Első szintjén egyetlen erkélyét finom kovácsoltvas korlát keretezi, magas ablakai felett kicsi dísz: egyszerű, szimmetrikus, úgy szép, ahogy van. Az épület hősiesen áll immáron 210 éve, amely tény önmagában is tekintélyt parancsoló.
Duna-parti történet
A pesti városfal és a Duna-parti rondella lebontása tette lehetővé az egységes Duna-parti házsor megépítését, amelynek első épülete a sajnos rég eltűnt Kemnitzer-féle kávéház, későbbi Angol Királynő szálloda volt, amely épület története is kész regény. A 18. század végétől kezdve csábította falai mögé a fekete leves szerelmeseit, mígnem az 1838-as nagy árvíz pont itt át nem törte jeges árjával a töltést, és döntötte romba a jóhírű kávéházat.
1839-ben szállodává alakították az épületet az „Angol Királynőhöz” néven. Udvarát kertté alakították át, emeleti szalonja népszerű volt a város nobilitásai közt. A szalon falait mahagóni borította, bútorzatáról az akkor még nem annyira híres Thonet-gyár gondoskodott. Az épület sorsát a Heinzl-féle 1849-es ágyúzás pecsételte meg, mikor is Heinzl generális volt szíves merő bosszúból rommá lövetni a Duna-part klasszicista palotasorát.
Ezt követően, 1850-1851-ben Hild József tervei alapján épült újjá a szálló tornácos, oszlopos homlokzattal, fehér márvány lépcsőházzal, biedermeier és rokokó bútorzattal, ez utóbbi kincsek leginkább angol bútorkészítők műhelyeit dicsérték. Az udvaron szökőkút állt, az emeleten hat márványkút. Deák Ferenc 1854-től lakott itt 15 éven át. A szálloda 1916-ban zárt be. A vendégek nagy része, akik hosszabb ideig éltek itt, megvásárolhatták szobáik bútorzatát, Deák Ferenc bútorai a Nemzeti Múzeumba kerültek. Az épületet végül 1940-ben bontották le.
Utcatörténet
A klasszicista stílusban épült paloták előtt a fénykorban széles sétány vezetett, amit lejtős rézsű választott el a Duna vizétől. Ez volt a régi Duna-sor, majd, amikor az Akadémiától északra fekvő részek is kiépültek, Alsó Duna-sor lett ennek a szakasznak a neve. Az 1838-as árvíz, majd a ’48-as forradalmat és a Vár ostromát követő ágyúzás súlyos károkat okozott az itt álló épületekben, az első átépítések ezután történtek.
1864 és 1867 közt kiépült a partot védő kőfal a Lánchídtól a Petőfi térig, így az Alsó Duna-sor utcaformát nyert, amely utcát 1870 körül Ferenc József 1868-ban született lányáról Főhercegnő Mária Valéria utcának nevezték el. 1950-ben egy röpke évre Móricz Zsigmond utca volt, 1951 óta őrzi az utca kitartóan Apáczai nevét.
A ház
A 3-as szám 1811 és 1812 közt épült Hofrichter József tervei szerint Szemerédy András táblabíró megbízásából. Túlélt minden megpróbáltatást, árvizeket, ágyúzást, ezekből többet is, ostromot, világháborút, bónuszként pedig a második világháborút követő, megbízható pénztelenség korát. Az 1838-as nagy árvíz után átépítették, akkor nyerte el mai formáját.
Hofrichter József 1779 és 1835 közt élt és dolgozott a „kisebb mesterek legjobbjaként, akinek művészete a legközelebb állt Pollack Mihályéhoz”, ahogy azt dr. Bibó István 1975-ös tanulmányában olvashatjuk. Fő műve az általa tervezett, de nem befejezett Kálvin téri református templom, valamint a kecskeméti református templom, a Semmelweis utca 11., és szintén az ő munkája a Semmelweis utcában a Vármegyeház hátsó homlokzata.
Az épületbe belépve még inkább elgondolkozik az ember, vajon akciós volt-e annak idején ez a hirtelenzöld festék, de a mennyezet kazettás boltíve, a vörösmárvány gangok, az udvart középen már koratavasszal is sátorszerűen védő, gyönyörű fával igazi oázis tárul az ember elé a kapun kívül dübörgő városhoz képest. A főlépcsőházat a korabeli pesti házakban megszokott oszloppár köti az előtérhez. Ha itt befordul az ember, szembe találja magát egy virágcsokrot tartó hölgy szobrával. Mint egy szentély.
A szobor fiatalabb a háznál, valamikor a 20. század legelején került ide. Felirata szerint Perszefonét ábrázolja, Zeusz lányát, a termékenység istennőjét, akinek vélhetően jószándékból, de semmiképp sem előnyösen sminkelt arcú alakja virágcsokrot ölel magához. A csokorból több virág hiányzik, mint nem. Ahogy azt egy kedves lakótól megtudtam, a virágokat letörő vandálok drágaköveket kerestek a rózsákban...
Az emeletekre vörösmárvány csigalépcső viszi az elképedt látogatót. Lift nincs, ami biztos nem könnyíti meg az itt lakók életét, így viszont érintetlen a kétszáz éves hangulat.
A lakók
A ház leghíresebb lakója a 19. század utolsó harmadában élt, itt 1885-től tulajdonosa Kasselik Jenő volt, a híres építész, Kasselik Ferenc fia. Ferenc rendkívül sikeres építési vállalkozó volt, ő építette többek között a forradalmat eltaposó császári udvar megbízásából az eredetileg börtönnek használt budai erődöt, a Citadellát, amely megbízás teljesítésével a mérnök úr sikeresen kivívta köz teljes utálatát. Ez azonban őt egyáltalán nem zavarta, halálakor fiára kilenc bérházat és tekintélyes vagyont, lányára ámbátor egy huncut fillért sem hagyott.
Jenő fia, aki embertársai helyett leginkább a lovait szerette, valódi remeteként a Mária Valéria utca 3. szám alatti palotája zárt függönyei mögött élt, már amikor nem Párizsban vagy a francia Riviérán tengette életét. A hírekbe neve leginkább akkor került be, amikor vehemensen akadályozta a különféle pesti építkezéseket, továbbá mert pesti bérházait nem volt hajlandó sem gondozni, sem eladni.
1910 márciusában Cannes-ban halt meg, mesés vagyonát a katolikus egyházra hagyta azzal megkötéssel, hogy abból támogassák a végrendeletben gondosan meghatározott, „az önhibájukon kívül bajba jutott, művelt osztálybeliek” tagjait. A rászorultak helyett leginkább a mogorva uraság dörzsölt ügyvédje részesült a vagyonból. Jenő halála után az ügyvéd úr beköltözött az egyik legszebb pesti bérház, a Kasselik Alapítvány megbízásából épült, Korb Flóris és Giergl Kálmán által 1911-ben tervezett Vörösmarty tér 3. alatti ház 10 szobás luxuslakásába, és boldogan élt, míg meg nem halt. Zordon Jenő úr családja nem sietett díszsírhelyet építeni a különös rokonnak, évekig egyszerű fakereszt jelezte sírja helyét.
Már réges-rég nem magánpalota, hanem egyszerű bérház áll a zöldre festett, pesti homlokzat mögött. Az első emeleti, oszlopos díszterem sincs már meg, ahogy a Duna-parti, széles sétány is a múlté. A ház kissé meglepő színben, de hibátlan állapotban áll. Ragyogó tisztaság és rend uralkodik – látszik, hogy akik itt laknak, szeretik és megbecsülik a kétszáz éves szemtanút, a klasszicista Budapest emlékét.
Forrás:
Helyszínbejárás (2022. március)
Parádi Online: Egy luxusáruház története: Vörösmarty tér 3.
Egykor.hu: Angol Királynő Szálló
Wikipédia: Apáczai Csere János utca
Újságmúzeum: A dúsgazdag és gyűlölt remete
Katolikus lexikon: A Kasselik család
F. Nagy Veronika: Egy építési nagyvállalkozó a klasszicista Pesten: 225 éve született Kasselik Ferenc
Kasselik Jenő, a századelős Budapest fura ura
Ajánljuk még:
Egy város legújabb titkai – budapesti legendák, legendás budapestiek Kordos Szabolcs szemével
Egy élelmiszer, ami átformálta az egész világot: a cukor megrázó története
Fotókon a csodás Osztrák Dunakanyar: bejártuk Wachau vidékét
