Már a druidák is különös erőt tulajdonítottak neki, és még évszázadokkal később is úgy tartották, hogy kulcsként szolgál a kincseket rejtő ajtóhoz.
Egy kis termetű, alig 5–15 cm magas évelőnk, aminek földön elterülő, tőlevélrózsát alkotó levelei ráncos felületükkel és begöngyölt szélükkel hívják fel magukra a figyelmet. Mészkerülő fajként a bükkösök, gyertyános-tölgyesek és szurdokerdők növénye, de olykor a szárazabb tölgyesekben is gyökeret ereszthet. Ő a szártalan kankalin, a becses Atlanti-mediterrán flóraelem.
Számos hazai élőhelye ismert. Az Ózdi-dombvidék, a Mátra, a Vértes, a Bakony és a Balaton-felvidék területein is feltűnik, de találkozhatunk vele a Keszthelyi-hegységben, a Mecsekben, a Soproni-hegységben vagy épp a Kőszegi-hegységben járva. Ott van az Őrségben, a Zalai-dombvidéken, a Mura-vidéken, a Zselicben, a Baranyai-dombvidéken és a szekszárdi dombok között is, de jelentették már megfigyelését a Tolnai-hegyhátról, a Kis-Alföldről és a Mohácsi-szigetről is.
Leveleinek színe a világoszöldtől a sötétzöldig változhat, formáját tekintve azonban jellemző rá, hogy a levele fokozatosan szárnyas nyélbe keskenyedik. Tölcséres harang alakú, forrt csészéjű virágai halványsárga színűek, a pártacimpák középen kicsípettek, és laposan szétterülők. Érdemes tudnunk, hogy több sárga virágú kankalinfaj is él hazánkban, de ezektől jól elkülöníthető: „a cifra kankalin (Primula auricula) levelei húsosak, a sugárkankalin (Primula elatior) és a nem védett tavaszi kankalin (Primula veris) virágai hosszú tőkocsány csúcsán ernyőkben állnak”- olvashatjuk az állami természetvédelem hivatalos honlapján.
Sokan nagyvirágú kankalinnak is nevezik, de rövid száráról kapott neve sokkal elterjedtebb. Bár jellemzően erdeink növénye, az idők során nemesítették, és gyakori tagja lett a kerti növényközösségeknek - a források szerint Franciaországban már 1500 körül megjelent a díszkertekben. Ma már szinte minden színben elérhető, lehet magról is vetni, és a lakásban is nevelhető, aminek köszönhetően a kertbe ültetett kankalinnál hamarabb kezd virágozni.
A középkorban a tavasz és az újjászületés jelképe volt, és mikor ajándékba adták, a finomság és a törékenység üzenetét hordozta magában. Számos népdalban és irodalmi alkotásban szerepel rokonaival együtt - gyakran a természet újjászületésének szimbólumaként. A régi feljegyzésekben tucatnyi néven bukkanhatunk rá: a kásavirág, a Szent György virága, a kankalék, a tavaszi fű, a Szent Péter kulcsa és a kesztyűvirág nevek mind a kankalinra utalnak. Sőt: régebben még kulcsvirágnak is hívták, mert a középkori hiedelem szerint minden zárat képes volt kinyitni, a németek szerint pedig „kincsekhez vezető utat nyit meg, különösen, ha karácsony vagy böjt éjszakáján látják virágzani”.
„Egy tehénpásztor késő ősszel kulcsvirágot talált és kalapja mellé tűzte. Egyszerre csak érezni kezdte, hogy a virág mindig nehezebb lesz és mikor utána nézett a dolognak, a virág ezüstkulccsá változott. Ugyanekkor megjelent előtte a titokzatos szűz is, aki a hegy elrejtett ajtajához vezette és ráparancsolt, hogy ezüst kulcsával nyissa fel. A tehénpásztor a hegyben talált kincsek közül azt vehette el magának, ami megtetszett; csak nem volt szabad elfeledkeznie a legtöbbet érő kincsről. De a tehénpásztor szemét a sok ragyogás annyira megzavarta, hogy mégis megfeledkezett erről, ugyanis ezüstkulcsát otthagyta a hegyen és emiatt a drágaságok örökre eltűntek szeme elől”- így szól a kankalin mondája.
Virágát régen a népgyógyászat is felhasználta: idegerősítő teaként volt ismert; gyökere pedig hánytató és fájdalomcsillapító szerek összetevőjeként került alkalmazásra. A feljegyzések szerint a druidák arra használták nedvét, hogy azt elfogyasztva látomásaik legyenek: újholdkor kellett leszakítani és áfonyával, mohával, búzával, korpával, illetve mézzel összekeverni.
Élőhelyeinek csökkenése, a rétek beerdősülése és az erdőirtások komoly veszélyt jelentenek populációira, ahogyan a több száz évig tartó túlszedés és gyűjtögetés is nagymértékben csökkentette állományaikat. Védettsége miatt kiszedése nem engedélyezett, gyűjtése tiltott - ezért az erdőkben járva kezeljük kellő tisztelettel a fellelt példányokat!
A szártalan kankalin (Primula vulgaris) 1988 óta védett hazánkban, természetvédelmi értéke 5000 forint.
Védett növényeink
A havasalji rózsa
