Bicajozom, tehát vagyok – Két keréken, izgalmas vízparti helyeken

Balatoni lányként gyerekkorom óta kerékpározom. Amint lehetett, én mentem: a környező utcákba a barátokkal, a strandra, a szomszéd városba, majd később bevásárolni, dolgozni, ügyet intézni, vagy csak úgy, mozogni. A tanulmányok és a munka ugyan messzebbre sodortak legkedvesebb helyemről, mégis akárhányszor visszalátogatok, amint lehet, biciklire pattanok, és nosztalgiával telve járom be a jól ismert részeket. Szeretek tekerni, mert kikapcsol, ellazít, kiszedi a fejemből a felesleges gondolatokat, és engedi, hogy szabadon szárnyaljak. Erre pedig a szülőhelyemtől távol is szükségem van, ezért jó pár évvel ezelőtt beszereztem egy második biciklit, és a munkába járás mellett két keréken is felfedeztem a főváros különféle arcait.

 

Emellett jó pár biciklitúrával egybekötött nyaralást is szerveztünk már a párommal, de előfordul, hogy egyszerűen csak kitekerünk a Római-partra, sőt, még tovább, Szentendrére. Rengeteget adnak ezek az utak, és a téma is közel áll hozzám, ezért egy személyes hangvételű élménybeszámolós ajánlót írtam nektek.

A megunhatatlan Balaton

Előre leszögezem: elfogult vagyok. A déli part és Boglár az otthonom, olyan illatok, színek és érzések lakhelye, melyeket sehol máshol nem élek meg, nem tapasztalok. És bár hiába tartozom oda szívben és lélekben lassan harminchárom éve, szégyenszemre sosem tekertem körbe a tavat. Édesanyám viszont tavaly ősszel belevágott, és egyedül tette meg a több mint 200 kilométeres távot. Remek kihívás ez testnek és léleknek, ami mindenképpen szerepel a bakancslistámon. Addig is, „kicsiben” csinálom, megragadva a kedvenc útjaimnál, Lelle vagy Fonyód irányába. Mindegyik rész ismerős, megannyi emléket idéz, ahol azt érzem, otthon vagyok. Ilyenkor a víz mellett haladva a túlparttal és a Balatonnal szemezek, zenét hallgatok, és hagyom, hogy cikázzanak a gondolataim.

 

Biciklizni persze nemcsak a tó mentén lehet: Szőlőskislak mindössze öt kilométerre van Boglártól, és páratlan látnivalókat kínál: odafelé a végeláthatatlan szőlősorok és a Kishegy, visszafelé pedig az északi part utánozhatatlan lankái tárulnak a szem elé.

Dunakanyar, te csodás!

Több nyári hétvége helyszíne volt már nekünk a Dunakanyar, ahova részben (vonat, HÉV kiegészítéssel) vagy teljes egészében kerékpárral érkeztünk meg. Szentendréről Visegrádra „átkerekezni” például egészen páratlan élmény. A kezdetben kellemes utat, először tempós, majd erőltetett hegymenet váltja. Ha visszagondolok erre a kalandra, be kell vallanom, hogy alulmaradtam a Pilissel szemben. Az emelkedők kifogtak rajtam, a hegytetőn való megpihenés után azonban olyan következett, amire álmomban sem gondoltam volna. A rövid szusszanás után, mintegy ajándékként, már csak annyi dolgunk volt, hogy „leguruljunk”. A kanyargós út, és a szerpentinek komolyan igénybe vették a fékem, és persze a kezem is, de a látvány mindenért kárpótolt: égig érő fenyvesek, erdei házikók, félelmetes szakadékok, a frissnél is frissebb levegő, csend és nyugalom vett körbe. Előtte még sosem jártam ilyen helyen, és hamar elfelejtettem a feljutás viszontagságait. Ha tehetitek, próbáljátok ki egyszer ezt az utat!

 

A Duna mentén is fantasztikus túrában lehet része az embernek: a Vác és Szob közötti kerékpárút elképesztően hangulatos, sok helyen látni a folyót, de zöld erdei részeken is kanyaroghatunk. Nagymarosról a Visegrádi vár is látszik, itt a legjobb leülni egy padra, és csak figyelni azt, ami körülvesz. Nehéz kiemelni, mi a legszebb ezen a szakaszon, de talán mégis azt mondanám, hogy minden várakozást felülmúl Zebegényről elgurulni Szobra. A fejünk felett összeérő növényzet, a zöld ezer árnyalata, a víz illata és hűse, kanyargós álom, amit még az arcunk felé repdeső bogarak sem tudnak megzavarni. Az út során ráadásul bármelyik település strandján meg lehet mártózni a Dunában.

Csepel és Szigetszentmiklós

Rövidebb utakra Budapestről déli irányba is szoktunk kerekezni, Csepelre például hamar el lehet jutni, és legurulva a Dunához, a Kolonics György sétányon közvetlenül a part mellett lehet haladni. Itt mindig megállunk egy piknikre, a pokrócot közel a vízhez terítjük le, és egyszerűen csak élvezzük a természet nyugalmát. Nincs is jobb kikapcsolódás, mint egy kellemes biciklizés után a parton ejtőzni. Innét már közel van Szigetszentmiklós, ahol áthaladva horgász- és bányatavakat csodálhatunk meg, majd az M0-áson keresztül visszajuthatunk Budatéténybe, ahol szintén a folyó mentén kerekezhetünk vissza a városba. Ezt a kellemes (kevesebb, mint) egynapos túrát gyerekekkel is bátran megtehetitek!

 

Káli-medence és a Tisza-tó

És akkor jöjjenek a tervek, amikből van bőven, de most kettő olyat emelnék ki, ami szerintem kifejezetten passzol a nyári hónapokhoz.
Régi álmom bejárni a Balaton-felvidék tájegységét, ahol valószínűleg a mozgás örömén kívül megannyi kulturális és gasztronómiai élményt is begyűjthetek majd. Köveskál, Monoszló, Balatonhenye, Szentbékkálla, Salföld, Kékkút, Mindszentkálla… Ti jártatok már erre?

A másik terv és cél a Tisza-tó, aminek a kerékpárútját idén az Év Kerékpárútjának is megválasztották. Az érdem nem meglepő: a hely már az interneten fellelhető képek alapján is varázslatos, igazi aktív pihenést kínál, biciklizés szempontjából pedig tökéletes kihívás. A kiskör 70 km-es, a nagykör pedig 95 km hosszú, de ezek a távok egyáltalán nem unalmasak. Látnivaló van bőven, a pihenésre alkalmas szakaszokon pedig még lazíthatunk is egy kicsit.