ZónánTúl

Adventi varázsvilág baráti áron – Édes időutazást tettünk Pozsonyba

Mintha felcsaptam volna egy sütiillatú mesekönyvet: mámorító méz, diós és mákos kifli, fahéj- és narancsfuvallat fogadott Pozsonyban. Mint egy réges-régi karácsonyból megmaradt boldogság, ilyen egy adventi délelőtt ebben a városban.

Biztosan nem jutott volna eszembe az, hogy adventi nézelődésre Pozsonyba utazzak. Munkám viszont oda vezetett, így ki nem hagyhattam! Volt néhány órám bolyongani az óvárosban, hallgatni az ódon falak meséjét, a karácsonyi harangokat. Édes illatok úsztak elő a kapualjakból, a téren felállított színes sátrakból. Gondoltam, ha már Pozsony, akkor keresek egy pozsonyi kiflit, hiszen az ünnepi süteményestál egyik mosolygós darabja. A kifli nyomába eredve csupa édes élmény került az utamba. Biztosan nem véletlenül!

Miként Budapesttől elválaszthatatlan a Dobos-, Bécstől a Sacher torta, a patkó vagy kifli Pozsony jelképe lett. A XX. század elején képeslapokra is felkerült, akkor, amikor az élelmes bécsiek rendszeresen süteményekért vonatoztak el Pozsonyba. Hogy miként és hogyan jutott el e híres kifli éppen ide, a Duna partjára, és miért éppen itt tett szert világhírre, arról többféle legenda is szól, de az biztos, hogy már 1599-ben sütötték, sőt, egy fennmaradt írás szerint a perecsütő pékeket egyenes kötelezték is kifli készítésére.

A főként karácsonykor készített pozsonyi kifli bőséges diós- és mákos tölteléke az ajándékok gazdagságát, a jólétet szimbolizálta. A tészta és a mák együtt a jó házasságot jelentette, a dió pedig védelmet mindenféle rossz ellen. Jó tudni, hogy a mákos mindig patkó alakú, a diós pedig C betűt formál. Ez utóbbit én is ott tudtam meg egy kedves fiatalembertől, aki megnyugtatott, nem a cukrászukkal van gond, hogy nem tud egyforma kifliket készíteni, ennek megvan a maga rendje.

Ha a Duna felől érjük ez óvárost, szinte azonnal egy hatalmas pozsonyi kiflivel találjuk szembe magukat. Valójában nem túl szép, de remekül felhívja a figyelmet az üzletre, ahol máris megvásárolhatjuk az ehető jelképet. A helyiek azt mondják, ma hozzávetőlegesen tizenöt helyen sütnek a városban igazi pozsonyi kiflit, amelynek hagyományos receptje ma már az Európai Unió különleges termékeihez tartozik, és a receptje kimondja, hogy fele-fele százalékban kell tésztát és tölteléket tartalmaznia.

Beszereztem a vágyott kifliket, sőt, még két mákos morva kalácska (moravske kolace) is került a tarisznyámba. Ezután szemeimet végiglegeltettem az adventi forgatag édes kínálatán, ami láthatóan teljesen különbözik a hazánkban szokásos édességektől. A kis boltocskák kirakataiban gyönyörűséggel nézegettem a régi idők szépséges üveg karácsonyfadíszeit. Ezek ma reneszánszukat élik, egy boldog mesevilágba röpítik az embert. Melegség járta át a szívemet, mert nemrég kaptam egy kisebb dobozkát, néhány igazi, régi üvegdísszel, amelyek valahogyan elbújva megmaradtak az utókornak. Idén a karácsonyfánk legszebb ékkövei lesznek!

Barátaim ajánlatára bekukkantottam a zergéhez címzett kis vendéglőbe (Koliba Kamzik). Igazán vendégmarasztaló hely a szlovák vidék bájos nyugalmával. Legközelebb feltétlenül meg kell kóstolni a zamatos hegyi sajtokból készült finomságokat és a ropogós házi pitét szilvával és mákkal, fahéjas krémmel a tetején.

Képeken az adventi Pozsony:

Pozsony egyik ékköve a Nyerges utcában található Conditorei Kormuth. Inkább múzeum, mint cukrászda, az embernek szinte földbe gyökerezik a lába, amikor belép. Falán reneszánsz hatású falfestmények és freskók mutatják be Pozsony történelmét. A mennyezetre pillantva az Osztrák-Magyar monarchia hatalmas címerén akad meg a tekintet, de vannak itt XIX. századi pompás festett üvegablakok, régiségektől roskadozó vitrinek, faragott bútorok és antik órák is. Lenyűgözött a látvány, egy időre azt is elfelejtettem, hogy cukrászdába jöttem, és választanom kellene valamit a süteménykínálatból. „A hagyományok iránti szeretetből sütünk, eredeti és régi receptek alapján, az Osztrák-Magyar Monarchia tradícióira alapozva” – olvashatjuk a cukrászda honlapján, és ugyan pozsonyi kifli nem volt a kínálatban, elég nehéz volt a választás. A fehércsokoládés-mákos-málnás tortaszelet telitalálatnak bizonyult. Hétköznap délelőtt jómagam egyedül üldögéltem a faragott padon, a márványasztalon táncoló porcelánlányok karéjából emeltem ki ezüstcsipesszel a kockacukrot, nesztelenül pottyant az aranyszélű csészébe. Finom karácsonyi zene, mini vázákban élő virág, varázslatos hangulat.

Minden ínyenc, édesszájú történelem- és művészetkedvelőnek egyszer feltétlenül el kell ide jönnie!

Pozsonyban még számtalan érdekes látnivaló akad, de aki csak egy pár órás édes időutazást tenne, annak mindenképp érdemes a szlovák fővárost választania adventi célpontnak. Vonattal is könnyen elérhető, az egykori koronázóváros kedves élményeket kínál, baráti áron.

 Fotók: Halmos Monika @rozsakunyho

Ajánljuk még:

A szezonon kívüli élet minden gyönyöre – Bartha Dorka képein úgy láthatod a Balatont, mint talán még soha

A Balatonról mindannyiunknak van valamilyen meghatározó élménye, története, és ezek legtöbbjéhez a nyár felszabadultsága, a bulik, a lángosozás, az esti fröccsözések kapcsolódnak. Holott a tó és környéke ennél sokkal többet tud adni. Ha szezonon kívül látogatunk ide, olyan kincsekre lelhetünk, amik mellett nyáron elsuhanunk. Észrevehetjük a klasszikus századfordulós villák szépségét, a ‘60-as évek hajós kerítéseit vagy akár a ‘80-as évek hangulatát idéző neonreklámokat. Ezeket mutatja be Bartha Dorka a fotóin keresztül Balaton offseason Instagram-oldalán, és a novemberben megjelent Balaton Offseason – Amikor a magyar tenger partja kiürül című könyvében is.

 

Már követem az oldalt

X