Adventi varázsvilág baráti áron – Édes időutazást tettünk Pozsonyba

Biztosan nem jutott volna eszembe az, hogy adventi nézelődésre Pozsonyba utazzak. Munkám viszont oda vezetett, így ki nem hagyhattam! Volt néhány órám bolyongani az óvárosban, hallgatni az ódon falak meséjét, a karácsonyi harangokat. Édes illatok úsztak elő a kapualjakból, a téren felállított színes sátrakból. Gondoltam, ha már Pozsony, akkor keresek egy pozsonyi kiflit, hiszen az ünnepi süteményestál egyik mosolygós darabja. A kifli nyomába eredve csupa édes élmény került az utamba. Biztosan nem véletlenül!

Miként Budapesttől elválaszthatatlan a Dobos-, Bécstől a Sacher torta, a patkó vagy kifli Pozsony jelképe lett. A XX. század elején képeslapokra is felkerült, akkor, amikor az élelmes bécsiek rendszeresen süteményekért vonatoztak el Pozsonyba. Hogy miként és hogyan jutott el e híres kifli éppen ide, a Duna partjára, és miért éppen itt tett szert világhírre, arról többféle legenda is szól, de az biztos, hogy már 1599-ben sütötték, sőt, egy fennmaradt írás szerint a perecsütő pékeket egyenes kötelezték is kifli készítésére.

A főként karácsonykor készített pozsonyi kifli bőséges diós- és mákos tölteléke az ajándékok gazdagságát, a jólétet szimbolizálta. A tészta és a mák együtt a jó házasságot jelentette, a dió pedig védelmet mindenféle rossz ellen. Jó tudni, hogy a mákos mindig patkó alakú, a diós pedig C betűt formál. Ez utóbbit én is ott tudtam meg egy kedves fiatalembertől, aki megnyugtatott, nem a cukrászukkal van gond, hogy nem tud egyforma kifliket készíteni, ennek megvan a maga rendje.

Ha a Duna felől érjük ez óvárost, szinte azonnal egy hatalmas pozsonyi kiflivel találjuk szembe magukat. Valójában nem túl szép, de remekül felhívja a figyelmet az üzletre, ahol máris megvásárolhatjuk az ehető jelképet. A helyiek azt mondják, ma hozzávetőlegesen tizenöt helyen sütnek a városban igazi pozsonyi kiflit, amelynek hagyományos receptje ma már az Európai Unió különleges termékeihez tartozik, és a receptje kimondja, hogy fele-fele százalékban kell tésztát és tölteléket tartalmaznia.

Beszereztem a vágyott kifliket, sőt, még két mákos morva kalácska (moravske kolace) is került a tarisznyámba. Ezután szemeimet végiglegeltettem az adventi forgatag édes kínálatán, ami láthatóan teljesen különbözik a hazánkban szokásos édességektől. A kis boltocskák kirakataiban gyönyörűséggel nézegettem a régi idők szépséges üveg karácsonyfadíszeit. Ezek ma reneszánszukat élik, egy boldog mesevilágba röpítik az embert. Melegség járta át a szívemet, mert nemrég kaptam egy kisebb dobozkát, néhány igazi, régi üvegdísszel, amelyek valahogyan elbújva megmaradtak az utókornak. Idén a karácsonyfánk legszebb ékkövei lesznek!

Barátaim ajánlatára bekukkantottam a zergéhez címzett kis vendéglőbe (Koliba Kamzik). Igazán vendégmarasztaló hely a szlovák vidék bájos nyugalmával. Legközelebb feltétlenül meg kell kóstolni a zamatos hegyi sajtokból készült finomságokat és a ropogós házi pitét szilvával és mákkal, fahéjas krémmel a tetején.

Képeken az adventi Pozsony:

Pozsony egyik ékköve a Nyerges utcában található Conditorei Kormuth. Inkább múzeum, mint cukrászda, az embernek szinte földbe gyökerezik a lába, amikor belép. Falán reneszánsz hatású falfestmények és freskók mutatják be Pozsony történelmét. A mennyezetre pillantva az Osztrák-Magyar monarchia hatalmas címerén akad meg a tekintet, de vannak itt XIX. századi pompás festett üvegablakok, régiségektől roskadozó vitrinek, faragott bútorok és antik órák is. Lenyűgözött a látvány, egy időre azt is elfelejtettem, hogy cukrászdába jöttem, és választanom kellene valamit a süteménykínálatból. „A hagyományok iránti szeretetből sütünk, eredeti és régi receptek alapján, az Osztrák-Magyar Monarchia tradícióira alapozva” – olvashatjuk a cukrászda honlapján, és ugyan pozsonyi kifli nem volt a kínálatban, elég nehéz volt a választás. A fehércsokoládés-mákos-málnás tortaszelet telitalálatnak bizonyult. Hétköznap délelőtt jómagam egyedül üldögéltem a faragott padon, a márványasztalon táncoló porcelánlányok karéjából emeltem ki ezüstcsipesszel a kockacukrot, nesztelenül pottyant az aranyszélű csészébe. Finom karácsonyi zene, mini vázákban élő virág, varázslatos hangulat.

Minden ínyenc, édesszájú történelem- és művészetkedvelőnek egyszer feltétlenül el kell ide jönnie!

Pozsonyban még számtalan érdekes látnivaló akad, de aki csak egy pár órás édes időutazást tenne, annak mindenképp érdemes a szlovák fővárost választania adventi célpontnak. Vonattal is könnyen elérhető, az egykori koronázóváros kedves élményeket kínál, baráti áron.

 Fotók: Halmos Monika @rozsakunyho