Húsvét a Felvidéken: gyerekkori emlékek egy másik világ ünnepéről

ZónánTúl

Húsvét a Felvidéken: gyerekkori emlékek egy másik világ ünnepéről

Most, hogy a koronavírus áthúzta a terveinket, úgy tűnik, idén a húsvétot is otthon, magunkban ünnepeljük meg. Az is lehet, hogy egy regimentnyi lány sóhajt fel amiatt, hogy idén megússzák a pacsuli-áradatot, de tojást festeni, sonkát tekerni, főtt tojást majszolni ugyanúgy lehet. Én idén csak felülök a nosztalgiajáratra, és visszautazom kicsit a gyerekkori húsvéthétfők idejébe. Egyperces.

Húsvét rovatunk szakmai partnere a Magyar Turisztikai Ügynökség.

Tisztaságillat

Magától kipattan a szemem. Ma nem kell anyunak keltenie, a napfény már beveti magát az ablakon, elér a pilláimig, és szikrázó fénnyel rákényszerít az ébredésre. Ha magamtól kelek, akkor már tudom, hogy visszavonhatatlanul tavasz van.  Onnan is tudom, hogy a levegő más. Tisztább, kevesebb a por, és illatos. Anyu nagytakarít. Ilyenkor kiveszi a kristálypoharakat a vitrinből, áttörölgeti mindet. A szekrényekből kivándorolnak az étkészletek, a terítők, a fényképalbumok, aztán vissza. Rávetem magam az egyik albumra, beszívom magamba a filmek kesernyés-édeskés illatát. Ez ilyen rituálé, hogy ilyenkor végignyálazom az egészet. Rácsodálkozom a babaénemre, tudom, hogy az én vagyok, anyuék mondták, de nem hiszem el.

Anyu feláll az ablakpárkányra, mossa az ablakot. Amikor befejezi, akkor mindig eltűnik az üveg. Muszáj odamennem, kipróbálnom, hogy átmegy-e a kezem. Beleütközik. Odakint a hinta mögött az ágyásban rügyezik a barka. Érzem, hogy nemsokára jönnek azok a megszokott dolgok, amiket Húsvét táján csinálunk anyuval. Odapréselem az orrom az üveghez, figyelem, ahogy szertefut a pára. Eltörlöm, fújok. Elveszek a pillanatban.

Készülnek a hímes tojások

A vázában áll a barka, arra készítünk díszeket, meg a locsolóknak is fő a tojás a fazékban. A piros krepp-papírból folyik ki a szín. Varázslat, ahogy a vízben tekereg a színfüst. Megszívom a tüdőm levegővel, hörcsögfejem lesz a visszatartott levegőtől, majd a tojásba fújok a pici lyukon keresztül. Zsibbad az álkapcsom, szédülök, de csak fújom hősiesen, míg ki nem buggyan az utolsó adag tojássárgája is a tálba. Fintorgok. Ez undi. 

Én esetlenül festem a tojásokat filccel, gyűlnek a krikszkraszok a tojás héján. Nem úgy anyu.

Anyu varázsol. Anyu tojásai messze földön a legszebbek.

Mindig tud mutatni valami újat. Vannak nyuszifüles darabjaink, papírfülekkel, aztán vannak fonállal körbetekert darabok, és a kedvenceim azok a színesek, amit anyu indákkal karcol tele. Beleírja a nevemet is a kacskaringózó indák közé. A tojások gyűlnek a kosárban, és én sokáig csak nézem, ahogy anyu dolgozik, és ahogyan ringanak a tojások a barkaágakon.

A nyuszi elhagyott tarisznyája

„Járt itt a nyuszi, láttam!", rikkant apu, én meg kilövök a fotelból, hogy merre, merre. Hátha idén láthatom őt. De megint lemaradok. Lebiggyesztem a számat, és meginog a hitem a húsvéti nyusziban, mert nem létezik, hogy egy olyan nyúl, mint amilyen a papáéknál is van, magával hordjon annyi tojást, meg édességet. Hát hogy? Nincs keze, hogy vigye, vagy ha mégis, én látni akarom!

Keresgélek a kertben, az udvaron. Virágágyások között bukkanok rá a csokis nyuszira, nyuszis kakaóra, Kinder tojásra, tejes csokira. A fű annyira nagyon zöld, hogy hunyorognom kell. Rengeteg szín van a kertben, ami a téli fehérség és barnaság után zsibbasztó és vibráló. Bejárom az egész udvart, az első kertet és a hátsó kertet is. Mindig megdobban a szívem, valahányszor egy-egy meglepetés bukkan elő valamelyik virágfej vagy levél mögött.

Olyan kicsi vagyok. A virágok és a fák nagyok. Olyan, mintha édességes varázserdőben járnék.

Legszívesebben sose mennék innen haza.

Vizes reggelek

Arra ébredek, hogy hideg öleli körbe a derekam. Visítva kelek, mérgesen kiabálok, futok a bátyám után, aztán nevetünk. Felöltözöm ünneplős ruhába, jönnek a locsolók. Mindegyik mond verset. Mindegyik mást. Nagyon sokan jönnek, és én mindegyiknek viszem a kis fonott kosarat, ami tele van piros, kék és zöld tojással. 

Régi ismerősök és rokonok is jönnek, akiket nem láttam egy ideje már, jó látni őket megint. Jönnek ismeretlenebbek is, akik előtt zavarban vagyok, érzem, hogy kimelegedik az arcom. Ahogy telik az idő, úgy vagyok egyre szagosabb, és már nem tudom, hova meneküljek a szag elől. Mígnem rájövök, hogy az rólam jön. 

Jön egy fiú, és én nem akarom, hogy meglocsoljon, mert elegem van az illatokból, de amikor nem figyelek oda, rám spriccel.

Ekkor érzem először azt, hogy a húsvéthétfő valami olyan, amit akarok is, meg nem is.

Este pedig levonom a tanulságot, hogy a locsolkodás előtti este nem mosok többé hajat. Felesleges.

Bosszúra kész reggelek

Húsvéthétfő van. Megint. Már ébren vagyok. Várom a bátyám. Kezem a párnám alatt, ujjaim a vízzel töltött fecskendőn, ugrásra készen. Megvárom, míg a testvérem bejön, felugrok, kilövöm a vizet. Jó vastag a vízsugár, messzire lő, eltalálom, meglepetten, kiabálva menekül.

Én ülök az ágyon pizsamában, kócosan.

És nagyon röhögök.

Licitjáték

Arról sztoriznak a lányok, kit öntöztek meg durvábban tavaly húsvétkor. Van, akit hideg vizes kádba dobtak, mást vödörrel sóztak meg az udvaron. Menőznek, próbálják egymást felüllicitálni, én meg kicsit irigykedem, mert engem sose öntöttek meg vízzel, csak kölnivel. Bár sokszor gondolok arra a sokadik locsoló után, hogy akkor már százszor inkább a hideg víz.

Másnap délelőtt már egyáltalán nem érzem menőnek, ha valakit vízzel öntenek le, miután barátnőméknél hideg zuhany alá állít minket két srác.

Díszhúsvét

Felnőtt egy generáció a faluban, kevés a gyerek. Pár tojás van a kosárban, otthon vagyunk egész délelőtt, de alig jönnek néhányan. A fele falu itthon sincs. Van, aki bezárkózott, mások elutaztak, wellnesselni. A vers is ugyanaz mindegyiknél, azt is épp csak elmormogják, néhányuk pajzán verset hoz, meg se várják a választ, csak jön a spricc, spricc.

A tojások a barkán még ugyanazok, úgy himbálóznak, mint gyerekkoromban. Nem fogott rajtuk az idő.

A szokásokon igen.

Húsvét rovatunk szakmai partnere a Magyar Turisztikai Ügynökség. Éld át idén otthonról a húsvét csodáit, fedezd fel és próbáld ki velünk legszebb hagyományait! Magyarország, a csodák forrása!

További cikkek a témában:

FELSZÍN ÉS MÉLYSÉG – DOLGOK, AMIÉRT SOKKAL JOBB A HÚSVÉT, MINT A KARÁCSONY

HÚSVÉTI FILMAJÁNLÓ – HANGOLÓDJUNK AZ ÜNNEPRE!

PAJZÁN ÉS SZENT SZOKÁSOK: ÍME AZ 5 LEGÉRDEKESEBB HÚSVÉTI NÉPSZOKÁS REJTETT ÜZENETE

Szerteágazó múltunk éltetői – húsvéti szokásaink eredetéről
Már gyermekkoromban éreztem egy kettősséget magamban, mikor is egyszerre voltam lelkes résztvevője és mintegy kívülálló megfigyelője a húsvétnak. Én is jártam a házakat édesapámmal, testvéremmel, izgultam a versikém miatt, ettem ahol illett, siettem ahol kellett, de közben figyeltem, és próbáltam megérteni, hogy mit miért csinálunk. 

 

Már követem az oldalt

X