Vegyük be a várost: így turistáskodunk mi az otthonunkban

A külföldiek hiánya nem jó hír a hazai turizmusnak: sajnos több szakma maradt megélhetés nélkül. Ha a látogató-vákuumot nem is tudjuk teljes mértékben betölteni, érdemes eltöltenünk legalább néhány napot Budapesten. A szemlélődő személyiségtípusok pedig most kiélhetik magukat: senki nem fogja őket arrébb lökdösni, miközben a Halászbástyán keresik a legjobb kompozíciót a Parlament megörökítésére vagy épp Leonardo Lovasa előtt töprengenek a Szépművészetiben.

Szóval itt az ideje lelassulni, és a máskor kényszerű habzsolás helyett ízlelgetni Budapest különlegességeit, és elidőzni a számunkra fontos részleteknél. Mindenkinek máshol és máson akad meg a szeme, most egy szándékosan önkényes és teljesen szubjektív válogatás következik, melynek azonban mindegyik darabját teljes szívvel tudom ajánlani mindenkinek.

Személyes kedvenceim a budai oldalon:

A Batthyány teret a legtöbben vásárcsarnokáról ismerik, melynek homlokzatán ma is az áll, hogy „VI. Vásárcsarnok”, utalva arra a vársorendezési tervre, melynek alapján a 19. század végétől minden fővárosi kerületben felépítettek volna egy vásárcsarnokot. A hatodikig jutottak, így épült meg utolsóként – a budai oldalon máig egyetlen – Batthyány-téri Vásárcsarnok.

A tér déli oldalán kiemelkedik az épületek közül a kéttornyú, római katolikus Szent Anna-templom. A művészettörténészek szerint

a főváros több mint kétszáz barokk temploma közül ez a legszebb,

így mindenképpen érdemes bemennünk néhány percre akkor is, ha nem vagyunk vallásosak. A templom a nevét Mária édesanyjáról, azaz Jézus nagymamájáról kapta, és egészen ritka ábrázolást fedezhetünk fel a homlokzaton, majd bent a főoltáron is: Szent Anna éppen bemutatja Máriát a templomban, vagyis a Szűzanya gyermekként jelenik meg előttünk édesanyja oldalán.

Egy másik épület a Vásárcsarnok oldalában egy legendát őriz, melynek főhőse nem éppen erkölcsösségéről vált híressé: az egykori Fehér Kereszt Fogadóban állítólag Casanova is megfordult, aki a híres budai kénes-forró vizekkel jött gyógyíttatni köszvényét. A fogadós lánya nem hagyta őt közömbösen, így már az első éjszaka elcsábította a tizenhét éves hajadont. Az eset kitudódott, és a feldúlt apa hentesbárddal rontott a csábítóra, aki menekülni, és így gyógykúráját is félbehagyni kényszerült. Hogy igaz-e a történet, nem tudjuk, mindenesetre a házat azóta Casanova-házként is emlegetik.

A Fő út, melynek mentén a Batthyány tér is található, lépten-nyomon történelmi emlékeket rejt. A Margit hídtól a Batthyány térig terjedő szakaszon találjuk a tűzoltók védőszentjéről elnevezett, görögkatolikus Szent Flórián-templomot; az 1566 óta működő Király nevű török fürdőt; de itt áll az az épület is, melyben annak idején Nagy Imre miniszterelnök és társai megkapták halálos ítéletüket (ma a Budapesti Ügyészség és a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa működik itt). Ha a Batthyány tértől elindulunk „lefelé”, a Lánchíd irányába a Fő úton, érdemes figyelnünk a keresztutcák neveire, melyek arról árulkodnak, hogy egy egykori halászfalu területén járunk. Halász utca, Ponty utca, Jégverem utca: ez utóbbi arról is tanúskodik, hogy az el nem adott friss halakat lehűtötték, de állítólag farkukat le kellett vágni – így jelezvén a másnapi vevőknek, hogy az már nem a legfrissebb áruból való.

Favoritjaim Pesten:

A pesti oldal szerelmeseként nehéz válogatnom a kedvenc helyekből, de ha olyat kellene megneveznem, ami minden egyes alkalommal lenyűgöz, akkor kétségkívül a Szent István Bazilikát és az előtte elterülő Szent István teret választanám. Bármikor arra visz az utam, nem tudok nem felnézni és elgondolkodni a teret uraló székesegyház főhomlokzatán álló, latin nyelvű bibliai idézeten: „EGO SUM VIA, VERITAS ET VITA”, azaz „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. Kevésbé észrevehető, de a tér két oldalán áll két obeliszkkel díszített kút: az egyik Szent Istváné, a másik Boldog Gizelláé. Az államalapító házaspár között besétálva a bazilikába pedig egy csoda tárul elénk, és elmerülhetünk a belső tér díszítményeiben. A legnépszerűbb látnivalók, a Szent Jobb ereklye, valamint a főoltáron álló, fehér márványból készült Szent István-szobor megtekintése után ne hagyjuk ki az altemplomot sem, mely olyan hírességek földi maradványait őrzi, mint Puskás Ferenc, Grosics Gyula vagy Buzánszky Jenő.

Kedvenc útjaim és útszakaszaim is vannak, melyek közül az Andrássy út és környéke kiemelkedik: Párizsi Nagy Áruház, Magyar Állami Operaház, Pesti Broadway. Lehetne sorolni a felfedeznivaló épületeket és városrészeket, én most egy kis csemegét említenék meg. Az Oktogontól nem messze található a régi Japán Kávéház helyén működő Írók boltja, mely a kortárs és klasszikus magyar irodalom oázisa. Folyamatosak a rendezvények, felolvasó- és beszélgetőestek, és napközben is le lehet ülni egy kávé vagy tea mellé kiszemelt könyvünkkel a kezünkben.

UA külföldiek körében az egyik legnépszerűbb, éppen ezért most sorban állás nélkül felkereshető kiállítás az Andrássy út 60. szám alatt található Terror Háza Múzeum, mely szerintem 2002-es megnyitásakor korát megelőzően kiemelkedett a hazai tárlatok közül, és máig tartja bemutatótermei színvonalát. A téma nem túl vidám, de annál fontosabb: a huszadik század két totalitárius rendszerének, a nácizmusnak és a kommunizmusnak a működését mutatja be és állít emléket azok áldozatainak. Az állandó kiállítás mellett az időszaki tárlatokat is érdemes figyelnünk: most éppen a 2020. február 25-én megnyílt, az 1990-es első szabad választások plakátjaiból készítettek a látogatóknak egy ingyenesen látogatható összeállítást.

Ha könnyedebb programra vágyunk, keressük fel a Városligetet, ahol hosszan sétálhatunk a zöldben, de akár csónakázásra is vállalkozhatunk: a télen korcsolyapályaként működő Városligeti Műjégpálya területe nyáron egy mesterséges tóvá alakul, hogy a víz felszínéről élvezhessük a napsütést és az egyedülálló kilátást a Hősök terére és a Vajdahunyad várára.

Esti sétára pedig a Lánchíd pesti hídfőjétől induló Belgrád rakpartot és Duna korzót ajánlom, ahonnan az egyik legszebb látvány tárul elénk a kivilágított Budapestről, és ha szerencsénk van, sétánk közepe felé, a Pesti Vigadó épülete előtti kis téren latin táncosokba is beleakadhatunk.

Mindenkinek kívánom, hogy ebben a nagy városban találjon valami személyeset, melyet aztán magával tud vinni, legalábbis lélekben!

Fotók: Unsplash