Eljegyzés esküvő nélkül: hozhat valódi boldogságot a kikönyörgött gyűrű?

Egy rég nem látott barátnőm mesélte a minap, hogy bár már több mint öt éve járnak együtt a párjával, még mindig nem kérte meg a fiatalember a kezét, pedig ő nemcsak célozgat rá, hogy ennek szerinte ideje lenne, hanem egyértelművé is tette vágyát: egy bazárban vett magának egy párszáz forintos gyűrűt és odaadta a párjának, hogy akár azzal is megkérheti a kezét, csak tegye már meg végre! Ennek lassan fél éve, a gyűrű pedig ki tudja, hol porosodik azóta.

Foglalkoztatott a téma, felvetettem több barátnőmnek is, akik közül az egyik elmondta, náluk sem ment egészen magától a dolog. Ő néhány év „járás” után a egyik nap kínzó hiányérzettel ébredt amiatt, hogy miért nincs még eljegyzési gyűrű az ujjára húzva, majd hónapokon keresztül célozgatott rá, kérte, várta, remélte a lánykérést. Végül elérte a célját: megkérték a kezét, s ő igent mondhatott. Felkerült a gyűrű az ujjára – ennek már lassan három éve, azóta sem történt semmi. Őt ez (még) nem zavarja. Bennem azért felmerült: vajon meddig vár az esküvői fátyolra? Vagy az eljegyzés fontosabb lenne, mint az esküvő?

Az eljegyzés szerepe

Az idők folyamán folyamatosan változott az eljegyzés szerepe a párok életében. Régebben akár társadalmi, akár jogi értelemben is erőteljesebb, fontosabb volt elköteleződni, mint manapság, s míg egykor elengedhetetlen lépés volt eljegyezni egymást a fiataloknak ahhoz, hogy házasságra léphessenek, napjainkban eljegyzés nélkül is megtartható az esküvő.

„Egykor a férfi részéről a komoly házassági szándék kinyilatkoztatása volt az eljegyzés, s nem is feltétlenül a lánynak tette fel a kérdést, sokkal inkább a családfőnek, az apának. Ezt követően a fiatalember úgy intézte az életét, hogy felkészüljön a családalapításra.

Mostanában azonban az eljegyzésnek komolyabb következménye nincs, akkor sem, ha felbomlik, vagy ha évekig nem követi házasság.

Inkább az érzelmi elköteleződés egyik fontos mérföldköve lett a párkapcsolatban, az egymáshoz tartozás szimbólumává vált az eljegyzési gyűrű” – magyarázta Mráz Katalin pszichológus.

A szimbolikus jelentésénél fogva úgy tűnik, úgy tűnhet, hogy az eljegyzéssel egy magasabb szintre lépett az adott párkapcsolat, a valóságban azonban sokféle ok és szándék húzódhat az eljegyzés mögött: sokan például a párkapcsolati problémák megoldódását várják a gyűrűtől. „Ha valaki bizonytalan önmagában és a párkapcsolatában, és valójában a másik fél nyomására jön létre az eljegyzés, akkor az egész a visszájára is elsülhet, vagyis még nagyobb nyomás nehezedhet a partnerre, a kapcsolatra, elmélyülhetnek a meglévő problémákat, így végül akár még szakításhoz is vezethet” – tudtuk meg a szakértőtől.

Igenis elképzelhető tehát az a forgatókönyv, hogy egy férfi nyomás hatására megvonja a vállát, és „miért ne” alapon megkéri a párja kezét, talán azt is remélve, hogy az eljegyzés hatására benne is megváltozik valami, valóban jobban elköteleződik, ráhangolódik a közös jövőre és közös életre. Ez azonban a ritkább eset. „Lehet a lánykérésnek olyan érzelmi töltete, ami mindkét félre hat, és néhány hónapon keresztül úgy tűnik, mintha minden rendben lenne, de

idővel elmúlik ez a fokozott érzelmi állapot, s a pár visszatér a megszokott hétköznapokba, a régi, megoldatlan problémákhoz, amikkel ráadásul egy ideje már nem is foglalkoztak.”

Az eljegyzési kényszer nemcsak az egyik fél részéről jöhet, de a szülői nyomás és a társadalmi elvárások miatt érzett kötelességből létrejövő jegyesség sem feltétlenül hozza meg azt a boldogságot, amit az önkéntes, kölcsönös érzelmi elköteleződés jelenthetne. „Érdemes ilyenkor önvizsgálatot tartanunk, és őszintének lenni önmagunkhoz, hogy valóban ilyen jegyességre, ilyen párkapcsolatra vágyunk-e? Miért szeretnénk azt a gyűrűt, mit jelent az a gyűrű számunkra? Tényleg vágyunk rá? Valóban azzal a férfival vagy nővel szeretnénk leélni a hátralévő életünket? Tényleg az a gyűrű hiányzik csak a tökéletes boldogságomhoz?” – sorolta a megfontolandó kérdéseket a szakember.

Más helyzetben sem feltétlenül hozza el a várt örömöket a jegyesség, akár évek is eltelhetnek úgy, hogy bár a gyűrű ott csillog a lányok ujján, mégsem kezdik megszervezni az esküvőt. „Amikor a pár mindkét tagja komolyan gondolja az eljegyzést és az esküvőt, akkor általában rövid időn, akár egy éven belül is sor kerül a házasságkötésre. A közös tervezgetés, szervezgetés jellemzően nagyon szép és romantikus időszak a fiatalok életében” – mondta Mráz Katalin. 

Családi minták és személyes értékrendek

„Amikor egy pár már hosszabb ideje együtt van és objektív akadálya nincs annak, hogy szintet lépjen a kapcsolatuk, s az egyik fél nagyon vágyik az eljegyzésre, de a másik fél húzódozik, akkor érdemes lehet foglalkozni ezzel a helyzettel és kideríteni, hogy mi állhat a háttérben. Nem feltétlenül azért nem akarja valaki az eljegyzést, mert nem szeretne elköteleződni vagy nem szereti a másikat, lehet annak más lelki oka is. Például a rossz családi minták, negatív tapasztalatok, traumák, olyan élmények, emlékek, terhek, amiket régóta cipel magával, és amik megakadályozzák abban, hogy könnyedén és tiszta szívből válassza a másikkal az új életet. Érdemes leülni és őszintén megbeszélni ezt a kérdéskört, időt hagyni a másiknak, hogy megnyíljon nekünk. S ha mindent kiderítettünk, fogadjuk el, értsük meg a másikat, legyünk türelmesek vele és magunkkal is” – tanácsolja a pszichológus.

Persze vannak, akik az eljegyzést kihagyva házasodnak össze, sőt, eljegyzés és házasság nélkül is boldogan élnek párok együtt, szeretetben. Nincs erre általános recept. Lehet, hogy valaki vágyik a párkapcsolatra, de házasságra nem, nem fontos neki, vagy valamiért kifejezetten ellene van. Ebben esetben a másik fél hiába várja az eljegyzést vagy az esküvőt. Persze idővel változhat a hozzáállás, de az ilyen várakozásra nem érdemes, nem szabad kapcsolatot építeni. Jó tehát, ha időben tisztázni, ki hogy viszonyul a frigyhez, és amint szóba kerül a kérdés, nyíltan vállalni kell az álláspontunkat, mert ezzel megelőzhetők a későbbi komolyabb konfliktusok, valamint az olyan elvárások, amiknek valamelyik fél nem tud megfelelni – és nem azért, mert nem szereti a párját.