Két ember biztonságáért feleltem, és azt se tudtam, merre vagyok arccal – de sose késő megtanulni biztonságosan vezetni

Emelkedők, lejtők, kanyargós utak – előző nap kaptam meg a jogosítványomat, vonzott a betoncsík, két barátnőmmel Kaposvárra indultunk látogatóba. Nem éreztem magam túl magabiztosnak, a sebváltó aktív használata helyett inkább a gázt és a féket nyomkodtam felváltva. Faltuk a kilométereket, majd a somogyi megyeszékhelyre érkezve jött egy kanyar. Kábé ötvennel mentem bele, egy felüljáróra vezetett. Túl gyorsan ment az autó, csikorogtak a kerekek, ahogy beleszáguldottam a derékszögű kanyarba.

A hídra érve az autó szinte kicsúszott alólunk, a szembejövő sáv korlátjának ütközött, majd biliárdgolyóként a jobb oldali korlátot találta el, majd csodával határos módon visszakerült a saját sávunkba. Két ember biztonságáért feleltem, és azt sem tudtam, merre vagyok arccal. Szerencsére senki sem sérült meg, a vezetéshez való viszonyom viszont hosszú évekre megpecsételődött.

Azt mondják, hamar vissza kell ülni az autóba, ha az emberrel baj történt. Én nem így tettem. Az esettől kezdve csak utasként ültem be a járművekbe, de mások mellett soha nem féltem. Azt viszont elkönyveltem, hogy nem tudok vezetni. Hogy belőlem hiányzik az a képesség, hogy vezetni tudjak. Valószínűleg alkalmatlan vagyok rá. Bárki, bármilyen érvvel jött, mindig hárítottam. Jó, egyszer-egyszer, ha nagyon muszáj volt, egy hosszabb egyenes szakaszon próbálkoztam, de semmi mást nem éreztem, csak azt, hogy ez nekem egyszerűen nem megy, és kész.

Hosszú évek teltek el, mire az egyik munkahelyemen jött az ukáz: két hónapon belül vezetnem kell, a munkámhoz elengedhetetlen. Szinte pánikrohamot kaptam, de nem volt mit tenni. Így csak annyi lehetőségem volt, hogy megtaláljam a legjobb oktatót, aki – talán – még engem is meg tud tanítani vezetni. Így is lett. Órákat vettem, ahol végül kiderült, hogy valahol valami nagyon kimaradt az alapoknál. Ezeket pótoltuk, és ma már azt is egyre tisztábban látom, hogy vannak olyan apró praktikák, amelyeket betartva könnyebben, egyszerűbben, és talán kevésbé balesetveszélyesen közlekedhetünk az utakon.

De mik is ezek a bárki által elsajátítható praktikák: megkérdeztem erről a szakembert. 
Pap Ferenc autósoktató 40 éve vezet, 17 éve oktat, mellette mentőzik, legalább egymillió kilométert vezetett és több vezetéstechnikai képzést is elvégzett. Azt mondja, ami a rutinos sofőrök számára evidencia, azt a kezdőknek, kevésbé rutinos vezetőknek érdemes újra és újra felidézni, gyakorolni, átgondolni. Beszélgetésünk során összegyűjtötte azokat az alapvető dolgokat, amelyek szerinte (hangsúlyozza, hogy ez csak az ő tapasztalata) nagyon fontosak a biztonságos közlekedéshez.

„Mivel mentőzöm is, sajnos sok balesetet látok, és tudom, hogy ezek nagy része miből adódik. Sokszor tényleg olyan apróságokon múlik egy baleset elkerülése vagy elszenvedése, amikre érdemes odafigyelni. Egy volt vizsgabiztos mindig azt mondta a bukott tanulóknak: inkább még 80 ezer a jogsira, mint 500 ezer a temetésre. Kemény mondat, de igaz.”

A rutin megszerzése: a vezetéstechnika

Amikor valaki megszerzi a jogosítványt, még tudja, hogy mi a helyes pozíció az ülésben, nem ül túl alacsonyan sem túl távol a kormánykeréktől, nem is vezet félig fekve. A későbbiekben is célszerű úgy ülni, hogy a lehető legjobban kilássunk az autóból és rendesen fogjuk a kormánykereket.

„Az első időben általában óvatosabbak is a vezetők, hiszen megszűnik az a biztonságérzet, amit az oktató mellett éreztek. Amint azonban eltelik egy kis idő, elkezdik úgy érezni, hogy nem is kell annyira félni. Elhiszik, hogy már nagyon megy a vezetés, de ennyi tapasztalattal el kell mondanom, hogy még most is nap mint nap jön egy-egy új helyzet, szóval a vezetés állandó tanulási folyamat. Soha ne gondoljuk, hogy elég rutinosak vagyunk, hogy már csípőből megy, mert akkor nagyon pórul lehet járni.

Tanulóvezető

Korábban szokás volt, hogy a friss jogosítvánnyal közlekedő autós járművére feltették a T betűt. Ezt ma már sokan feleslegesnek tartják, szerintem nagyon jó dolog, hiszen jelzi a többiek felé, hogy szükség van egy kis türelemre. Ilyenkor ha látják, hogy bizonytalan a vezető, szívesebben segítenek. A kezdő sofőröket amúgy is zavarja, hogy mit gondolhat róluk a többi autós, ezt ilyen módon el lehet kerülni. Fontos tanács a kezdők számára, hogy ne másoknak akarjanak megfelelni, ne aggódjanak azon, ha a mögöttük haladó rájuk nyomul. Ha megfelelő sebességgel közlekedünk, ezzel nem lehet gond – emeli ki a szakember. Próbáljuk meg kizárni a zavaró tényezőket, és persze tartsunk mindig jobbra. 

„Azt javaslom, ne a legnagyobb forgalomban gyakoroljanak, hanem menjenek el egy parkolóba. Próbálgassák, hogy fordul az autó, hogy lehet fékezni, hogy lehet jól elindulni, aztán ki egy főútra, a külső sávba, menni, menni, sokat menni, ezáltal kapnak egy kis magabiztosságot. Ilyenkor érdemes begyakorolni például azt is, hogyan lehet kézifék nélkül elindulni az emelkedőn” – mondja Pap Ferenc.

A szabályok betartása, helyismeret

A biztonságos vezetés egyik fontos feltétele, hogy figyeljünk oda a jelzőtáblákra. „Ha valaki elhatározza, hogy erre is gondot fordít, azt javaslom, haladjon a külső sávban és tudatosítsa az összes jelzőtáblát. Ha ezt megteszi néhány hétig, akkor már minden táblát észrevesz majd és automatikusan ki tudja szűrni, mikor melyikre van szüksége: hogy hol lehet megállni, hol kell jobban figyelni, hol van egy kockázatosabb szakasz. Itt sokat segít a helyismeret, ez természetesen nem vonatkozik más városokra, településekre, ismeretlen helyekre. Akkor viszont érdemes a GPS-re hagyatkozni, közben pedig folyamatosan figyelni és begyűjteni az információkat”– tanácsolja a tapasztalt oktató. 

Egy kis tudomány – a fizika ismerete

Nagyon fontos, hogy az álljon a gondolkodásunk középpontjában, hogy mindig a megfelelő sebességgel érkezzünk meg egy-egy szituációba. Így akkor is meg fogunk tudni állni, ha valaki blokkfékkel áll meg előttünk, vagy ha az index ellenére mégsem kanyarodik be, esetleg ha váratlanul lelép a gyalogos az úttestre.

„Mentősként rengeteg balesetet látok, és nagyon ritka az a helyzet, amikor az autós nem látja a jelzést. Sokkal gyakoribb, hogy olyan tempóval érkezik, hogy már nem tud megállni. Gyakran ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy baleset mindenkivel történhet, csak velünk nem. Ez sajnos nem így van. A fizika az fizika, a törvényszerűségeit érdemes figyelembe venni. Az ideális sebességet úgy lehet belőni, hogy megnézzük, hova akarunk eljutni és lenézünk magunk elé az aszfaltra, megsaccoljuk, mi a helyes, relatív sebesség ehhez. Ezt úgy magyarázom a tanulóknak: ha benn ülök a vonatban, előrenézek, azt látom, hogy alig haladok, de ha lenézek a talpfákra, amik rohannak mellettem, akkor száguldok. Ugyanezt az autóban az aszfaltra való tekintéssel tudom megítélni.”

Helyzetfelismerés

Nemcsak a kezdő, de a sokat tapasztalt sofőrök is bajba kerülhetnek azért, mert megkopott a tudásuk a szabályok terén. A szabályok ismerete megkönnyíti a forgalomban való zökkenőmentes közlekedést. Telizöld esetén például sokan kihajtanak a kereszteződésbe, akkor is, ha nem biztos, hogy átérnek a zöld jelzésnél, ez pedig feltartja a többi autóst. Nagyon fontos az index megfelelő használata is, de ez nem arra való, hogy jelezzük, amit csinálunk, hanem arra, hogy azt jelezzük, amit csinálni szeretnénk, tehát előrejelző szerepe van. Ha valaki rossz helyre sorol be a körforgalomban, akkor jobban teszi, hogyha folytatja az útját a megkezdett irányba és az első lehetőségnél visszafordul. Ez néhány kilométer pluszt, kis kerülőt jelent, de lehet, hogy elkerül vele egy balesetet.

Veszélyhelyzetek felismerése

Talán az autóvezetés legnehezebb részéhez értünk. „Az az álláspontom, hogy bár sokan autózunk, de nem vagyunk egyformák, különböző gondolkodási és reagálási sebességünk van. A vészhelyzetek felismerése ingoványos talaj, mert elég gyorsan kell döntéseket hozni. Ezért is fontos, hogy megfelelő időben csökkentsük a sebességünket, így több időnk lesz a mérlegelésre. Ha túl gyorsan megyünk (relatív gyorshajtás), nem lesz időnk jól reagálni az adott helyzetre. Apró taktikai tipp: mindig inkább egy kicsit előbb vegyünk le a gázpedálról a lábunkat, abból nem lehet baj.

Így kerüld el a ráfutásos baleseteket

Miközben az emberek általában távolságokat néznek, az előttünk haladó járműről nem azt kell gondolni, hogy „utolérem”, hanem azt hogy „utána megyek”. A távolságot nem legyőzni kell, hanem felvenni a ritmust, ezzel elkerülhető, hogy rászaladjunk az előttünk közlekedőre. Ha úgy ítélem meg, messze van az autó, és elkezdek rágyorsítani, akkor nehezen mérem fel, hogy túl hamar odaérek, és már meg is történt a baleset.

Fiatalok, figyelem!

A – főleg fiataloknál – előforduló balesetek jellemző oka, hogy túlságosan megbíznak a technikában. Beleülnek egy nagy teljesítményű autóba, ami fel van szerelve blokkolásgátlóval, és azt hiszik, az majd mindent kivéd. De a fizika attól fizika marad, ha a vezető túllépi az adott helyzethez illő sebességet, akkor hiába van az autóban ABS, nem fogja meg.