Egy rózsadombi villa, benne a huszadik század minden fájdalmával

ZónánTúl

Egy rózsadombi villa, benne a huszadik század minden fájdalmával

A Rózsadombon járunk, annak is az elsőnek beépült, régi villákkal ékes, Duna-felőli oldalán. Egyik ház szebb, mint a másik, már a kerítések is, ha mesélni tudnának... Némely villa felújítva áll, van, amelyik a felismerhetetlenségig átépítve, meghatározhatatlan korú, stílusú jegyekkel ellátva árválkodik, mások egészen romos állapotban várják sorsuk jobbra fordulását. Az egyik kőlábazatos, zöldre festett, szépen faragott fakerítés hosszan húzódik egyik oldalról az Ady Endre, másikon az Eszter utca mentén; a völgy felől kis körforgalom keretezi. A ház egy hatalmas kert mélyén rejtőzik, alig látszik, de földszinti, félköríves, oszlopos terasza barátságosan nyílik a déli napfény felé, sejtetve valamit a fénykor ízléséből.

Az Eszter utca 2. alatti ház két bejárattal, dupla telekre épült. Az építés éve 1923, az építtető dr. Schön Lajos szappangyáros és felesége, a tervező a zavaros ingatlanügyeiről híres újpesti nagyvállalkozó-építész Tomola Frigyes volt. A villa szuterénnel és két emelettel épült, szintenként 300 négyzetméteren. A Levéltárban található tervek alapján a villa képe eredeti faragott kerítésével maradt fent, némi földszinti hozzáépítést leszámítva nem sokat változott az elmúlt szűk száz év alatt. 

A kerítés Eszter utcai oldalán márványtábla olvasható: „Sólyom László altábornagy 1908-1950. Népünk hű fia, kiemelkedő katonai vezető – Budapest Főváros 1969”. 

 

KI VOLT AZ A SÓLYOM LÁSZLÓ?

„(Sólyom László) fiatal volt, nálunk valamivel idősebb, de nem sokkal, túl a harmincon, jól öltözött, csiszolt modorú, simára borotvált, nyílt arcú, jóképű ember” – írta róla kortársa, Thassy Jenő, 1944-ben. Mindketten a háborút megrövidíteni akaró, abból Magyarországot kiléptetni szándékozó naiv, jószándékú, Ludovikát végzett katonatisztek voltak, akik a maroknyi, bátor ellenálló csapathoz csatlakoztak. 

Sólyom László 1908-ban született Muraszombaton Schick László néven, 1931-ben végzett tüzér hadnagyként, még ebben az évben vette fel a Sólyom nevet. 1939-ben végezte el a hadiakadémiát, de már 1941-ben meg kellett válnia a hadseregtől zsidó származása miatt. Civilben az Egyesült Izzónál helyezkedett el, 1942-ben lépett be az MKP-be, majd pártutasításra a Független Kisgazdapártba is. 1945. januárjában ő lett Budapest rendőrfőkapitánya, feladata az ostrom és a megszállók által megtépázott közbiztonság helyreállítása és a demokratikus rendőrség felállítása volt. 1945-ben biztonságba helyezte többek között Kosztolányi Dezső kibombázott családját, és amikor létrehozta a Rendőrújságot, abban Kosztolányi Ádám, Karinthy Ferenc, Devecseri Gábor írásait jelentette meg.

1946. májusában ismét belépett a hadseregbe, előbb főcsoportfőnökként, majd 1948. decemberétől 1950. májusi letartóztatásáig vezérkari főnökként, altábornagyi rangban szolgált. Célja a hadsereg talpraállítása volt, ennek alapjául a minőségi oktatás újraindítását szánta: újjászervezte a Honvéd Akadémiát a renovált Ludovika épületében. Mindez szöges ellentétben állt Farkas Mihály terveivel, aki szovjet mintájú hadsereget akart Magyarországon, gyorstalpalókon végzett, képzetlen, de megbízható káderekre alapozva az így felduzzasztott állományt. Farkas és a teljes pártvezetés tartott a professzionálisan képzett, jó szervezőképességű és különösen a pártelit és az általa helyzetbe hozott káderréteggel szemben látványos és behozhatatlan szellemi fölényt képviselő, anno Ludovikát végzett katonatisztektől, azokat egyre inkább veszélyes ellenségnek, kiszűrendő és megsemmisítendő elemeknek tekintette.

Sólyom László családjával saját, négy szoba-hallos öröklakásában élt 1947 végéig a közeli Eszter utca 12./c földszintjén. Azonban a párt folyamatos vegzálására Sólyom átköltözött a háborúban rommá lőtt és a párt által újjáépített sarki villába, ami az Eszter utca 2. alatt állt. Kétszintes, kétlakásos villáról lévén szó Sólyom választhatott, kivel lakna legszívesebben. Révay Kálmánra esett a választása, aki hasonló okokból és időben kényszerült megszakítani katonai karrierjét, és aki szintén részt vett az ellenállásban, majd az új hadsereg felállításában. 1947-ben már mint a páncélos fegyvernem parancsnoka költözött el a neki kedves, műteremmel ellátott, Benczúr utcai otthonából a Rózsadombra.

1950-ben összesen 1200 Ludovikát végzett tisztet távolítottak el a Honvédségtől,

ugyanez év májusában Farkas Mihály személyes parancsára vitték el éjszaka otthonából Sólyom Lászlót, és még aznap éjjel 66 másik, magas beosztású tisztet. Ezzel indult el az első nagy, katonai koncepciós per Magyarországon.

A foglyok vallatását rövid, augusztus 8-9-én tartott tárgyalás követte, természetesen a nyilvánosság teljes kizárásával. Az eredetileg 12 halálos ítéletből végül hatot hajtottak végre: Sólyom Lászlót, Beleznay Istvánt, a szintén az Eszter utca 2.-ből elhurcolt Révay Kálmánt, Illy Gusztávot, Merényi Gusztávot és Lőrincz Sándort akasztották fel 1950. augusztus 19-én.

RÉSZLEGES ÉS VALÓD REHABILITÁCIÓ

Sólyom László feleségét és két, ekkor egy és négyéves kisgyermekét negyedórával a családfő letartóztatása után vitte el az ÁVH előbb Mátészalkára, egy kiürített lakás belső szobájának szalmazsákjaira három hónapra, amely idő alatt ki sem léphettek az épületből. 1950. július 15-én a gyerekek fiatal anyukáját Kistarcsára száműzték, ahol két évig (!) magánzárkában, majd a számukra ismeretlen sorsú, valójában rég kivégzett tábornokok feleségeivel tartották fogva ugyanott. A kivégzés után két évvel kötelezték az asszonyokat, hogy váljanak el férjeiktől, akik így abban reménykedtek, talán élnek még szegény férfiak.

A Sólyom gyerekeket a szintén letartóztatott, a Sólyom-per sokadrendű vádlottjaként meghurcolt, azt megelőzően évek óta nyugdíjas csendőrezredes nagypapa, dr. Papp János feleségére, a minden vagyonától, otthonától és nyugdíjától is megfosztott, kitelepített nagymama gondjaira bízta a hatóság, akik előbb egy romos istállóban, majd egy fáskamrában éltek Tiszapolgáron elképzelhetetlen nyomorban, évekig.

Sólyom Ildikó, Sólyom László lánya édesapja perének utóéletéről írt kétkötetes, megrázó könyvében az aradi vértanúk sorsához hasonlította a „Sólyom-per” vádlottjainak sorsát, azzal a fájdalmas különbséggel, hogy itt nem egy szabadságharc vérbe fojtása volt a cél, hanem egy idegen, megszálló hatalom diktálta erődemonstráció.

1954. szeptemberében a kivégzetteket részlegesen rehabilitálták, a valódi rehabilitációra 1990-ig kellett várni, ezt Sólyom László meghurcolt felesége például már nem érte meg.

A VILLA SORSA

Az 1947 óta gondosan megfigyelt tiszteket 1950. május 20. éjjelén likvidálta az ÁVH. A bebörtönzöttek helyére Bata István és Janza Károly költözhetett. Bata becsületes szakmája szerint kalauz volt, 1948-49-ben a BESZKÁRT pártitkára lett, majd ezredes a néphadseregben. Ezt követően az Országos Légvédelem parancsnoka lett, 1950. októberétől vezérkari főnök, vagyis a kivégzett Sólyom László utódja, és mint ilyen, lakásának, bútorainak, eséllyel ruháinak is következő tulajdonosa. A felső szomszéd, Janza elvtárs esztergályos volt, majd a Ganz-gyár első munkásigazgatója, és hamarosan a néphadsereg egyik vezetője. 1959-ben azonban kegyvesztettek lettek a gondos képzésben részesült elvtársak, és az Eszter utcai szép villából is menniük kellett, mert egy nagyobb név pályázott a ház kényelmére.

budapest_csaodahaz

 

Az új lakó maga Kun Béláné volt. 1920-ban a magyar kormány köztörvényes bűnözőként, 386 ember meggyilkolásában való részvételért kérte Ausztriától, majd Németországtól Kun Béla kiadatását, aki azonban sikeresen a Szovjetunióba szökött. (Az áldozatok száma valójában sokkal magasabb volt.) Kun Bélát elvtársai 1939-ben kivégezték Moszkvában, majd becsukták feleségét. Gál Irén 1959-ben térhetett haza, érdemei elismeréseként megnyerte a fenti villa teljes egészét. A ház földszintjére az asszony költözött orvos fiával, az emeletre lánya, Kun Ágnes a férjével. Mindkét nő haláláig, Kun Béláné 1974-ig, lánya, Ágnes 1990-ig élt itt.

A VÉLETLEN JÁTÉKA

1992-ben Kovács János, Sólyom László vezérőrnagy hajdani gépkocsivezetője azzal a hajmeresztő hírrel hívta fel Sólyom Ágnest, hogy az Eszter utcai villa csengőjén Sólyom László neve olvasható. És valóban. A második kerületi önkormányzat a VI.2309/2/1991-es számú határozatban hagyta jóvá az 5 és félszobás ingatlan átalakítását Sólyom László részére az akkor éppen – 1969-1992-ig – Sólyom Lászlóról elnevezett utca kettes száma alatt, néhai Sólyom László lakásában.

Dr. Sólyom László jogász – akinek csak neve azonos a néhai katonatisztével, rokoni szál nincs köztük –, az 1990-ben kinevezett Alkotmánybíróság elnöke költözött az Eszter utcába, miután a lakást belügyminisztériumi keretből négymillió forintért felújították. Az együttélés az elnök úr biztonsági személyzete és Kun Béla családja közt nem volt felhőtlen, ez is indokolhatta a viszonylag gyors rezidenciaváltást. Az eredetileg is ideiglenesnek szánt megoldás csak két évig volt érvényben, „biztonsági okok” szerepeltek Sólyom Rege utcába való költözésének közvetlen indokául.

budapest_csaodahaz

 

A villa 2000-es évek elején a Trigránit akkori elnökének tulajdonában állt. Mára a csengők számából ítélve több lakásra osztották a hajdan tágasabb tereket, a ház szép állapotban, eredeti kerítéssel áll, gondozott kertje szemérmesen védi boldog tulajdonosait a kíváncsi tekintetektől. A villa története a huszadik századi magyar valóság minden fájdalmát, keserűségét megjeleníti, egy igazi mesélő ház rejtőzik az árnyas fák alatt....

Forrás:
Helyszínbejárás 2021 ősz
Budapest Történeti Levéltár
Illetve itt, itt, itt, itt és itt

Ajánljuk még:

Fokhagymás időutazás egy pirítóson

A konyhában írok, háttal a munkapultnak. Hallom, hogy a pirítóst most dobta ki a gép. Oda is éghetne, akkor legalább érezném, hogy pirult valami kenyérféle a sütőben.