetünk meg Magyarország területén.
Lehet persze rövidítéseket tenni, vagyis a tavon való átkeléshez a hajót választani. Ha azon tanakodunk, merre induljunk el, az óramutató járásával megegyező vagy ellentétes irányban, és nem köt bennünket semmi, akkor az aktuális szélirány legyen a döntő! Fertőrákos és Balf között bizony van egy-két meredekebb szakasz, de a táj festői, és ha az ember felteker, szép panoráma lesz a jutalma.
Fotó: Vass András @rozsakunyho
Mindenképpen érdemes egy csobbanást beiktatni, Breitenbrunnban (Fertőszéleskút) néhány hete nyílt meg a vadonatúj, minden igényt kielégítő szabadstrand. A fenntarthatóságot messzemenően tiszteletben tartó, a tájba simuló strand, az új beach építése során a legfontosabb szempont az volt, hogy ez az egyedülálló természeti környezet jelenlegi szépségében megmaradjon a jövő generációi számára.
A nádas melletti romantikus ösvényeken, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a tóra, valamint idilli utakon a szőlőültetvények, vizes rétek és sótartók között, egy másik világba utazhatsz. Ez nem csak az elme és a lélek ellazulását jelenti, hanem minden érzékszervünk „újraébredését” is! – ajánlja a tókerülő kerekezést a burgenlandi turisztikai iroda.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Ha valaki úgy érzi, buzog benne az erő, akkor választhatja a romantikus „Cseresznyevirág” (Kirschblütenradweg) útvonalat is. Tavasszal igazi hófehér illatpompa vár, amikor virágba borulnak a fák, nyáron viszont kellemes árnnyal kecsegtetnek. A hegyoldalból tökéletes panoráma nyílik a tóra és Kisalföld felé.
A tó keleti oldalán könnyű kerekezést ígér a Windradweg, vagyis a parton sorakozó számtalan szélturbina között kanyargó útvonal.
Lenyűgöző vagy inkább félelmetes látványt nyújtanak az ember és a technika alkotta gigantikus szélforgók? Döntse el ki-ki maga, de a közelükben tekerni mindenképpen különös élmény.
Az új strand Breitenbrunnban – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Hasonlóképpen könnyűnek ígérkezik a Kulturradweg, amely a 27 kilométeres távolságra
olyan kulturális különlegességeket és látnivalókat fűz fel, mint a méltóságteljes bazilika Frauenkirchenben, a falumúzeum Mönchhofban, vagy Golsban a Borkultúra háza.
Mi legutóbb a Festivalradweg elnevezésű útvonalat választottuk, amely nem volt túl nehéz, bár a szőlőhegyekre olykor nyelvlógatós kaptatón tekeregtünk fel. Ez az út a Fertő tó nyugati oldalán a legszebb látnivalókat köti össze. Átkerekeztünk Ruston, a legkisebb szabad magyar királyi városon, megcsodáltuk ódon házait, a békés madárgyülekezetet, a tipegő gólyákat és az éhes fiókákat a madármegfigyelő állomáson.
A breitenbrunni kikötő – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Bepillanthattunk Mörbisch am See és Sankt Margarethen nyári színházi helyszíneibe. Kismartonban (Eisenstadt) megcsodáltuk az Esterházy-palotát, és Haydn szobra mellett megpihenve az az ötletünk támadt, hogy a telefonunkon meghallgassuk a zeneszerzőóriás Falusi jókedv című dalát, mert az annyira odaillett a hangulatunkhoz.
A szőlőskertek közt kerekezve bámultuk a nádasokkal szeldelt tavat, és ha véletlenül nyitott pincére leltünk, szóba elegyedtünk a vidám gazdákkal.
Purbachi pincesor – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Elgurultunk Purbach rendkívüli pincesorához, amely egy patak két oldalát őrzi. A Török-kapuval szemben induló utcában a burgenlandi Fertő-part legrégebbi és talán legjellegzetesebb történelmi pincesora áprilistól októberig kínálja kitűnő borait. A Kellergasse-n ötven, egykor terményraktárnak, borospincének kialakított földalatti pince áll. Az első pincéket az 1850-es években építették, a közeli bányák lajta mészkövéből.
A délelőtti turisták örömének kedveztek azok a pincék, ahol nem bort mértek, hanem a pinceajtó egy hatalmas üdítőital-automatát rejtett.
Purbach azonban nem csak pincéiről nevezetes, történelme viharos emlékeket őriz. A török időkben sokszor felgyújtották, talán innen magyar neve: Feketeváros. Még a hallstatti-kultúrából maradt fenn egy árokrendszerrel megerősített földvár a településtől észak-nyugatra, a Lajta-hegységben, melyet ma Burgstall néven találunk meg a térképen. Aki elég erőt érez magában, nyomába is eredhet, mert a Fertő tó fölé magasodó Lajta-hegység jól jelzett hegyikerékpáros-utakat is rejt. Feltekerhetünk a Sonnenbergre, ahonnan páratlan kilátásban lehet részünk, egészen Bécsig is ellátni, sőt, a Schneeberg hóspikás csúcsát is becserkészhetjük. Felkereshetünk kastélyokat, várromokat, és idilli természeti környezetben hódolhatunk a kerékpáros-szenvedélynek.
Mörbisch am See tájháza – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A burgenlandi turisztikai iroda még számos kerékpárút-variációt ajánl, amelyekből kedvünkre válogathatunk, rövidebbet, hosszabbat, kirándulósat vagy kemény hegymászósat. Választhatunk témát is:
a Heideradwegen kerekezve megismerhetjük a mezők, rétek élővilágát, a Hanságradwegen a tó keleti vadvilágát, vagy a Blaufränkisch úton a kékfrankosról szinte mindent.
A térképeken és a tájékoztató táblákon QR-kódok is segítenek, hogy a térképeket letöltsük a telefonunkra, vagy megtudjuk a helyi nevezetességek minden titkát. És persze azt is, hogy hol tudunk a közelben enni egy jót, vagy megízlelni egy helyi specialitást.
Kilátó a blaufränkischi úton – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Soprontól nem messze indul a Rosalia-Radweg, amely a nevét adó hegység körül ír le egy cikkcakkos útvonalat. Ez a következő tervünk, körbekerekezni Sopron vármegye és Ausztria történelmi határait. Mert ahogyan keleten, úgy nyugaton is megtalálhatók az ezeréves határok emlékkövei. Igaz, a Rosalia-hegység nyomába se érhet keleti őrhegyeinknek, de a hepehupás, erdőkkel borított vidék számos meglepetést tartogat.
"Magyar turista ritkán vetődik e vidékre. Mert itt Burgenlandban nincsenek alpinistákat vonzó, égbetörő havas ormok – csak ,,Burg"-ok, várak mindenfelé. Nem is olyan régen még úgy tanultuk az iskolában, hogy Magyarország nyugati természetes határai: a Lajta-folyó és a Rozália-hegység. A turisták békeévekben is elhanyagolták ezt a bájos hegyvidéket. Ki törődött volna akkor a Rozáliával, mikor sokkal szebb és hatalmasabb hegyeink voltak! Herdinand Rudolf: A nyugati határszélen (1935)
A breitenbrunni strand – Fotó: @esterhazy.at
Egyelőre csak a soproni Tűztoronyból tekintettünk a meghódítandó, jellegzetes hegyvonulatra, és egy esős napon Fraknó várát (Burg Forchenstein) vettük be, hogy megismerjük az Esterházyak kincses történetét, tündérbirodalmát, és befaljunk egy igazi, békebeli Esterházy tortaszeletet. A Rosalia hegység és az azt kóstolgató kerékpárút még várat a megfelelő alkalomra, hogy bekebelezzük.
Mert a Fertő-tó körül mindig akad újabb és újabb látnivaló, és ha már beteltünk vele, akkor pedig mindig egy kicsit messzebbre kell merészkedni.
Meghódítani egy magaslatot, hogy lássuk, vajon onnan is kirajzolódik-e a tó formája, a szélben ringó nádasokkal, a partot szegélyező szélturbinaerdővel? Vissza kell térni ősszel is, amikor életre kelnek a szőlőskertek, és a szüretelők jókedve tölti be, megkóstolni az évszázad exkluzív borát. Élvezni a nyugalom minden pillanatát Ausztria napos oldalán, Burgenlandban, a fenséges Fertő-kultúrtáj természeti és emberkéz alkotta kincseit.
A kerékpártúráról készült fotóink teljes galériája itt nyílik:
Ajánljuk még:
A legendás pesti mulatók világát idézik meg a Cziffra Fesztivál programjai
10 recept hétvégi, ráérős reggelikre, pizsamás brunch-okhoz
Szent Márton Újborfesztivál és Libator a Skanzenben
