Velencei villa a budapesti Bajza utcában: híres emberek híres otthona

ZónánTúl

Velencei villa a budapesti Bajza utcában: híres emberek híres otthona

Velencei gótikát idéző kis palota fekszik az Epreskert tövében, aminek lakói és vendégei is a magyar művészet csúcsalkotói közé tartoztak. Nemcsak sorsuk, de a ház története is megér egy mesét.

Az Epreskert környékén járunk, ahol 1882-ben Trefort Ágoston kezdeményezésére megszületett a Képzőművészeti Akadémia, és vele a gondolat, hogy az addig a főváros kezelésében lévő nagyméretű, ligetes területet részben maradjon csak az Akadémia használatában, részben pedig parcellázzák fel, és a telkeket jutányos áron ajánlják fel a Budapesten dolgozni szándékozó magyar művészeknek, hogy azokon műteremmel felszerelt otthonok épülhessenek fel.

Az elsők között szerzett itt telket a Kmety és Bajza utcák sarkán egy sikeres és tehetséges festő, aki velencei látogatásain ihletve, ottani paloták mintájára építette meg otthonát. A Canale Grandétól igencsak eltérő hangulatú és adottságokkal bíró

budapesti Bajza utcában 1890 óta áll egy velencei gótikát idéző kis palota.

Első tulajdonosa a XIX. század legnagyobb magyar írója, és egyik igen tehetséges festője volt. Rejtélyes származású háziasszonya élettel teli társasági szalont vitt, amiről az egyik rendszeres vendég, Herczeg Ferenc így emlékezett: „A Feszty-szalonban járatos volt mindenki, aki akkoriban valaki volt Budapesten. Nők közül a legszebbek, politikusok közül a legnépszerűbbek, művészek közül a legtehetségesebbek, korhelyek közül a legjobb ízűek. Fesztyben (...) megvolt a reneszánsz urak pompakedvelő vendégszeretete. (...) amikor Feszty-szalonról beszélünk, tulajdonképpen Feszty-udvarról kéne beszélnünk.”

Az 1890-ben épült villa az írófejedelem Jókai Mór és Feszty Árpád festő közös tulajdona volt 1899-ig. Az író második házasságát követő elköltözése után Feszty mester nem tudta fenntartani a házat, 1905-ben kénytelen volt eladni. A vevő az épp születő Petőfi Társaság volt, így a ház XX. századi története egy szecesszió jegyében történt átalakítással Petőfi-Jókai emlékházként indult.

A kezdetekről: szövevényes családi viszonyok

Jókai nevelt lányával érkezett a Bajza utcai villába. A családi viszonyok bonyolultak, kibogozásukat némileg nehezíti, hogy Jókai háztartásában az összes nő Róza volt, és a Laborfalvyt követő generációkban mindenki törvénytelen gyerekként született. Az apák személyét jótékony homály fedte, kilétük felől kutatva csupán a rendkívül tájékozott pesti pletykákra támaszkodhat az érdeklődő utókor.

Egyszerűen: Jókai Mór első felesége Laborfalvy Róza volt, ő 1817 és 1886 közt élt. Tökéletesen fel volt háborodva mindenki Jókai választásán (ahogy majd második feleségénél is), lévén a hölgy színésznő volt, ráadásul az ifjú forradalmárnál épp 8 évvel idősebb, és még egy házasságon kívül született gyermeke is volt Lendvay Márton színésztől. Az utód az akkor 12 éves Benke Róza (1836-1861) volt. A kislány felcseperedvén ismét egy törvénytelen gyermekkel ajándékozta meg a családot, és, mert bevált, a gyerek neve is Róza lett (1861-1936). Benke Róza fiatalon, legkisebb Róza születésének évében meghalt, ezért adoptálta s vette nevére a legkisebbik Rózát Jókai Mór – így lett a nevelt lánya első feleségének unokája. A kislány apjának kilétét itt pláne sűrű homály fedte, a lányka legnagyobb bánatára. Ha hinni lehetett a városi pletykáknak, az őt soha fel nem vállaló papa nem volt más, mint idősebb gróf Andrássy Gyula (1823-1890).

 Fotó: Jókai Róza

Még nem múlt el a gyászév Laborfalvy Róza halálát követően, amikor Jókai Róza megismerkedett Fesztyvel. „Megszerettük egymást. Ha nem adoptált volna Papi, elmentem volna vele Párizsba, lettünk volna művészek, szabadok – s valószínűleg boldogok – mert Feszty Árpád éppoly kevéssé született férjnek, mint én feleségnek” – emlékezett később Róza.

1888. augusztus 7-én Jókai Róza és Feszty Árpád szűk baráti körben, Fiuméban esküdött örök hűséget,

„csöndben és incognitoban” – írta Justh Zsigmondnak Feszty – „s nem hívtam meg senkit, csak Medit és téged”.

A esküvő csendes mivolta és helyszínválasztásának oka Jászai Mari volt, akivel Róza előtt Feszty tíz évig volt együtt. Gozsdu Elek, aki jó barátságban volt a legendás színésznővel, húsz évvel később mesélte el az esküvő környékén történt drámai teadélután jelenetét: „Bizalmas jó barátja voltam Jászai Marinak. Csak két barátja volt, Justh Zsiga meg én. (..) egy délután ott teáztam nála... sírt... és sírt. Nohát, mi a baj az istenért? Mi baj? Egynéhány percig hallgatott, aztán kicsi zsebkendőjével erélyesen az asztalra csapva felugrott a pamlagról és szemei szikráztak, fuldokló dühvel azt mondta: Az a csontvázbestia! Igen, nyálas csontvázbestia az ágyamból húzta ki... saját ágyamból húzta ki (Fesztyt).... a Jókai lánya.” Vagyis Jászai Mari drámai jeleneteitől magukat megkímélendő tartottak Fesztyék Fiuméban szűk körben esküvőt.

Vissza a házhoz: a Feszty-Jókai villa nem csak története miatt különleges

Feszty Árpád a villa építése előtt sokat járt Velencében. Sok palotát, díszítést, motívumot rajzolt le, sőt – mai szemmel hajmeresztő módon – el is hozott romosabb épületekről levehető, vagy már levert díszeket, értékes, még használható darabokat, amiket aztán háza építésekor felhasznált. Így került a villába két kőoroszlán, néhány ablakdísz, ajtókeretek, kilincsek, és a műterem berendezésének némely darabja.

A villarész a muranói Palazzo da Mula adaptációjának tekinthető. A Bajza utcára néző ablakok eredetileg ólmozott üvegűek voltak, a műteremházon szokatlan címerek közül az emeleti Jókaié, a földszinti Fesztyé, ezek is jelezték a szándékot, miszerint nem egyszerű műteremházról, vagy városi villáról beszélünk, hanem palota áll a Bajza és Kmety utcák sarkán.

Bajza utca

 

Herczeg romantikus leírásában egészen lovagvár-szerű hangulatot áraszt a ma kopár falakkal szomorkodó, ormótlan műterem belseje: „Hatalmas, emeletes műterem, fagalériáját fecskefarkú zászlók, falait régi fegyverek ékesítik. A műtermet csak a pajtakapunyi kandallóban lobogó máglyatűz világítja meg.” A leírás természetesen túlzó, mindenesetre átad valamit a fénykor hangulatából, amit nehéz a mai állapotokhoz képzelni.

Feszty Árpád 100 nm-es műtermének gerendás faragott famennyezete, annak baldachin formái rokonságot mutattak a parlament reprezentatív termeinek mennyezetével. A villa maga két tömbből állt: A Kmety utca felé a műterem, a Bajzára a lakóépület néz.  A műterem hátsó sarkát lemetszve lett egy északi, tetőablakkal kombinált világítóablaka. A bejárat előtt a kertből feljövő lépcső anno tágas terasszá bővült, ahol pergolára futtatott vadszőlő alá lehetett nyaranta kiülni.

Jókai emeleti lakosztálya eredetileg mindössze két szobából állt: egy 50 nm-es dolgozóból és egy másik nagyobb szobából. Ehhez épült 1894-ben egy kicsi fürdőszoba és egy kisebb szoba. Gozsdu Elek szerint „a nagy ebédlő közös volt”, ami úgy tűnik, az emeleten volt, a dolgozó és a műterem között. Jókai 70. születésnapi ebédjére viszont Feszty műtermében terítettek, erről az eseményről fénykép is készült.

Bajza utca

 

„Feszty Árpád apósa, Jókai Mór, az emeleten lakott – írja Herczeg Ferenc – (...) a költőkirály közelsége patetikus, ünnepi hangulatot vegyített a mulató kedvünkbe. Móric bácsi – így neveztük Jókait – váratlanul szokott lejönni a falépcsőn, mely az emeletről a műterembe vezetett, és ilyenkor úgy éreztük, mintha olümphoszi látogató érkezett volna földlakókhoz. A meghívás (...) sikerem megerősítése volt. Társadalmi rangemelést jelentett, azzal, hogy Fesztyékhez jártam, én is Valaki lehettem Budapesten. (...)

Reám mindig egy valószínűtlen álomember benyomását tette. Csodás, mélabús báj ömlött át lényén,

megközelíteni egyáltalán nem lehetett, mindig bizonyos távolság maradt közte és az emberek közt. Talán azért is, mert ő maga mindvégig előkelő idegen volt a földi életben. Néha úgy hatott, mint némelyik a regényhősei közül, aki úgy viselkedik, mintha egy távoli, tökéletesebb, előkelőbb világból tévedt volna hozzánk. Jókai meghatóan ügyefogyott volt minden világi dologban (....), erélyes, bátor, fölényes, éles eszű, sőt ravasz csak az íróasztal mellett volt. Éber ő akkor volt, amikor írt. (...) Azt hiszem, igazi természetét a családi környezete sem ismerte.”

  Fotó: Jókai Mór

Szemben a városi pletykákkal, miszerint a Feszty-házaspár rosszul bánt volna Jókaival, és felélték volna vagyonát, Herczeg Ferenc, mint ezen évek szemtanúja az ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot visszaemlékezésében. Sőt, megemlít egy alkalmat, amikor Feszty Árpád Jókai elköltözése után egy nagyjából harmincfős, országos és városi notabilitások előtt felolvasta egy budapesti nagybank levelét, amiben az áll, Jókai Mór vagyona érintetlen maradt elköltözése napjáig.

Színes szalon, gyászos hanyatlás

A Bajza-utcai szalon az 1890-es évek elején élte fénykorát, ekkor a kor színe-java megfordult itt. 1894-ben ünnepelték Jókai 50 éves írói jubileumát, ugyanezen év pünkösd vasárnapján nyitották meg fényes társaság jelenlétében a Feszty-körképet. Ekkor indultak a hanyatlás évei. Gozsdu szerint Fesztyék házassága válságosra fordult, a festő inni kezdett, lányuk, Masa szerint Róza betegeskedni.

1899 őszén, szeptember 16-án „kipattant minden”. Aznap adták hírül a lapok a döbbent családnak és közvéleménynek, hogy a hetvennégy éves írófejedelem megházasodott, elvett egy fiatal színésznőt, bizonyos Grósz Bellát, akivel az Erzsébet körút 44. első emeleti lakásába költözött. A hír rendkívül nagy port vert, így Jókai a feszültség elől Firenzébe utazott. Elutazás előtt a biztonság kedvéért befalaztatta a villa két lakását összekötő ajtót, amely gesztussal a Feszty-házaspártól való szakítás visszafordíthatatlanná vált.

„Jókai házassága aztán léket vágott a Feszty-szalon aranygályáján, amely lassan el is merült. Bezárultak az egyetlen, igazi művészszalon ajtajai”

- írta Herczeg. Feszty anyagi viszonyai ettől kezdve látványosan romlottak, sem képeit eladni, sem a félig üres házat fenntartani nem tudta. A teljes anyagi megsemmisülést megelőzendő úgynevezett „művész majálist” szervezett a Városligetbe a tóra, hozzá „Velencei éj” díszletet épített. Azonban a váratlanul rosszra fordult idő elmosta az ünnepélyt, így bevétel helyett hatalmas kiadásokkal járt a mentőakciónak szánt esemény. El kellett adnia a Bajza utcai házat.

Feszty Masa szerint Bródy Sándor ötlete volt a Petőfi Társaság, amely Herczeg Ferenc elnökletével 1907-ben megvette a házat. Ezzel a villa Petőfi emlékmúzeummá vált, ez lett a Petőfi Irodalmi Múzeum elődje. 1908-ban a Vágó-testvérek tervei alapján a szecesszió jegyében középületté építették át, felhasználva a műtermet és a villaépületet is. Vállmagasságig Zsolnay kerámia burkolatot kapott a homlokzat, és teljesen elvesztette velencei palota jellegét.

A második világháborúban az épület megsérült, azután Káesz Gyula, a szecesszió esküdt ellensége megfosztotta a házat minden díszétől, és lebonttatta a Vágó-testvérek által épített toldalékot. A Petőfi Irodalmi Múzeum Károlyi Palotába költözésével a Természettudományi Múzeum Embertani tára kapott itt helyet, a műterem csontraktár lett. Az 1990-es években Kő Pál szobrászművész dolgozott itt.

Ma a villa ugyan őrzi az olaszos reneszánsz hangulatot, de a mellé tapasztott dísztelen, kopár falú óriás inkább emlékeztet elhagyott ipari épületre, mint mesés vacsoráknak helyt adó művésztanyára. A ház falán nehezen olvasható Jókai-emléktábla áll, ránézésre lassan száz éve, az épület ajtaja zárva, mesélő falai szótlanul néznek a Bajza utca forgalmára.

***

Források:

  • Helyszínbejárás 2021 augusztus
  • Gábor Eszter: Az Andrássy út körül - Osiris Kiadó Budapest, 2010
  • Herczeg Ferenc Emlékezései - Szépirodalmi Kiadó Budapest, 1985

Épületfotók: Szuhai Barbara

Ajánljuk még:

Mindenki jobban tudja nálunk, hogy kell gyereket nevelni?

„Na, az enyém biztosan nem fog ilyet csinálni!” Hallottam olykor olyantól – és nem feltétlenül az én gyerekeimre vonatkozóan –, aki még nem kóstolt bele az anyai élet kihívásaiba. Pár év múlva pedig szemtanúja voltam, ahogy letépi a gyerek a függönyt. Persze az édesanyja szeme láttára, aki a rongálást érdemi reakció nélkül hagyta.