Szent Iván-éj környékén jó ötlet lehet felcsapni a Shakespeare-összest, vagy legalábbis nagy klasszikusát, a Szentivánéji álom ötfelvonásos vígjátékát. (Egy este alatt elolvashatjuk Arany János fordításában, akár a neten is.) A sok szálon futó cselekmény a napforduló idején játszódik egy Athénhoz közeli erdőben. A bolondos, szerelemi szálakkal átszőtt jelenetek szinte mindegyike a természet lágy ölén játszódik – nem véletlenül.
Shakespeare műveiben hihetetlenül sok növényt említett, rendre buja természeti környezetbe helyezte darabjait, és tudjuk: maga is nagy kertrajongó volt, szívesen töltötte idejét a természetben. Korának kertjeit és az alkotásokban szerephez jutó növényvilágot részletgazdagon írta le, a növényeket ékes jelzőkkel és különleges tulajdonságokkal ruházta fel, ezzel érzékeltetve a költőiséget. Kedvencei közé tartoztak az illatos loncok és a rózsák. Minő véletlen – vagy talán nem is az –, hogy ezek a virágok éppen Szent Iván napja közelében ontják leginkább illatukat?
A világon több helyen is találkozhatunk Shakespeare-kertekkel. A műveiben szereplő növényekkel teliültetett területek megidézik műveinek mesés világát. Hozzánk legközelebb Bécsben, az egyetemi botanikus kertben találhatunk ilyen tematikus gyűjteményt, ahol több mint százhúsz növényt csodálhatunk meg. A vezetett séta során betekinthetünk a kulisszák mögé, megismerhetjük, melyik növényről mit gondolt az író, mivel tette őket halhatatlanná.
De miért is érdekes nekünk a nyári napforduló napja, amely Shakespeare-t is bűvöletbe ejtette? A természeti népek a napfordulót fontos pillanatnak tartották, úgy vélték, e varázslatos éjszakán minden megtörténhet.
Hazánkban Szent Iván éjszakájának (avagy nyárközép éjszakájának) a június 23-áról 24-ére virradó éjszakát nevezik. Az egyik legpogányabb ünnepnek tartják, de Keresztelő János egyházi napjához és Szent Iván névnapjához is köthető a mai ünnep.
Szent Iván éjszakája a fény ünnepe: a világosság és a jóság győzelme a sötét és a gonosz felett. Szokások, hiedelmek garmadája kapcsolódik hozzá szerte a világban, hiszen minden nép a maga vérmérséklete, meglévő szokásai és értékei szerint ünnepel. (Ezekről az érdekes ünneplésektől itt írtunk korábban.)
Egyszer volt szerencsém egy Szent Iván éjnek tanújának lenni Stájerországban. Fenséges volt, ahogy alkonyat után sorra lobbantak fel a lángcsóvák a hegytetőkön, beragyogták a csillagos nyári éjszakát. Nálunk is jellemző elem a tűzugrás, hiszen a tüzes szerelmi varázslás hozzátartozik ehhez a naphoz. Elmaradhatatlan a régi dolgok elégetése is: ilyenkor megállhatunk, hogy felírjuk a rossz dolgokat egy lapra, a papírt pedig a tűzbe vethetjük. Az ég felé tartó füstcsóvát nézve reménykedjünk, hogy meghallgatásra talál kérésünk, és a rossz is tovaszáll.
Selyem-sárhajú Magyar Ilonától Szent Jánosig – te ismered Szent Iván-éj hagyományait?
Milyen szavak jutnak eszünkbe ma Szent Iván éjjele kapcsán? Úgy vélem, hogy legtöbbünknek a misztikum, a mágia, a szerelem, a tündérvilág, a tűz és a tűzugrás, illetve ezek sajátos elegye egy ősi, pogány szokásban feloldódva. Sokaknak juthat eszébe a Szentivánéji álom, melyet Arany János fordított először magyarra. Shakespeare-nek köszönhetően ez a szokás egészen hasonlatosnak tűnhet a nyugati hagyományokhoz. De talán kevesen tudják, hogy miben rejlik a mi ünnepünk varázsereje e fenti címszavakon túl. Ennek járunk most utána, méghozzá a Szent Iváni ének segítségével.
Szent Iván éjszakája és a növények
Szent Iván éjszakáján – más néven Virágos Szent János napján – megszólalnak a füvek, és akinek füle van rá, meghallja, mit mondanak. Ekkor lesznek a gyógynövények, fűszernövények a legillatosabbak, aromával teltek, sok helyen ilyenkor kezdődik a gyógynövények szürete.
Nálunk már hagyomány, hogy ezen a napon tüzet gyújtunk, és az előző évi gyógynövénykoszorút éjfél tájban a lángok közé vetjük. Amint az illatos füstcsóva az ég felé tekereg, úgy kérjük a Teremtő áldását az összes növekedő növényünkre. Bízva az egészségben, a gyógyulásban, abban, hogy a kert minden növénye teljes pompájában fog virulni, és majd Nagyboldogasszony napján a begyűjtött füvekre áldást kérhetünk.
Egyes szokások szerint e napon érdemes hajnalban mezítelenül körbejárni a kertet,
ettől még hatásosabbak lesznek majd a friss gyógynövények, aromásabbak a fűszerek. Bevallom, ezt még nem próbáltam ki, de mivel tudom, ilyenkor kell a harmatot gyűjteni, azt nem mulasztom el – már csak azért sem, mert az néhány bájital elengedhetetlen kelléke. Ne feledjük: ezen az éjszakán bármi megtörténhet...
Miben áll a bájitalok ereje?
Az idők során sokféle módon megannyi bájitalt kevertek az emberek. Meglepődnénk, milyen irodalma van a témának! A Shakespeare által megénekelt változat az ibolya varázserejét vetette be. Nem kell hinnünk benne, de talán az sem árt, ha adunk esélyt a varázslatnak, legalább egy napján az évnek.
Egy bájital alapjai nálam a Rózsakunyhóban
A nyári kert viszont számtalan olyan növényt kínál, amelyektől várhatunk különféle „bűbájt”: lehet az illata, a benne található hatóanyag, vagy egyszerűen a növényhez kapcsolódó legenda. Például a régiek nyomán úgy tudjuk,
a kakukkfű bátorságot, a martilapu ékes hangot ad, az ibolyában ott van Vénusz sóhaja, a rózsa pedig felfűti a szerelmi vágyakat.
A virág tiszta szenvedély, buja erotika, a virágpor és a nektár vitaminokkal teli afrodiziákum, tehát nélküle nincs szerelmei varázslószer!
Ezen a varázsporral hintett éjszakán minden megtörténhet, vigyázzunk hát, mit kívánunk, amikor fellobban a tűz! És ha nem töltjük a szabad ég alatt ez éjszakát, merüljünk el Shakespeare humorral és sok-sok virággal teli Szentivánéji álom című művében!
