5 alapvető gyümölcsfeldolgozási módszer

(0. NYERSEN FOGYASZTÁS

A gyümölcsökben az a jó, hogy ha semmit nem csinálunk velük, akkor is fantasztikusak. Egészen biztos vagyok benne, hogy mindegyikünknek van olyan élménye, amikor a friss, lédús, harsogóan ropogós vagy éppen vajszerűen omlós gyümölcsbe harapva az íz és illat élménye minden mást háttérbe szorít, s a gyümölcs leve sűrű cseppekben folyik alá arcunkon. A friss gyümölcs fogyasztása azonban nemcsak az élmény, de az egészségünk megőrzése okán is hasznunkra lehet!)

1. ASZALÁS

Az aszalás a gyümölcsök tartósításának egyik legősibb módja. Nagy előnye, hogy a kíméletes eljárás során a gyümölcsök beltartalmi értékei nem, vagy csak nagyon kicsi mértékben csökkennek, így a gyümölcsöt szinte teljes értékű formában tudjuk hosszú időre is betárolni.

A gyümölcsöket jellemzően kisebb szeletekre vágva aszalják, azonban néhány kisebb termetű változatot akár egészben is megaszalhatunk! Egyes vidékeken régen külön aszalókemencéket építettek, azonban szinte mindenhol ismert az a technika, amikor a kenyérsütést követően a még meleg kemencébe tolták a tepsire előkészített aszalnivalót. Az aszalás magasiskoláját a füstös aszalók jelentik, ahol az aszalás során a hőhatás mellett a füst erejét is felhasználják, ami ráadásul valami egészen különleges ízt is ad a gyümölcsöknek!

2. ECET

Az ecetkészítésről egy korábbi cikkben részletesen is írtunk, mert méltatlanul kevés szó esik róla, pedig javunkra válna, ha jobban ismernénk mikéntjét. Az igazi gyümölcseceteket nemcsak a konyhában, de a gyógyászatban is rendkívül eredményesen használták – és használhatnánk ma is. Baktérium- és vírusölő képességének köszönhetően betegségmegelőzésre és gyógyító kúrák során is fogyaszthatjuk.

3. LEKVÁR

Tudjuk, hogy a lekvár félút a pálinka felé, azonban néha félúton is érdemes egy kicsit elidőzni. A valódi gyümölcslekvárok összetevőinek listája spártai módon egyszerű, mindössze egyetlen szóból áll… A sűrítőanyagokat ugyanis leggyakrabban türelemmel helyettesítették, akár fél napokat is álltak az üst mellett, az íz- és színanyagokat pedig a régi fajták egészséges termései maguktól biztosítani tudták. A lekvárfőzés a legtöbb konyhában szerencsére ma sem ismeretlen szertartás, ha tehetjük, próbáljunk kizárólag a gyümölcsre hagyatkozva, cukor, sűrítő és egyéb adalékok nélkül, sok-sok türelemmel nekilátni!

4. BOR ÉS SÖR

A gyümölcs alapú szeszesitalok készítésének története egészen biztosan az ókorig nyúlik vissza. Az erjedésnek induló gyümölcs irányított módon történő feldolgozása szinte minden nép körében ismert. A gyümölcsborok, gyümölcsös sörök gyakorlatilag a világ minden pontján előfordulnak, fogyasztásukat vallási vagy világi szabályok is gyakorta szabályozzák. A gyümölcsborok hazai jelentőségét mi sem példázza jobban, minthogy a bortörvény mellett ezek készítését is külön gyümölcsbortörvény szabályozza!

5. PÁLINKA

Végül de egyáltalán nem utolsósorban kerüljön említésre a pálinka, amely a magas alkoholtartalmú italok világában igen előkelő helyre emelte nemzetünket! Talán sehol a világon nincsen olyan kultúrája ennek az italnak, mint minálunk, nem véletlen, hogy erre vonatkozó törvény is készült! A pálinka ennek alapján kizárólag gyümölcsből, Magyarországon, mindennemű adalékanyagok hozzáadása nélkül készülhet! Fogyasztása az ecethez hasonlóan szintén nem csupán gasztronómiai célból történhet, önmagában vagy kivonatoló anyagként különféle gyógynövényekkel dúsítva a gyógyászatban is elengedhetetlen fontossággal bír!