Miért lesz kevés a nyugdíj néhány év múlva?

A szakértők igen alacsony nyugdíjakat helyeznek kilátásba 

Ha jövőbeli történésekről van szó, hajlamosak vagyunk azt gondolni: á, ki tudja, tényleg így lesz-e. Annyi minden történhet addig! Én is így voltam vele, amíg úgy nem adódott, hogy erről a témáról kellett kutatnom. Számos tanulmány, gazdasági elemzés elolvasása és pénzügyi szakemberekkel készített interjú után azonban be kellett látnom, hogy a nyugdíjak kérdésében bizony, indokolt a pesszimizmus. A szakértői előrejelzések ugyanis megmásíthatatlan tényeken alapulnak. A KSH előzetes adatai szerint a 2045-ben a nyugdíjbavonulók már csak a felére számíthatnak a mai nyugdíjösszegeknek. Vagyis ha mondjuk most 200.000 forinttal vonulhatnánk nyugdíjba, akkor 2045-ben már csak 100.000 forintos állami juttatást kapnánk. De miért van így, és mennyire biztos ez?

Ami régen működött, ma már fenntarthatatlan 

A válasz több tényező együttes hatásában rejlik, de az alapja a jelenlegi nyugdíjrendszerünk jellege. A nyugdíjak kifizetése ugyanis úgy történik, hogy mindazokból a járulékokból, amelyet dolgozóként fizetünk (a bruttó jövedelmünk 10 százalékát minden hónapban levonják nyugdíjjárulékként), összegyűlik egy összeg, amelyet szétosztanak a mai nyugdíjasok között. Amikor majd mi érjük el a nyugdíjkorhatárt, akkor pedig az épp dolgozók járulékaiból kapjuk majd az állami juttatást.

Ez annak idején, amikor kitalálták, működött. Amiatt volt szükség egy ilyen rendszerre, mert a városi létforma kialakulásával eltűnt az a gyakorlat, hogy a gyerekek otthon gondoskodtak a szüleikről. A nyugdíj rendszerével ezt a gondoskodást „kényszerítették ki”, azonban akkoriban még sok gyermek született egy-egy családban, és sok dolgozó járuléka adta össze azt az összeget, amelyet szétosztottak a nyugdíjasok között. Csakhogy ez mára már megváltozott, így a rendszer egyre kevésbé fenntartható. Nemcsak nálunk – nemzetközi szinten is ugyanígy küzdenek az országok ezekkel a problémákkal. 

Miért lesz egyre kevesebb a nyugdíj összege? 

• 1. A születések száma folyamatosan csökken, tehát egyre kevesebb ember lép be a munka világába, és fizet nyugdíjjárulékot. Vagyis egyre kevesebb a pénz abban a közös kalapban, amelyből kiosztják a nyugdíjakat.
• 2. A nyugdíjasok száma viszont egyre nagyobb, hiszen ma már jóval tovább élnek az emberek. Ezért azok is beletartoznak, akik most vonulnak nyugdíjba, és azok is, akik már hosszú évektizedek óta nyugdíjasok.
• 3. A jövőben mindez fokozódik, Magyarországon tovább súlyosbítja a helyzetet a Ratkó-unokák 20-30 év múlva esedékes nyugdíjba vonulása (a Ratkó-korszak az ötvenes évek első felére utal, amikor az abortusztilalom és a gyermektelenségi adó miatt rengeteg gyerek született). A 70-es évektől felfelé már nem volt nagyobb születési hullám: a Ratkó-gyerekek nyugdíjában még segítenek az ő gyermekeik, de a következő generáció már nem népes. Így amikor az utolsó nagyobb létszámú korosztály, a Ratkó-unokák nyugdíjba vonulnak, jókorát fog növekedni a nyugdíjasok csoportja, míg a járulékot fizető munkavállalóké igencsak megcsappan.

Miért nem tud segíteni az állam?

Ezeket a problémákat az állam nem tudja megoldani:

• 1. Nem tud több pénzt rakni a közös kalapba, hiszen az a nyugdíjjárulékokból adódik össze, márpedig a születések száma a 70-es évektől folyamatosan csökken. Még ha meg is állna ez a tendencia, az sem lenne elég. Sőt: ha valami csoda folytán újra hatalmas születési hullámok lennének, a megnövekedő járulékok is csak évtizedek múlva folynának be a nyugdíjkasszába.
• 2. A nyugdíjasok létszáma tovább fog nőni, hiszen a modern orvostudománynak, a tudatosabb életmódnak köszönhetően hosszabb életre számíthatunk.
• 3. A Ratkó-unokák nyugdíjba vonulását pedig maximum csak kitolni lehet a nyugdíjkorhatár emelésével, de nyilván csak néhány évvel.

Miért nő mindig a nyugdíjkorhatár?

Az állam kezében csak ez a két eszköz van: a nyugdíjkorhatár emelése és a nyugdíjjárulék összegének növelése. Minél később megy valaki nyugdíjba, annál tovább fizeti a járulékokat (beletesz a közös kalapba), és annál kevesebb összeget fizet ki az állam nyugdíjként élete végéig (kevesebbet vesz ki a kalapból). A magasabb nyugdíjjárulékkal pedig növelheti a befolyó pénz összegét. Azonban egyiket sem tudja olyan mértékben emelni, hogy az megoldást jelentsen.

Van még egy harmadik, közvetett eszköze is: ösztönzi az embereket arra, hogy maguknak gondoskodjanak a nyugdíjukról. Állami támogatást ad, ha havonta rendszeresen félreteszünk a nyugdíjunkra (nyugdíjbiztosítás, önkéntes magánnyugdíjpénztár vagy nyugdíj előtakarékossági számla keretében). Ilyenkor a félretett pénzünkhöz évente hozzáír egy adott összeget: befizetéseink 20 százalékát, a megtakarítás típusától függően maximum 100-150 ezer forint értékig.

Ha előre gondolkodunk, megúszhatjuk a bajt  

És voltaképpen ez lesz majd az igazi megoldás, nekünk is. A szakértők sem riogatni akarnak, hanem felkészíteni: ha elfogadjuk, hogy ez már bizony így lesz, akkor elkerülhetjük azt, hogy idős korunkban pénzügyi gondok várjanak ránk. Minél korábban kezdjük el az öngondoskodást, annál kevesebbet kell havonta félreraknunk ahhoz, hogy biztosítsuk magunk számára azt az anyagi hátteret, amelynek birtokában nem kell majd megélhetési nehézségektől tartanunk. Mert ha csak a mai nyugdíjak felét fogjuk kapni, akkor bizony nagy bajban leszünk. Előre gondolkodással, megtakarítással azonban megteremthetjük a csekély állami nyugdíj kiegészítését, időskori éveink anyagi biztonságát.