Aki Somogyban barangol, nem fogja megbánni

Jó ideje már csak olyan helyekre szeretünk utazni, ahol távol van tőlünk a világ zaja – mindenki tudja rólam, ha elutazom, akkor ott „furcsa nevű helyek” vannak, és a térerőn kívülre kerülök. Mindig új hely az úticél. Nemcsak azért, hogy felfedezzük kis hazánk minden szegletét, de a már látott, és oly kedves helyek az évek múlásával megváltoztak, és sokszor csalódással töltöttek el. Lebetonozták, bekerítették, lebontották, benőtte a dudva, vagy éppen luxusparadicsommá vált. A régi, szép emlékeket őrzi az emlékezet, a friss élmények pedig az új célpontok.

Így esett idén a választásom Somogyra. A magyar tengertől délre is igaz, amit Eötvös Károly írt: „A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bús mesék gyűjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a múltból s ragyogó reménység a jövőre.” A természet nyújtotta sokszínű növény- és állatvilág mellett izgalmas, érintetlen helyek nyújtanak élménydús feltöltődést az ideutazóknak. Ebből nyújtok át most egy kis csokorra valót, kedvet csinálni ahhoz, hogy mások is felfedezzék az országnak e kedves kis szegletét.

Somogyvár, Szent László Nemzeti emlékhely

A Balatontól egy kőhajításnyira (26 km) délre alapította Szent László király az ország egyik legtekintélyesebb, messze földön híres monostorát. Az évszázadokon át virágzó apátságra ma már csak romok emlékeztetnek. A látogatóközpontban interaktív kiállítás kalauzol el az ezer évvel ezelőtti történésekbe – a kiállított kövek izgalmasan mesélnek kicsiknek és nagyoknak. Az intellektuális kaland után útnak is indulhatunk: egy árnyas sétaút vezet a romokhoz 340 lépcsővel – de aki szeretné, autóval is elgurulhat ide. A kiállítás mellé emelt kilátóból egészen új perspektívából csodálhatjuk meg a Balatont és a fölé emelkedő hegyeket is.

 

Somogyvámos, Krisna völgy

Az Indiai Kulturális Központ és Biofarm megér egy egész napos látogatást azoknak, akik érdeklődnek a hinduizmus iránt. Egy önellátó, vegetáriánus, természetközelben élő közösség mindennapjaiba pillanthatunk be. Mi ezt most kihagytuk, mert velünk együtt több busznyi látogató érkezett – valamit kell hagyni mindig azért, hogy idővel újra errefelé kanyarodjunk.

Nikla, Berzsenyi Dániel emlékház

A kedves kis falu szelíd környéken bújik meg, lankás dombokkal, patakokkal, tavacskákkal. A temetőben pihenő „Dani uraság” innen merenghet a Badacsony és Egyházashetye felé. Az itt élőknek jó dolguk van: könyvtáruk a költő emlékházában kapott helyet, a ház körül pedig bárki sétálhat a 3 hektáros kertben. A fák egy részét maga Berzsenyi ültette. A trombitafolyondártól roskadozó faragott tornác remek hely volt arra, hogy a „niklai remete” kötetéből elolvassunk egy ide pont passzoló verset.

 

Nikla, Interaktív Méhészeti Kiállítás

Sokan nem tudják, hogy Berzsenyi Dániel elsősorban gazdálkodó ember volt, másodsorban méhész, és csak azután következett az irodalom. A méhészkedés alapjait a faluban „Dani uraság” tette le, az ő tiszteletére alakítottak ki méhészeti kiállítást. Talán még sosem volt olyan jelentősége ennek, mint napjainkban! A mézelő növényvilág, a mézkészítés olyan remek módon kerül bemutatásra, hogy gyerekekkel több órát is el lehet tölteni, miközben tengernyi tudást is magunkba szívhatunk észrevétlenül. Én imádtam, amikor a lábamra szálltak a virágos réten a méhecskék – persze, virtuálisan.

Kaszó, erdei vasút

Somogyszob mellett az erdőben jár a kisvasút, most csak szombati napokon. A kiírás szerint a Baláta tóhoz zakatoltunk volna. Sajnos azonban a tó kiszáradt, csak egy fáradt mocsár látható most a helyén. Ennek köszönhetően azonban háromszor olyan hosszú utat járt be a vasút a vadregényes erdőben, ahol a mozdonyzaj ellenére láttunk szarvasbikát és szökkenő őzet is.

 

A kísérő vadőr pedig ízes történetekkel tarkított erdőismertetőt tartott, amit az aprónép is szájtátva hallgatott. A kétórás vonatozás után erdei játszótér, Öregerdő tanösvény várta a kirándulókat, és izgalmas volt fent járni a lombkoronaszinten is.

 

Drávaszentes, Dráva Kapu Bemutatóközpont

Ha csak egy helyet nézne meg valaki Somogyországban, én ezt ajánlanám. Az épület is magával ragadó, bent pedig egy kicsi kiállítás vár a legtisztább vízű folyónk élővilágáról. Itt olyan „tárlatvezetés”-ben volt részünk, hogy arra a másfél órára a part menti háborítatlan, sokszínű ártéti élővilág sűrűjében érezhettük magunkat. Lenyűgözött a kis csér, aki kicsinysége dacára az élő Dráva nagykövete. A frissen megszerezett tudással felvértezve indulhattunk el az „Üde rétek” tanösvényen, tekinthettük meg az őshonosállat-bemutatót, aminek most a sztárja az egy hónapos csacsi volt.

 

Aki erre jár, ki ne hagyja a barcsi szabadstrandot, ami az egyetlen hely, ahol nincs magaspart, ahol nemcsak csodálhatjuk a folyót, de meg is mártózhatunk a kristálytiszta vízben. Az ősborókást bejárhatjuk kellemes tanösvényen, a babócsai Basakertbe viszont áprilisban tervezzünk túrát, a nárciszvirágzás idejére. Csokonyavisontán gyógy- és élményfürdő vár, egy kellemes időutazás a múltba: a strandélmény a gyermekkoromat idézte, még a fagyitölcsér is, és a retro, de nagyon-nagyon finom fagylalt (280 Ft egy gombóc) is. A majdnem mindig üres úszómedence remek felfrissülést kínált, háttérben a magasodó kukoricással. A kertekben banánfák pompáznak, augusztus elején magnóliák és lila akácok ontják másodvirágzásukat, mindenfelé selyemakác illatozik.

A környék hazánk legjelentősebb vadászati területe, erről mesél a lábodi és a nagysalléri vadászati gyűjtemény, és a petesmalmi vidrapark, ahol részünk lehet a mentett vidrák etetésében. És még számtalan természetközeli élmény várja az utazót, aki veszi a bátorságot, és nem a trendi tömegturizmust és az agyonhájpolt nevezetességeket veszi célba.

Itt „… egy szebb lelki világ szent óráit élem”, a niklai remete sorai nekem mindenhonnan visszaköszöntek, és vissza kell majd térni errefelé, mert kimaradt a most üzemen kívüli mesztegnyői kisvasút, a Deseda botanikus kert, Somogyfajsz és Táska, meg Buzsák – ábrándok, irodalom és természet és nyugalom minden mennyiségben – ami akkor ért véget, amikor begurultunk a Völgyhíd kávézó parkolójába, megcsodálni alulról a Kőröshegyi völgyhidat.

(Idézet: Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül)