Kamaszkorban az edzőteremben – tiltsuk vagy támogassuk?

Tíz-tizenöt fős csoportokba verődött fiatalok, szájukban cigaretta, kezükben a kötelező kóla vagy energiaital, terítéken az aznapi iskolai történések – szokásos életkép ez, ami munkából hazaféle tartva egy budapesti középiskola mellett rendszeresen fogad. Ilyenkor már négy óra is elmúlt, rég vége a tanításnak. Ha később megyek, láthatom: a banda lassan széled szét, idővel egyre kevesebben lebzselnek a sulinál. 

Nem szeretnék magas lóról beszélni, ez már akkor is így volt, amikor én jártam gimnáziumba. Nem is akarok a „mai fiatalokon” szörnyülködni vagy moralizálni, mert mi is benne voltunk ezekben a körökben, amíg nem találtunk valami mást, amivel lefoglalhatjuk magunkat. Nekünk ez az edzés volt. Idővel az én és a barátaim útja nem a közeli parkba, hanem az edzőterembe vezetett a tanítás végeztével.

A szociális életünket onnantól nem cigicsikkek és alumíniumdobozok mellett éltük, hanem a vasak és kondigépek között, egy teljesen más világban.

Ennek pedig rengeteget köszönhetek.

Számomra egészen megdöbbentő, hogy amíg az előbbi jelenség lassan elfogadottá válik, addig a konditerem küszöbénél még mindig egy képzeletbeli vörös vonalat húzódik, legalábbis a túlféltő szülők számára. Onnan tudom ezt, hogy edzősködésem során rengetegen feldúlt szülő keresett már meg, és rendszerint a sérüléstől, a gyilkos „izomnövelőszerektől” vagy a lelki megaláztatásoktól igyekeztek megóvni gyermeküket. Kezdetben nem is tudtam hova tenni ezt, hiszen magam annyi mindent kaptam ettől a sporttól, hogy nem értettem, miképp gondolhatja bárki, hogy rosszat tesz a gyerekének, ha az a terembe jár. Aztán a sokadik szülői beszélgetés után egyértelművé vált, hogy a többség fejében teljesen téves kép él e közegről.

Amikor 15 évesen, túlsúlyosan és bátortalanul belecsöppentem ebbe a világba, magam is fals véleménnyel érkeztem. Szúrós tekintetektől, beszólásoktól, barátságtalan „két ajtós szekrény”-típusú alvilági figuráktól féltem, és a megalázástól. A gépek inkább a sérülés veszélyével riogattak, mintsem a fejlődés lehetőségével kecsegtettek volna. Mit keresek én itt, gondoltam. Mégis örülök, hogy annak idején lecsábítottak a terembe.

Szúrós tekintetek helyett ugyanis kedves, segítőkész emberek vártak, még a legmogorvább külsejű tipikus „kondis arcoknak” is mindig volt egy jó szavuk, vagy hasznos tanácsuk felém. Hamar

szertefoszlottak a sztereotípiák és egyértelművé vált, hogy jó helyen vagyok, egy befogadó, támogató közösségben.

Számos jó élményt, vicces sztorit, sőt, életre szóló barátságokat köszönhetek ennek a sportnak. Onnantól nem vágytam a parkba iskola után. Arról nem is beszélve, hogy milyen változásokon ment keresztül a testem. Túlsúlyos, bátortalan fiatalból, magabiztos, jó kiállású fiatal felnőtté értem az évek alatt. Ezt pedig mind annak köszönhetem, hogy a terembe jártam.

Ez persze az én történetem, tudom, van, akit ezzel nem nyugtattam meg. Az is igaz, hogy rossz példával is találkozni: a gépeket hintának használó, súlyokat lendületből dobáló, a gyakorlat közben a telefonjukat nyomkodó tinédzserekbe is belefutottam már. Nem mindenki érzi át, hogy ha nem megfelelően végzi a feladatokat, akkor – ahogy minden más sportnak – a súlyzós edzésnek is meglehetnek a veszélyei.

Mikor elég érett egy fiatal, hogy ezt belássa; hány évesen ajánlatos belekezdeni a súlyzózásba? Erre nincsen kőbe vésett igazság. Általában 15-16 éves kort szoktak meghatározni, de ez egyénenként változik. Mivel a fiatalok nem azonos tempóban fejlődnek, valakinek már 14 évesen elég érett az izomzata (és az elméje) más csak 16 évesen jut el erre a szintre.

Kezdetekben célszerű saját testsúlyos gyakorlatokat végezni, ezek kevésbe megterhelők az ízületek számára.

Komoly félelmek övezik a táplálékkiegészítők kérdését is. Való igaz, hogy ebben a korban egy hobbisportoló fiatalnak ezekre nincsen szükségük, ugyanakkor ésszerű keretek között egy vitamincsomagtól vagy fehérjeturmixtól sem kell megijednünk. Érdemes tájékozódni, és ha úgy döntünk, csak is komoly cég által gyártott, ellenőrzött kiegészítőket vásárolni!

A helyszín megválasztása is fontos. Ma már szinte minden utcasarkon találhatunk különböző méretű, közösségű, hangulatú edzőtermet. Érdemes több helyre ellátogatni, és a számunkra legszimpatikusabbat kiválasztani, ahova örömmel vezet az út iskola után. Csak ne féljünk az edzőtermektől. Alázatot, kitartást tanulhat ott egy fiatal (bárki más is), és a helyesen végzett gyakorlatok javíthatnak a tartáson, fejleszthetik az állóképességet, az általános fizikumot. Innen nézve mindenképpen jobb opció a terem, mintha naphosszat a játékkonzolok előtt görnyedne valaki.

Az elővigyázatosság nem árt, kezdetben célszerű személyi edző segítségét kérni, aki felügyeli az első lépéseket, személyre szabott edzéstervet készít, segít eligazodni az étrendek, táplálékkiegészítők világában.