Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül… Aki nem rendelkezik pénzügyi végzettséggel, és nem tanították meg otthon, annak nem evidencia, hogyan kell bánni a pénzzel. PénzügyesAnyu, azaz Dr. Szilágyi-Németh Lilla próbált utat mutatni számomra a pénzvilág útvesztőjében, lépésről lépésre végigvettük, hogyan alakítsunk ki pénzkezelési, befektetéstudatos gondolkodásmódot laikusként, hogyan gyarapítsuk a pénzünket.
Induljunk az alapoktól! Éppen nem vagyunk válságban, de gondolni kellene a jövőre is. Mit tanácsolsz azoknak, akik egyáltalán nem értenek a pénzügyekhez? Hogyan fogjanak neki a valódi pénzügyi biztonság kialakításának, hogy ne éljenek hónapról-hónapra, illetve a megtakarításaik megőrizzék a vásárlóértéküket?
Először is tudatosítsuk magunkban, hogy havi 25 ezer forintból tényleg vagyont lehet építeni, 37 év alatt akár 100 millió forintra is gyarapíthatjuk a pénzüket, ha be is fektetjük azt, nem csak a párnacihában gyűjtjük. Ehelyett sokan csak egy biztonsági tartalékként tekintenek erre az összegre, rosszabb esetben pedig egyszerűen elköltik, mondván, az már úgyse elég semmire. Pedig ez nem igaz. Az a legnagyobb baj, hogy
sokan azt gondolják, csak akkor érdemes befektetni a pénzüket, ha már sok van.
Az iskolában csak azt tanuljuk meg, hogyan lehet pénzt keresni és azt elkölteni. Arról, hogyan lehet befektetni, egyetlen lecke sem szól. Mivel sokak számára ismeretlen terület a pénz világa, egész egyszerűen félnek. Ha el tudják fogadni, hogy lesz olyan, amikor nem megy jól a befektetés, a féltett félretett pénzük aktuálisan kevesebbet fog érni, mint az előző hónapban, de előbb-utóbb nyereséget hoz, akkor az már egyfajta pénzügyi szemlélet. Ha megnézzük például a magánnyugdíjpénztárakat, ott az előző év óriási mínusz volt, most nagyon jól teljesített. Ez azt jelenti, hogy 2022-ben nagy átlagban mínusz 5-10 százalék között hoztak a pénztárak, de 2023-ban jelentős pluszt teljesítettek, így összességében a két év eredményét nézve, pozitív a mérleg. Egyszerűen el kell fogadni, hogy a pénzünk csak befektetéssel képes állni az inflációt. Hadd hozzak egy példát az élsportból. Ha egy sportoló eldönti, hogy felkészül az olimpiára, biztos, hogy lesz sérülése menet közben. De nem lesz bajnok, ha nem folytatja. Ha feláll, akkor megadja az esélyt. A félelem akkor múlik el, ha megismerjük a pénz természetét. Érdemes tanulmányozni a tőzsde dinamikáját, így magabiztosabban lehet belevágni egy befektetésbe. És persze több olyan befektetés is van, amely garantáltan minimális kockázattal jár vagy kockázatmentes.
Az nagyon ijesztő érzés, ha például a magánnyugdíjpénztárunk mérlege kevesebb... Mi ilyenkor a teendő?
Amikor édesapám hivatalosan nyugdíjas lett, felvehette volna a magánnyugdíjpénztárból a pénzt, de az akkor 750 ezer forinttal kevesebbet mutatott, mint kellett volna. Ugyanis a jegybanki alapkamatok nagyon magasak voltak, ilyenkor alacsonyabb a befektetési kötvények árfolyama. Ilyenkor nem szabad kivenni a pénzt, mert realizáljuk vele a veszteséget. Az a veszteség, ami nem valósul meg (mert nem bontjuk fel a megtakarítást), a szaknyelv lebegő veszteségnek hívja, nem érdemes rágódni rajta, csak várni kell és ismerni a kötvénypiac szabályát: ha lejjebb megy a jegybanki alapkamat, a mínuszban lévő kötvény alapú befektetésünk korrigálni fog, majd pozitívba fordul. Türelemjáték volt az egész, így került pluszba az egyenlege. Aki várt, annak még jobb lett. Most különösen jól áll, most egy babakötvény több mint húsz százalékot ad azoknak, akik befektetnek.
Milyen alapvető szempontokat tartsunk szem előtt, amikor elindulunk a befektetések világában?
A befektetés lényege, hogy kitartóan, rendszeresen fektessünk be. És ha többféle befektetésben gondolkodunk, akkor az nagyobb biztonságot jelent, mint ha csak egyetlen helyre tesszük a pénzünket. Ha gyakoroljuk, akkor beleszaladhatunk egy-egy hibába, de ezáltal is tanulunk. Fontos tudatosítani magunkban, hogy nem lesz zökkenőmentes az út. Ha találkoztunk néhány kevésbé profi befektetési tanácsadóval, az is elveheti a kedvünket, mert esetleg rossz pénzügyi tanácsot adtak. Azoknak, akik nálam tanulnak, sokat segít, hogy látják a bankszámlájukon a növekvő összegeket, és ha néha van némi csökkenés, annak is értik az okát és emiatt nem aggódnak. Ez reményt és hitet ad, hiszen több pénzük van, mintha a bankszámlán tartották volna.
Aki nagyon fél, az akár 25 ezer forintokkal is el tudja kezdeni.
Így könnyebb szívvel gyakorolhatja, megérezheti, milyen érzés, amikor időszakosan nő vagy akár csökken a befektetés értéke. A kialakult rutinnal pedig később kockázatosabb befektetésekbe is belevághat. Szóval nem olyan nagy tudomány ez, mint aminek megpróbálják eladni. Picit tanulni kell róla, gyakorolni, és nem aktív, napi befektetést választani. Ugyanis ez a privátbankárok szerepe inkább. Ez a titok.
Honnan tegyünk szert megbízható tudásra?
Nagyon sok könyv van, ami első lépésnek jó. Jó szívvel ajánlom például az Érthetően a befektetésekről vagy A pénz pszichológiája című könyveket. Ezek megadhatják a kezdő lökést. Nem feltétlenül a szakmai rész, hanem a gondolkodás átformálása a lényeg. Egy kevés ismeretet, szakzsargont elsajátítva, minimális kockázatot elfogadva kezdjünk barátkozni a gondolattal, hogy befektetünk, így később a gyakorlatban meglesz a bátorság.Tipikus kérdés, hogy mibe fektessünk, és sokan nem szokták szeretni a választ. Ez ugyanis attól függ, hogy valaki milyen habitusú, mennyire hosszú távra tervez, mennyire szeretné, hogy likvid legyen ez a pénz. Ez mindenkinek más, sőt, az is lehet, hogy egyetlen személy különböző módon gondolkodik különböző élethelyzeteiről. Jómagam például a nyugdíj célú befektetésemet simán beteszem részvényekbe, mert húsz év múlva lesz rá szükség. De a vésztartalékomat diszkont kincstárjegyben vagy sima állampapírban tartom, mert egy nap alatt ki tudom venni jelenleg egy százalékos tőkeveszteséggel, vagyis egymillió forintnál tízezer forintot bukom a tőkémen, de lehet, hogy a kamat ezt már meghaladja. A vészhelyzeti tartalékot nagyon sokan a bankszámlájukon tartják, de ez is habitus kérdése.
A nyaralásra szánt pénz jó helyen lehet állampapírban vagy egy rövid lejáratú befektetésben a saját banknál.
Érdemes tudni, hogy amikor egy banknak kevés pénze van, akkor átlagon felüli kamatot adnak egy rövidebb lekötésű betéti kamatnál. Ilyenek most is előfordulnak, ezek likvid, gyorsan hozzáférhető pénzek. Annak, aki hosszú távú befektetésben gondolkodik, jó lehet az ETF (Exchange Traded Fund magyarul tőzsdén kereskedett befektetési alap). Ezek olyan indexkövető részvénycsomagok, amelyekben akár több száz cég is benne van, mint például a Netflix, a Windows, a Facebook, és az ETF ezek átlagán teljesít. Itt kisebb a kockázat, mert nem egyfajta cégben van a pénzünk. Ezeket részben azért nem reklámozzák, mert a legtöbb külföldi felületen van (de egyébként két magyar banknál is meg lehet találni), emellett alacsony a jutaléka, így az ügynököknek nem áll érdekében beszélni róluk. Persze, vannak kivételek.
Aki még ennyi információt követően is sajnál havi néhány tízezer forintot arra, hogy később több pénze legyen, azt hogy győznéd meg arról, hogy legalább az alapinfókat elsajátítsa?
Nem győznék meg mindenkit arról, hogy tanuljon. A magyarokra nagyon igaz, hogy a szomszédnak hamarabb elhisznek egy pénzügyi tanácsot, mint a tanácsadónak, miközben nem látjuk a háttérsztorit, nem tudjuk, miért alakult úgy a befektetés. Tény, hogy egy nyugdíjbiztosításból is sokkal több jön vissza, mint amit befektetsz. Eleinte több lesz a költség, hosszú távon térül meg. De azt tudni kell, hogy akkor jársz a legrosszabbul, ha az első évben megszünteted. Tény viszont, hogy nagyon kevesen tartanak ki húsz évig. Szóval senkit nem beszélek rá semmire. Ha valaki nem akar ezzel saját maga foglalkozni, menjen el tanácsadóhoz. A tanfolyamon azt is elmondom, mit kérdezzen tőle, hogy kiderüljön, valóban neki is jót akar-e vagy csak a jutalékért dolgozik, mert az nagyon nem mindegy. Ha valaki elmondja a visszavásárlási költséget, megmutatja, mennyi volt az eszközalapok hozama az elmúlt nyolc évben, az biztosan nem csak a saját jutalékát nézi. Én például kigyűjtöm a költségmutatókat, a rövid és hosszú távú eredményeket, és azt is elmondom, miért így zajlik a folyamat.
Summa summárum: érdemes befektetni?
Én azt mondom, ha valaki picit szeretne az orránál tovább látni, akkor két út áll előtte: vagy elkezdi beleásni magát, megtanulja, kísérletezik, vagy keres egy tanácsadót. Ennek persze lesz költsége. De befektetni muszáj, legalábbis érdemes. A pénzügyi tudatosság ott kezdődik, hogy már a gyerekedet is elkezded tanítani. Kiváló eszköz erre a zsebpénz. Tanulja meg, hogyan ne költse el mindjárt a boltban az egészet, tapasztalja meg, hogy nem lesz egész héten pénze, mert elköltötte két chipsre, és legyen meg a tudása arról, lehet ezt máshogy is. S persze, gyakoroljuk mi is ezt nagyban, a fizetésünk egy részét mindig fektessük a jövőnkbe.
Fotók: Dr. Szilágyi-Németh Lilla
Ajánljuk még:
„Minden megpróbáltatástól csak erősebb lettem” – Szabival, a pékkel beszélgettünk
Magyarország András-naptól vízkeresztig is nagyon finom – Borbás Marcsival új könyvéről beszélgettünk
Kovász, ami sosem fog kiszáradni – Gáll Tímeával és Gáll Leventével beszélgetünk
