Jó néhány éve egy tátrai túra alkalmával látogattuk meg az akkor még a maga nemében újdonságnak számító, az elsők közt létesült lombkorona-tanösvényt Bachledkában. Lenyűgöző volt a látvány: fa és acél építmény a fenyőfák közt. Fent pompás panoráma – szerencsére csodálatos időjárásban tekinthettünk a messzeségbe és alant.
Most olyan perspektívából gyönyörködhetünk a fák koronájában, amire eddig csak a szabad sasmadárnak volt érkezése, és ilyenkor támadhatnak különféle gondolatok, amelyek a földhöz ragadt létben nem biztos, hogy szárnyra kélnének. Ezért érdemes a lomb fölé merészkedni, és eltűnődni, mit érezhetnek, mit titkolnak, mit üzennek nekünk a fák – hiszen csak ha megértjük titkaikat, akkor tudjuk megvédeni őket.
A Bachledka 1150 m tengerszint feletti magasságban lévő lombkorona ösvény hossza több mint 1200 méter. Ide kabinos felvonóval juthat föl az, aki nem vállalja a hegyi sétát a jól jelzett turistaúton. Én szeretem a hegyre mászást, így az elején a sárban kicsit cuppogva, aztán nyelvünket lógatva, de igazán élvezetes úton gyalogoltunk fel a hegyre. A 180 centiméter széles, végig korláttal és dróthálóval biztosított, kerekesszékkel és babakocsival is járható pallón a fenyőfák lombkoronája felett találtuk magunkat. Akit nem nyűgözött le a látvány, azok részére kis szórakoztató elemeket építettek be a sétányba: függő hidat, játékos erdő-ismertetőt, interaktív térképet. Tiszta időben körbe csodálhatjuk a Bélai-Tátra jellegzetes vonulatát, a Magas-Tátrát a Lomnici-csúccsal, mint egy szép térképet. Északkelet felől a lengyel határ irányába a Pieniny-hegység állja a szem útját a látóhatáron, kitárul a Három korona sziklás tömbjével.
Az ösvény közepére egy hatalmas kilátót építettek – ami tulajdonképpen egy fémből készült, 20 méter átmérőjű henger, amelybe egy spirális járdán gyalogolhatunk fel. Ide érdemes sapkával és széldzsekivel készülni, mert szinte mindig fúj a szél – ott jártunkkor a felső szinten olykor meg kellett kapaszkodnunk a rácsban, mert majdnem lefújt róla minket.
A torony tetejére érve egy kifeszített adrenalinhálót találunk, amelyre a bátrabbak rálépnek, tán még ugrándoznak is, mások pedig csak fotózzák a rémült arcokat. A torony belsejéből egy hosszú, fedett csúszda indul, hogy akinek nem volt elég még az élményből, az ezen keresztül száguldjon le a kiindulópontra.
Nekem ez volt az első lombkorona-tanösvényélményem, ezért ehhez képest a hazánkban azóta épültek kicsikének tűnnek. De nem szabad összehasonlítanunk őket, hiszen más földrajzi környezetben, már erdőkben, más céllal épült mindegyik. De felkeresni őket mindenképpen érdemes! Nézzük, melyek ezek!
Kaszó, Öregerdő tanösvény és Lombkorona tansövény
Kaszón, a kisvasút állomásától indul az Öregerdő tanösvény a Lombkorona Tanösvénnyel együtt, mely különleges módon, a lombok közt sétálva enged betekintést a lombos erdőbe. 9 méter magasan, több mint 120 méter hosszan sétálhatunk, miközben interaktív elemek teszik izgalmassá a somogyi erdők élővilágának megismerését.
Lombkorona tanösvény, Pannonhalma
Az apátságtól rövid sétával érhetjük el a fák lombja fölé nyúló, közel 80 méter hosszú sétányt, amely a hely szellemiségéhez méltóan egy keresztény szimbólumot, halat formáz. A hal fejrészéhez jutva tárul elénk a legpompásabb panoráma Pannonhalmára és a környező, dombos vidékre: tiszta időben nemcsak a Sokoró-hegység lankáit, hanem akár Győrt is, sőt, Bábolna felé a sok szélkereket is látni lehet.
Szerte az országban
Sorra létesülnek hasonló látványosságok: Ipolytarnócon lombkoronasétány várja a látogatókat az Ősmaradványok Természetvédelmi Terület szomszédságában. Baranyában a Hetvehely-Sás-völgyben lévő sűrű erdőben 50 méter hosszú, kanyargó, faszerkezetű lombkorona-tanösvény odú- és fészektanoda kínál hasznos ismereteket is. Tolnában a Lengyel-Annafürdői Turisztikai és Természetismereti Központ vadasparkkal, piknikező hellyel, kilátóval és 30 méter hosszú, interaktív, élményszerű oktatóeszközökkel áll a kirándulók rendelkezésére.
Az Alföldön sem kell nélkülöznünk a magaslati látnivalókat: a makói lombkoronasétányon függőhíd, Hagymaterasz, és csőcsúzda vár, Gyomaendrődön a holtággal körülvett kis szigeten ismerkedhetünk meg a ligetek és ártéri erdők élővilágával földön, vízen, levegőben.
Miután bekukkantottunk a fák eddig számunkra ismeretlen világába, jó szívvel ajánlom olvasásra Peter Wohlleben: A fák titkos élete című könyvét, amelyben még mélyebben merítkezhetünk meg a természet eme csodálatos rejtelmeiben. És átértékelhetjük a kérdést, vajon a fák mit gondolnak, miközben nem letekintenek ránk, hanem mi kerülünk kézzelfogható közelségbe intim szférájukhoz.
Ajánljuk még: