Lenintől Győrfi Pálig – aktualizáló locsolóversek, amiket nagyon szeretünk

Ünnep

Lenintől Győrfi Pálig – aktualizáló locsolóversek, amiket nagyon szeretünk

„Védőmaszkban jár a nyuszi,
Locsolásért nem jár puszi.
Itt maradok, a szobámban,
Meglocsollak távmunkában.” 

Megtisztulás, megújulás és megtermékenyítés – ez a locsolás mágikus értelme, ami nemcsak az archaikus pogány, de a keresztény közép-európai hagyományban is jól megfért a népi kultúrában. Ahogy régebben mondták, vízbevető vagy vízbehányó hétfőn a lányokat megöntötték egy-egy vödör jó hideg kútvízzel, hogy egész évre frissek és egészségesek maradjanak.

A szokás keresztény eredete ennél cifrább magyarázattal is szolgál. A legenda szerint a Jézus sírját őrző katonák locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat: leöntötték őket vízzel. A keresztény hagyomány szerint ugyanakkor a keresztelés gesztusa él tovább a húsvéti locsolkodásban. Első magyar írásos emlékünk a locsolkodásról a 17. századból való. Apor Péter ezt írta 1736-ban, a Metamorphosis Transylvaniae azaz: Erdélynek régi együgyű alázatos ideiben való gazdagságából ez mostani kevély, czifra felfordúlt állapotjában koldússágra való változása című művében: „úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben”.

A hagyományos, azaz vízzel való locsolkodást a városi kultúra szelidítette kölnis locsolássá, így terjedt el a 20. század közepe táján a magyar falvakban is a szagos víz divatja. A locsolóversek eredetéről sokkal kevesebbet tudunk, annyi biztos, hogy a vízzel való megöntözéshez nem volt szükség külön szövegre, tehát a verselés divatja is már a polgárosultabb szokásforma része.

A locsolóversek egyik funkciója a köszöntés gesztusával megerősített kapcsolattartás, másik nyilvánvalóan a szórakoztatás

Ez utóbbi cél érdekében az egyes szövegformák több variációban is továbbélnek, mindig aktualizált tematikával. Ezeknek a verseknek az eredeti változatát mindannyian gyermekversként ismerjük, de a variánsok már felnőttek ajkán szólaltak meg először:

„Védőmaszkban jár a nyuszi,
Locsolásért nem jár puszi.
Itt maradok, a szobámban,
Meglocsollak távmunkában.” 

Az aktualizáló locsolóversek külön kategóriája a politikai témájú szövegek, amelyeket már az '50-es években is előszeretettél mondogatták a férfiak. Minden ilyen versike addig él, amíg a szöveg tartalma szerint az összekacsintás gesztusa is releváns, tehát a régebbieket aligha halljuk már húsvétkor.

Ezek között is igen jókat találhatunk:

„Hideg szoba, üres gyomor
tízméteres Lenin szobor,
kölnivizem szovjet gyártmány
meglocsollak vele drágám!
Meglocsollak, hogy nőlj nagyra,
a szobornál is magasabbra!”

„Zúg a traktor, szánt az eke, kicsappant a trágya leve.
Elvtársnő, permetezhetek-e?”

 Szép az arcod, szemed bájos,
Meglocsol ma Kádár János”

„Kossuth téren jártam, nagy tömeget láttam,
nem akart oszolni: szabad-e locsolni?”
 
 

Olyan példa is akad, amely ellentétes értelmével szövegpárban is megtalálható a folklórban – természetesen mindkét variációban ugyanazt a célt szolgálva:

„Itt a húsvét, szól a rigmus,
jöjj el hozzánk, kommunizmus!”

 „Itt a húsvét, szól a rigmus,
soha többé kommunizmust!”

 
 
Pixabay.com 

A folklór variációkban él tovább és folyamatosan aktualizál

Így történhet meg az is, hogy már második húsvétunkat söpri el a pandémia, locsolóversek mégis születnek, ahogy minden történelmi esemény is nyomot hagyott a húsvéti versikékben.

Egy tavaly húsvétra született locsolóvers még nem sejteti, hogy idén is aktuális lesz:

„Locsolkodni mennék, de minden hiába,
Utolért engem is a karantén világa.
Csukd be a szemed és gondolj arra szépen,
Kopogok az ajtódon, most engedsz be éppen. 

Előveszem kölnimet és meglocsollak online,
Ezen a húsvéton így frissül föl sok lány,
Lányok, asszonyok, nem kell búslakodni,
Jövőre duplán fogok locsolkodni! ”

Idén tovább bővül a kanatén-locsolóversek repertoárja, hiszen ahhoz képest, hogy még mindig a korlátozások határozzák meg mindennapjainkat és az idei húsvétot is, a verselés divatja nem hagy alább. Összegyűjtöttünk néhány gyöngyszemet” a 21. századi karanténfolklór terméseiből.

A klasszikusok újragondolásával:

„Karanténban jártam
Lisztet, cukrot láttam
Mind ránk fog rohadni
Szabad e locsolni?” 

„Zöld erdőben kék ibolya
Álmodban se járkálj oda
Nem baj, ha most el is hervad
Locsolni se volna szabad!”

A Győrfi Pál rajongóknak: 

„Zöld erdőben jártam
Döglött nyuszit láttam
Koronás volt szegény tuti
Locsoljon meg Győrfi Pali!”

„Lezárt parkban jártam,
Győrfi Palit láttam,
Haza fog zavarni,
Ki fog így locsolni?”
 
„Győrfi Pállal ujjat húzni
Nem éri meg, kedves nyuszi!”

A minimalistáknak: 

„Bevonultam karanténba,
Nem spriccolok leánt én ma.”
 
„Húsvét helyett korona, otthon marad rokona.
Kölni helyett kézmosás, verses hipó locsolás.
Maszkban jött s csak integet... itt a nyuszi, emberek!”

Aki pedig nagyon online, egy ilyet is küldhet: 

„Ne haragudj kedves Nagyi,
Nem tudlak ma meglocsolni.
Nem öntök hajadra vizet,
de küldök egy szép nagy szívet.
Attól, hogy a vírus tombol,
nem maradsz ki minden jóból.
Nézd meg jól a csatolt képet!
Láttál-e már ilyen szépet?”

„Meglocsollak SMS-el,
nem fogok tökölni;
neked nem kell hajat mosni,
nekem nem kell kölni.”
 
 „Neterdőben a fák alatt,
Virágok közt jártam,
Jómagam így »hipertéri
Locsolóvá« váltam.
Kölnim »képét« letöltöttem,
El is küldöm néked,
Te küldj hát online piros tojást,
Ahogyan ígérted.”
 
„Karanténba nem jár nyuszi,
Online térben száll a puszi.
Kölnivízzel maradj otthon,
Jövőre majd duplán fogyjon!
Lányok addig ne sírjatok,
Maszk alatt is ragyogjatok!”