A középkori katonai építészet lenyűgöző remeke, a festői Hochosterwitz, ahová 14 kapun át juthatunk be

A térképet mindig alaposan átböngészem, szeretek végigutazni gondolatban már előre azokon a helyeken, amiket tervbe vettünk. Tudtam, hogy a kanyargós út egyik tekervényéből kibukkanva egyszerre csak ott fog magasodni előttünk a vár. De amint megpillantottam, mégis olyan elemi erővel hatott, mintha sosem láttam volna képeket róla. Nem hatalmas hegyormon áll, nem szédítő magasságokat bitorol, de ahogyan Hochosterwitz ott őrködik a környék felett, az lélegzetelállító.

Nem véletlen, hogy ezt a mesterművet nem sikerült senki ember fiának bevennie az évszázadok során.

Kedves, zöld völgyből kanyarog fel a meredek út a hegy oldalába, két- vagy négy keréken is felmehetünk, ha nem szeretnénk túl sokat gyalogolni. A parkolóban lehet szusszanni egyet, vagy máris nekilátni egy tányér osztrák finomság bekebelezésének. Közben pedig el kell döntenünk, hogy vállaljuk-e a páratlan élményt nyújtó gyalogutat felfelé 14 kapun át, vagy inkább a hegyoldalnak támasztott üveglifttel gyűrjük le a magasságot, fejenként 10 euróért.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Ha igazán szeretnénk megismerni a várkastélyt, és megérteni azt, hogy miért számított mindenkor bevehetetlennek az ellenség számára, akkor feltétlenül a gyaloglást válasszuk! Nem annyira nehéz, mint amilyennek első pillantásra látszik a szinte függőleges sziklafal tetején büszkén magasodó várkastély megközelítése.

A várkomplexum a IX. században épült Karintia egyik, stratégiailag fontos csomópontján, a lakosság védelmére.

A XVI. században a vár a Khevenhüller család birtokába került, akik jelentős mértékben megerősítették, átalakították, hogy ellenálljon az esetleges oszmán támadásoknak. Ekkor nyerte el ma is látható formáját, ami annyira meseszerű és jellegzetes,

még Walt Disneyt is megihlette: filmjeiben Csipkerózsika kastélya a karintiai Hochosterwitz és a német Neuschwanstein kastély látványára hajaz.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A sorozatos támadások ideje alatt a várkastélyban élőknek önellátásra kellett berendezkedniük, így tudták biztosítani azt, hogy hosszú időn át zárt kapuk mögött védjék magukat.

Volt asztalos- és kovácsműhely, nyomda, pékség, malom, zöldséget és gyümölcsöt termesztettek, bort készítettek.

Ennek nyomait ma is fellelhetjük, a várban a középkori mesterségek interaktív múzeuma kínál erre módot.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Az egyre erősebb török támadások ellen a fellegvár elé 14 kaput is építettek. A jól védhető kapukon egyesével kellett volna az ellenségnek áttörnie, de ezt egyetlen csapatnak sem sikerült. Ugyan egy alkalommal a negyedik kaput sikerrel ostromolta meg egy maroknyi csapat, de kénytelenek voltak visszavonulót fújni.

„A XV. században az utolsó karintiai pohárnokot, Osterwitz-i Georgot a törökök elfogták és börtönbe vetették. Ott is halt meg 1476-ban, utódok nélkül. Egyetlen rokona azonban, Hans, aki az Osterwitz család utolsó túlélője volt, sajnálatos módon jelentős adósságokat halmozott fel a királynál. Így végül négy évszázad után, 1478. május 30-án, a kastély tulajdonjoga III. Frigyes Habsburg császárra szállt.” (Forrás: hochosterwitz.at)

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A látogatók a kapukban – miközben szusszannak egyet – új és újabb érdekességeket láthatnak, tudhatnak meg a várkastély és lakói történetéről. Már az első, a Zászlós kapu is szemrevaló: két, életnagyságú, zászlót lengető lovag képe díszíti. A szakértők szerint a kapu fekvése és kialakítása stratégiailag jól átgondolt, szinte bevehetetlen, és megfelelő védelmet nyújt a kapu védői számára is.

A második, márványberakásokkal díszített, éghetetlen kőzsindellyel borított kapu, az Őrkapu fém díszeit a múzeum őrzi. Itt kialakítottak egy kettős erkélyt, ahonnan az esetleges támadókat kőzáporral lehetett megadásra kényszeríteni.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A sziklák mellet szorosan elhaladó, keskeny ösvény két újabb kapun vezet keresztül, a hajóorrhoz hasonlító Gályakapun majd a felvonóhíd láncainak nyomait viselő Angyalkapun. Itt egy vörös homokkő homlokzatú épület áll, amely az őrség legénységi szállójaként és tárolópinceként működött egykor. Eddig sikerült egy ízben feljutnia csupán a várat támadó oszmán csapatoknak.

Innen továbbhaladva az Oroszlános kapuhoz érünk, majd az 1578-ban elkészült Férfikapun térhetünk be. Ez utóbbi a hadászat iránt érdeklődők figyelmét kelti fel, mert itt aztán egészen extra védőberendezéseket építettek ki, lőrésekkel, kő-beöntő nyílásokkal.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A legpompásabb a kapuk közül a hetedik, a háromszintes, köríves kapu, amelyen a tulajdonos, Khevenhüller család címerét, oroszlánfejes zárókövet és a vár építtetőjének márvány domborművét pillanthatjuk meg.

Ezután már olyan magasan járunk, hogy lépten-nyomon a táj újabb és újabb részlete tárul elénk.

Fotó: Unsplash / Evangelia Panteliadou

A lábak fáradtságát feledteti a szem élménye, a karintiai hegycsúcsok körülölelő karéja. Közben pedig minden egyes újabb kapu izgalmas történeteket mesél annak is, aki csak találgatja, ugyan milyen újabb fondorlatot rejtett a kapu, hogy még véletlenül se lehessen áthatolni rajta.

A középkori katonai építészet lenyűgöző ravaszságának és tökéletességének lehetünk szemtanúi.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Az utolsó előtti kapunál elágazik az út, itt tehetünk egy hosszabb pihenőt a templomkertben, a szépséges virágok között. Tavasszal pompás lilaakác-zuhatagban gyönyörködhetünk, nyáron illatos rózsák tömege szólít meg. Ősszel a sárga és bordó árnyalatai adnak különleges hátteret az ódon kőfalaknak.

A kert ölelte templom a Khevenhüller családi sírboltot is magában foglalja.

A várkastélyba felérve reneszánsz képek és fegyverek gazdag gyűjteményén keresztül tehetjük fel a koronát a várral való ismerkedés élményére. A korszak művészetének kultúrájának virágzása ámulatba ejtő, ha belegondolunk, hogy Hochosterwitz valójában fontos katonai létesítmény volt, amelynek évszázadokon át ellent kellett állnia a folyamatos ellenséges támadásoknak.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A várat természetesen vezetett túrán is bejárhatjuk, a belső udvarban pedig középkori hangulatú étteremben, vén gesztenyefák árnyában ízlelhetjük meg a karintiai konyha remekeit.

A vendéglő lovagtermében vagy a rusztikus várudvaron rendszeresek a különleges, középkori lakomák, a várban időről-időre lovagi tornákat, solymász- és lovasbemutatókat tartanak.

A kiállítótermek pedig időszaki kiállításoknak adnak otthont: most éppen Leonardo da Vinci műveiből a „Művész-feltaláló-zseni” című nagyszabású tárlat látható az év végéig.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Aki kedvet kapott egy középkori időutazáshoz, indulás előtt virtuális túrán ízelítőt kaphat abból az élményből, ami Karintia eme szépséges szegletében vár rá.