SZPSZ

Szerelem első látásra: létezik vagy sem?

Az, hogy létezik-e szerelem első látásra, nagyon megosztó téma. Nézzük, mit mond erről a tudomány, és mik a jelei – már ha létezik egyáltalán.

A kutatások szerint az emberek hatvan százaléka élete során egyszer megtapasztalja ezt az érzést. Elsőre azt gondolnánk, a végtelenül romantikus nők kergetik inkább az első látásra szerelem ideáját: a tanulmányok szerint azonban a férfiak nagyobb arányban hisznek benne, mint a nők. Sőt, gyakrabban is tapasztalják.

Létezik szerelem első látásra?

Ha laikusként gondolkodunk, sokan határozott igennel felelnek, mások hezitálnak, a reálisabb felfogású emberek pedig egyenesen önbecsapásnak tartják. Mit gondolnak a tudomány munkatársai? A legtöbb megállapítás szerint ez az érzés nem lehet szerelem, mert az jóval összetettebb érzés annál, mint amit egyetlen benyomás alapján érezhetünk. Sokkal inkább úgy tekintenek erre a heves érzelmi reakcióra, mint fellobbanó vágyra vagy rajongásra.

Amikor úgy érezzük, első látásra lettünk szerelmesek, általában a fizikai vonzerő dönt. Ez gyakran erősebb minden más típusú vonzalomnál, így nem csoda, ha magával ragad. A másik külseje annyira megnyerő, hogy szinte mágnesként vonzza a tekintetünket. De az is lehet, hogy szexuális jellegű a vonzalom. Ennek evolúciós oka is van, hiszen a párválasztás végső célja a szaporodás: ebből szempontból hatékonyabb az erős vonzódás érzete, hiszen így több szexuális aktus várható és nagyobb eséllyel születnek utódok.

A kutatók szerint tehát maga a jelenség valós, csak nem szerelem. Inkább egy pillanat alatt fellobbanó vonzódás, amiből aztán lehet - de nem biztos, hogy lesz is - szerelmi kapcsolat.

A szerelemhez a téma egyik szakértője, Robert Sternberg pszichológus, a Cornell Egyetem professzora szerint

három összetevő kell: intimitás, elköteleződés és szenvedély.

Ebből az első látásra érzett szerelem esetén csak a szenvedély tud megvalósulni. A többihez idő és közös tapasztalatgyűjtés kell. Ennek megfelelően a „szerelem első látásra” kifejezés nem igazán állja meg a helyét. Talán a „rajongás első látásra” jobban leírná, miről is van szó.

A „szerelem első látásra” érzés okai

Sok olyan pár van, akik úgy mesélnek a kapcsolatuk elejéről, hogy szerelem volt első látásra. Akkor mégis létezik? A pszichológiának többféle válasza is van erre a jelenségre: az egyik a halo effektus vagy holdudvar hatás. Eszerint a vonzónak tartott személyekhez pozitívabb tulajdonságokkal társítunk. Tehát, aki szép, jóképű, azt rögtön kedvesnek, jófejnek, humorosnak is gondoljuk. Az első benyomás vonzó, így biztosra vesszük, hogy ő maga is szimpatikus, könnyebben szavazunk bizalmat neki. Aztán ez vagy beigazolódik, vagy sem. Az utóbbi esetben elfelejtjük ez esetet, az előbbiben viszont megerősödik az emlék.

Ugyanis állhat a háttérben az úgynevezett megerősítési torzítás is. Ennek az a lényege, hogy egy-egy döntésünk után már csak azokra az információkra fókuszálunk, amelyek megerősítik azt. Vagyis amikor elköteleződünk a másik mellett, jellemzően 

úgy fogunk emlékezni utólag, hogy már első látásra beleszerettünk.

Ha esetleg kételyeink voltak vele kapcsolatban, az a távolság és a megszépítő messzeség homályába vész. Ez csak két lehetséges ok, de természetesen minden helyzet és pár egyedi! 

„Szerelem első látásra”-jelek

Nehéz megfogni, hogy pontosan mik is a jelei annak, ha valakibe első látásra beleszeretünk. Ilyenkor hirtelen elöntenek az érzések, szinte csak a másikat látjuk magunk előtt. Mágnesként vonz magához, és semmi sem fontos többé. Csak ő. Hiába vagyunk egy zsúfolt helyiségben, ő mindenki közül kiemelkedik. Ráadásul, olyan, mintha mindig is ismertük volna.

A testünkben is egyértelműek az izgalmi reakciók. Euforikus érzés, ha egymáshoz érünk, szinte látjuk, ahogy szikrázik köztünk a levegő. A szívünk hevesen kezd verni, légszomjunk lehet, elpirulunk, zavarba jövünk a gondolattól, hogy megvan a lelki társunk. Nem is beszélve a pillangókról, amik a gyomrunkban repdesnek. Mindezt az agyunknak köszönhetjük. Dopamin és oxitocin termelődik, amelyek szerepet játszanak például a boldogságérzetben, izgatottságban, kötődés iránti vágyban. Ez magyarázza a hirtelen fellobbanást, amit a szerelem első látásra okoz. Kérdés, hogy ezt, vagy valami hasonlót, fent tudunk-e tartani hosszabb távon.

Mi lesz utána?

Ha megvan az a pillanat, amikor úgy érzitek, fellobbant a szerelem köztetek első látásra, az még sajnos nem jelenti azt, hogy ez mindig így is marad. Fontos, hogy ne siettesd a kapcsolatot. Attól még, hogy úgy érzed, első látásra szerelmes lettél, hagyj időt a valódi ismerkedésre, hogy meglássátok, mennyire közös az értékrendetek, mennyire vágnak egybe a hosszú távú céljaitok. Nem érdemes ennek a hevében összeházasodni vagy összeköltözni, mert az később problémákat okozhat. Engedj teret annak, hogy megjöjjenek azok az érzelmek, amelyek a hosszú távú kapcsolat fenntartását biztosítják. 

Érdemes megfigyelni, hogy a te saját életedben milyen gyakran fordul elő az első látásra szerelem. Ha sokszor tapasztalod, érdemes elgondolkodni. Lehet például, hogy szorongó kötődés jellemző rád, minél hamarabb szeretnéd csökkenteni az egyedülléted? Tanuld meg érteni, mit jelent a te életedben ez a jelenség.

Első látásra szerelembe esni tehát egy igazán magával ragadó, intenzív élmény lehet. Ettől függetlenül jó, ha ebből felocsúdva, meg tudjuk figyelni azt a realitás talajáról is: ugyanis tehetünk azért, hogy tényleg velünk is maradjon ez az érzés.

Végezetül van egy jó hírem is: ha a te kapcsolatod nem első látásra szerelemből indult, akkor sem kell kétségbeesned.

Nem azon fog múlni, hogy örökké tart-e.

Sokkal inkább az a fontos, hogy vajon második, sokadik látásra is szerelmes leszel-e még?

Ajánljuk még:

Fogj magadnak egy darabot a múltból, ami megtetszik, építsd be az életedbe!

Ahogy teltek múltak az évek, ahogy születtek a gyerekek, és családanyaként kinyílt a világ, egyre többször hangzott el számból az öntudatlan mondat: „bezzeg, amikor mi voltunk gyerekek!”. Amikor még öröm volt sárban taposni, amikor a bújócska volt az abszolút kedvenc, amikor alig vártuk, hogy megtanuljunk olvasni, mert a könyvek igazi kincsnek számítottak. Amikor még fogalmam sem volt róla, miért mondogatják mindig azt a felnőttek: „bezzeg a mi időnkben”.