Az angolos modorú amerikai csillagász, aki 100 éve ablakot nyitott a végtelenre

A tudományos áttörés előtti időszakban a csillagászok és kozmológusok körében széles körben elterjedt volt az a nézet, hogy a Tejútrendszer jelenti a teljes univerzumot. Ez az elképzelés olyan mélyen gyökerezett a tudományos gondolkodásban, hogy még a kor legkiválóbb elméi is vonakodtak megkérdőjelezni. Az uralkodó paradigma szerint minden megfigyelhető égitest, köztük a spirális ködök is, galaxisunk részét képezték.

Edwin Hubble portréja – Fotó: Wikipedia / Johan Hagemeyer  

 

Hubble munkássága a Wilson-hegyi Obszervatóriumban kezdett kibontakozni, ahol hozzáférése nyílt a kor legfejlettebb csillagászati műszeréhez, a Hooker-teleszkóphoz, amely 1917 és '49 között a világ legerősebb teleszkópjának számított. Ez a 100 hüvelykes távcső már elegendő felbontással rendelkezett ahhoz, hogy korábban elérhetetlen részletességgel tanulmányozhassa az égbolt távoli objektumait. A műszer képességei és Hubble kivételes megfigyelőképessége együttesen vezettek a sorsdöntő felfedezéshez, amelynek köszönhetően Hubble elnyerte a Galilei óta a legnagyobb csillagásznak járó elismerést is.

A 100 hüvelykes (2,5 m) Hooker-teleszkóp a Wilson-hegyi Obszervatóriumban – Fotó: Wikipedia /  Andrew Dunn

Az áttörés 1923-ban következett be, amikor Hubble az Androméda-ködben azonosított egy különleges változócsillagot. Ez a Cefeida-típusú változó kulcsfontosságú szerepet játszott a távolságmérésben, mivel fényességének szabályos változása lehetővé tette pontos távolságának meghatározását. A mérések eredménye minden várakozást felülmúlt: az Androméda-köd olyan hatalmas távolságra helyezkedik el, hogy lehetetlen a Tejútrendszer részeként értelmezni. Hubble számításai szerint a köd mintegy 900 000 fényévre található Földünktől – olyan távolságra, amely messze meghaladta a Tejútrendszer akkor ismert méretét.

Ez a felfedezés egyértelművé tette, hogy az Androméda-köd valójában egy független galaxisrendszer, a Tejútrendszerhez hasonló méretű és szerkezetű csillagváros.

Az Edwin Hubble-ről elnevezett űrteleszkóp a Földtől 600 km-re, az űrben – Fotó: Wikipedia / Hubble ESA

 

A felfedezés következményei messze túlmutattak egyetlen égitest újraértelmezésén. Az univerzum mérete egycsapásra többszörösére nőtt a korábban feltételezettnél, és világossá vált, hogy számtalan más galaxis is létezhet.

Ez a felismerés gyökeresen megváltoztatta az emberiség kozmoszban elfoglalt helyéről alkotott elképzeléseket.

Hubble következő jelentős felfedezése még az előzőnél is mélyrehatóbb következményekkel járt. Az, hogy felfedezte, hogy galaxisunk nincs egyedül, csak a kezdet volt a Hubble számára. Folytatta a távolságok és sebességek mérését az űrben, és megállapította, hogy minél távolabb vannak egymástól a galaxisok, annál gyorsabban távolodnak egymástól. Ez a megfigyelés vezetett a róla elnevezett törvény megfogalmazásához, amely kimondja, hogy a galaxisok távolodási sebessége arányos a tőlünk mért távolságukkal.

Az 1929-ben közzétett megállapításai vezettek ahhoz a széles körben elfogadott elképzeléshez, hogy az univerzum tágul.

Albert Einstein személyesen köszönte meg Hubble-nak, hogy megállapításai alátámasztották relativitáselméletét.

Edwin Hubble személyi igazolványa az I. világháborús amerikai expedíciós erőknél – Fotó: Wikipedia / Amerikai Expedíciós Erők

Vajon milyen ember lehetett az egyik legnagyobb felfedező, akinek köszönhetően pontosabban látjuk helyünket az univerzumban? Érdekes személyiség volt. A kortársak szerint rendívül kitartó, ugyanakkor hiú ember hírében állt: sporttal és modoros viselkedéssel tűnt ki a társaságban. Oxfordi tanulmányai idején angol akcentust vett fel, pipázni kezdett és köpenyt viselt. Tehetséges sportoló volt, kosárlabdában, futballban és baseballban is kitűnt, magasugrásban állami rekordot döntött. Kiváló bokszoló volt, egyszer kiütötte a német nehézsúlyú bajnokot.  

Érdemei közül azonban méltatlan volna kihagyni, hogy – tudományos pályája mellet és közben – mindkét világháborúban harcolt. 1917-ben Hubble bevonult a hadseregbe, alig néhány perccel a doktori cím megszerzése után. Miután egy évig Franciaországban szolgált, visszatért az Egyesült Államokba, és egyenesen a kaliforniai Pasadenában található Wilson-hegyi Obszervatóriumba ment, készen arra, hogy folytassa kutatásait. A második világháború kitörésekor ismét a hadseregben szolgált, ezúttal a hadsereg fegyvertechnológiájának fejlesztésében segédkezve.

Edwin Huble háza – Fotó: Wikipedia / Kyle Magnuson

Az univerzum tágulására vonatkozó felismerése teljesen új alapokra helyezte a kozmológiát, és később az ősrobbanás-elmélet egyik legfontosabb empirikus bizonyítékává vált. A modern csillagászat számos alapvető koncepciója – a táguló univerzum, a sötét anyag és energia szerepe, valamint az univerzum kora és fejlődése – mind Hubble munkásságában gyökerezik.

Munkásságáért mégsem kaphatott Nobel-díjat,

mert akkoriban a csillagászoknak még nem járt ez az elismerés (ez azóta változott). Hubble öröksége a mai napig meghatározó jelentőségű a csillagászati kutatásokban. A róla elnevezett űrtávcső nem csupán tiszteletadás a nagy tudós előtt, hanem szimbolikus folytatása munkásságának.

A Hubble-űrteleszkóp képe az R136 szupercsillaghalmazról, a 30 Doradus köd, más néven Tarantula-köd vagy NGC 2070 középpontja közelében – Fotó: Wikipedia

Az űrtávcső által készített felvételek és megfigyelések tovább mélyítették ismereteinket az univerzum szerkezetéről és történetéről, miközben újabb és újabb kérdéseket vetettek fel a kozmosz természetével kapcsolatban.

Nyitókép: Flickr / Hubble ESA