A kastélyok önmagukban is impozánsak, hát még ha szellem is társul hozzájuk! Annak, hogy miért vonzódik az ember megmagyarázhatatlanul az ilyesféle úticélokhoz megvan a maga magyarázata: a szellemkastélyok és kísértetházak legnagyobb ereje az, hogy nem tartogat veszélyt a látogatásuk, de ilyen-olyan történetek nyomán mégis bennünk van a borzongás, így izgalmat azért ad, ha felkeressük őket. Mivel tudjuk, hogy állítólag láttak, hallottak, netán éreztek valamit ezeken a helyeken, bennünk van a félsz – úgy, hogy valójában a józan eszünkkel tudjuk: biztonságban vagyunk. Közben kicsit bizonytalanok vagyunk, nem ismerjük, mi vár ránk a következő szobában, vagy egyáltalán vár-e valami, a bizonytalanság pedig olyan folytonos éberséget ébreszt, amit a hétköznapokban ritkán tapasztalunk. Zörejek, reccsenő lépcsődeszkák, meglibbenő függöny – mind lehetőséget adnak arra, hogy eljátsszunk a gondolattal: ezeknek valójában nincs is oka.
Nem véletlen tehát, hogy a szellemkastélyok és kísértetházak rendkívül hátborzongatóak tudnak lenni. A legtöbb ilyen hely az Egyesült Királyságban és Írországban található, ám az alábbi lista jóval közelebbi, szomszédos desztinációkkal is kecsegtet – ha az itthoniakat meguntuk volna.
Szlovénia – Predjamai vár
Az ország déli részén található predjamai várkastély különlegessége, hogy egy barlang bejáratánál emelték. A hatszintes kastély a világ legnagyobb barlangvára, amit a 12. században építettek. Bár az eredeti várat a történelem megtépázta, módosult alakjában ma is látható. Mai formáját a 16. században nyerte el, és az ország egyik jelképeként tekintenek rá.
Leghíresebb lakója Luegi Erasmus lovag volt, aki ide menekült a halálbüntetés elől. A hadsereg egy éven át várta, hogy a lovag éhen haljon a vár falai között, nem tudván, hogy titkos úton jár ki élelmet szerezni. A kastélyban ma is hallani Erasmust, amint arra vár, hogy megbosszulja szolgája árulását, akinek a halálát köszönhette. Állítólag nemcsak ő van jelen, hanem az 1511-es földrengés halálos áldozatainak lelkei is próbálnak kijutni a kastély falai közül.
Ausztria – Moosham kastély
Az osztrákoknál található kastélyt először a 12. században említik, ám igazi hírnévre a 18. században tett szert, amikor is különböző boszorkánypereknek adott helyet. E vár falai között többezer nőt kínoztak meg és végeztek ki, akiknek többsége a legenda szerint még ma is itt kísért. A várban dolgozók állítólag rendszeresen hallanak megmagyarázhatatlan hangokat, és találnak lábnyomokat, de van, aki misztikus ködről számol be. A Mooshan kastély a történelem egyik legkegyetlenebb időszakának a hírnöke, és a misztikus események miatt kifejezetten népszerű turistacélpont.
Románia – Bran-kastély
A Bran-kastély előkelő helyet foglal el az európai szellemkastélyok listáján. Különlegessége, hogy hírnevét Bram Stoker írótól kapta, aki a Drakula gróf válogatott rémtettei című történetet vetette papírra. Természetesen nem Drakula szelleme kísért a falak közt, a helyi folklór szerint élőhalott lelkek kísértenek éjszaka, akiket a várban vagy környékén végeztek ki. Ha hiszünk a szellemekben, ha nem, érdemes ide látogatni, mert az építmény emlékműként funkcionál, és a Mária királynő által gyűjtött bútorokat és műkincseket mutatja be.
Csehország – Houska vára
A Prágától ötven kilométerre található vár az 1200-as években épült. Különlegessége, hogy nem azért emelték, hogy emberek lakják; mivel még víz sem volt a mocsaras területen, alkalmatlan volt arra, hogy hosszabb távon ember tartózkodjon benne. A legendák szerint az épületet egy, a földben lévő nagy lyuk fölé húzták fel, ami olyan mély volt, hogy az alját senki sem láthatta. Egyes források úgy említik, a „pokol ajtajára” húzták fel a kastélyt. A fennmaradt történetek szerint különleges, szárnyas lények másztak elő a lyukból, akik a környékbeliekre vadásztak, és levitték őket magukkal – a felépült ház tehát a helyiek védelmére szolgált. Egy másik legenda szerint a halálra ítélt foglyokat lógatták a lyuk fölé, majd leeresztették őket, és az volt a feladatuk, hogy mondják meg, mit láttak odalent. A kísérlet kudarcba fulladt, ugyanis nem voltak maguknál, amikor visszahúzták őket, mindannyian az elmegyógyintézetben végezték. Akik azóta megfordultak a kastélyban, sikolyokat és kaparó hangokat hallanak, és a világ egyik legijesztőbb kastélyaként tartják számon.
Olaszország – Carini kastély
A kontinens déli csücske is rejteget szellemkastélyokat, például a Carini kastélyt, amit a 12. században építettek. A 16. században egy Laura Lanza nevű bárónő lakta, akit tizennégy évesen férjhez adtak. Már házas volt, amikor találkozott egy férfival, akibe beleszeretett, ám rajtakapták a szerelmeseket, és bosszúból meggyilkolták őket. A legenda szerint a bárónő azóta is aktív a kastélyban, és a véres kézlenyomatai minden év december 4-én megjelennek a szoba falán, ahol meggyilkolták.
Hogy érdemes-e hinni a szellemkastélyokban? Nem tudom. De az biztos, hogy érdemes felkeresni őket akkor is, ha távolról sem gondoljuk, hogy szellemek léteznek, vagy éppen üzengetnek nekünk. Ezek az épületek ugyanis jellemzően több száz évesek, és olyan történetekről mesélnek, amelyek árulkodó részletei múltunknak. Ha Szlovéniában járunk, felfedezhetünk egy nyolcszázéves barlangrendszert, elgondolkodhatunk, mégis mi mindenre használták azt az elmúlt századokban. Ausztriában járva végiggondolhatjuk, milyen kor lehetett az, amiben nőket égettek meg azért, mert mások voltak, vagy mást akartak, mint a többség, és elmélázhatunk, mit is jelent ez a mi életünkre nézve. Romániában tudatosíthatjuk, hogy a helyi folklór mennyivel gazdagabb és színesebb tud lenni, mint egy messze földön írt mese. Csehországban megismerhetjük több száz év gondolkodásmódjának a változását csupán azáltal, hogy utánaolvasunk, mennyi félelmet, miféle borzalmakat vetítettek egyetlen épületre az itt élők – ha megismerjük félelmeiket, szerintem jobban megismerjük őket magukat és a közegüket is. Olaszországban pedig szintén nyolcszáz éves falak között járva érezhetjük meg, valójában milyen zsengék és milyen kicsik vagyunk. Ennek a felismerésnek pedig igen nagy ereje lehet.
Hátborzongató helyekből idehaza sincsen hiány, ahogyan azt az urbex egyik úttörője elmesélte nekünk:
