Nem kínos, hanem szeretetteljes csend – egy párkapcsolat nagy pillanatai

Az első randevúk legkellemetlenebb pillanatai közé tartozik, amikor hirtelen csend támad a két fél között. Kétségbeesésünkben kutatunk egy téma után, sokszor egyszerűen mégsem jut eszünkbe semmi. Majd nagy nehezen mégis megtöri a kínos csendet egyikünk, amiért hálásak vagyunk. Végre. Aztán eltelik néhány hét, hónap, akár év is, mire a csend, a közös hallgatás már cseppet sem kellemetlen. Sőt, megtelik bizalommal, biztonsággal, szeretettel. Amikor úgy vagyunk együtt a másikkal, hogy az szavak nélkül is többet mond a kettőnk közötti harmóniáról, mint bármi más.

A párkapcsolati kommunikáció nemcsak a kimondott szavakról szól,

a csend is a kommunikáció része.

Olyannyira, hogy sokan hajlamosak fegyverként használni: egyesek akár napokig húzódó hallgatással „tanítják móresre” a párjukat, vagy érik el, hogy egy vitás helyzetben megtörjön a másik, bocsánatot kérjen, változtasson, behódoljon. A csend egy kapcsolat végét is jelentheti. A szótlanság a kezdeti kínosságból olyan eszközzé alakulhat, amivel sakkban tarthatjuk a másik felet, büntethetjük, zsarolhatjuk, akár még bántalmazhatjuk is vele. De van pozitív oldala is a csendnek, ami sokkal inkább a két ember közötti együttműködésről és egységről szól: ezeket gyűjtöttem össze egy csokorba.

Megkérdeztem természetesen a páromat is arról, ő hogyan éli meg ezeket a csendeket. „Amikor perceken keresztül hallgatsz?” – kérdezett vissza. „Ha vita közben csinálod, az idegesítő és félelmetes. Különben gyakrabban lehetnél csendben” – nevetett, majd komolyabbra fordította a szót és elárulta, hogy neki is a kedvenc pillanatai közé tartozik, amikor meghitt, nyugalommal teli csend van kettőnk között az autóban, a szobában vagy bárhol a világban.

Szavak nélküli egyetértés

Azt mondják, a közös, békével teli csend azt mutatja, hogy két ember között olyan könnyed egyetértés alakult ki, amelyben a hallgatás egyáltalán nem zavaró vagy kellemetlen. Arra utal, azt jelzi, ők szavak nélkül is együtt vannak, mindenféle fölösleges sallang nélkül is érzik a másik minden rezdülését.

A csendben eltöltött együttlétek elmélyíthetik a kapcsolatot.

Az ilyen közös hallgatások egyébként kiváló alkalmak lehetnek arra is, hogy egy kicsit magunk legyünk, mintha az énidőnket is együtt töltenénk úgy, hogy a másik egy cseppet sem zavar bennünket. Ilyenformán pihentetőnek élhetjük meg a pillanatot, mintegy feltöltődhetünk anélkül, hogy kimozdulnánk otthonról vagy arra kellene várnunk, hogy a másik valamilyen program miatt elmenjen hazulról legalább csak egy órára.

Nem vagyunk egyformák: akik egy kicsit befelé fordulóbbak, több szükségük van arra, hogy időnként ne beszéljenek és ne beszéltessék őket. Nem azért, mert nem kedvelik a másikat, egyszerűen csak ilyen a természetük – introvertáltak. Elvannak a saját gondolataikkal, a saját dolgaikkal, valószínűleg még a hobbijuk is olyan, amit kizárólag egyedül tudnak csinálni, mert számukra az jelenti az igazi kikapcsolódást és feltöltődést, ha magukban lehetnek. S ha ebben a partnerük is partner, és megadja a lehetőséget nekik akár a közös egyedüllétre, számukra ez feltehetően nagyon sokat hoz majd a konyhára. Akár egy szerelmi vallomás.

Szavak nélkül együtt lenni azzal, akit szeretünk: nem azt jelenti, hogy kukán ülünk egymás mellett a kanapén és nem értjük, mi történik körülöttünk. Sokkal inkább felemelő érzés, hogy szótlanul is megértjük egymást. A hallgatás nem teher, hanem könnyed és megnyugtató, többet mond minden szónál.

Nyitókép: andrew welch/Unsplash