Nincs vizünk, de van emberség – a solymári vízhiány tanulsága

Szocio

Nincs vizünk, de van emberség – a solymári vízhiány tanulsága

Vízhiánnyal küzdenek az ország sok településén. Ilyen Solymár is, ahol bár reflexből nyitjuk a csapot, semmi sem folyik belőle.

Kedd óta nincs víz nálunk Solymáron. Mint oly sok más helyen, nálunk is vízhiány van, ami ezúttal nemcsak a termelőket, de mindenki mást is érint.

Egészen furcsa és kellemetlen megtapasztalni, hogy eljött egy újabb reggel, a hírek szerint az érintett területek nagy részén helyreállt a szolgáltatás, azonban hiába nyitom meg a csapot, továbbra sem jön belőle semmi. Közben az év egyik legforróbb napja köszöntött ránk.

Internetes kommentelők szerint megérdemlik mindezt a medencésjacuzzisburzsujgörények, de az a helyzet, hogy időseket, kisgyerekes családokat, teljesen hétköznapi emberek sújt leginkább a jelenlegi válság. Őket látom, hallom magunk körül, és köztük vagyunk mi is, akik ilyen körülmények között igyekszünk átvészelni a kánikulát. Vásároltunk palackos ásványvizet, azzal tudunk mosakodni, fogat mosni, a koszos edényeket elmosni. Azt használjuk főzéshez is, amit igyekszünk a lehető legkevesebb edény felhasználásával megoldani. A kertben van két nagy hordó, amiben az esővizet gyűjtjük, szerencsére ezekben is van jó pár liter. Vödörrel merítünk belőle, ezzel öblítjük a vécét.

Kényelmetlen és elgondolkodtató helyzet, megmutatja, milyen sérülékeny a bennünket körülvevő infrastruktúra, amit egyébként a hétköznapokban magától értetődőnek gondolunk.

Egyébként pedig izgalmas, hogy ilyen szituációkban miként viselkednek az érintettek. Ez a helyzet pedig különösen azért érdekes, mert az egyes településrészek között hagyományosan létezik valamiféle ellentét. Völgylakók és hegylakók, őslakosok és gyüttmentek, hétvégén füvet nyírók és helyi rendeleteket tökéletesen betartók. Talán sokak számára ismerős kifejezések és attitűdök ezek. Főként a főváros környéki települések szembesülnek mindezzel, hiszen a lakosság száma folyamatosan nő, ráadásul a frissen beköltözött lakók egy részének esze ágában sincs alkalmazkodni, tiszteletben tartani a helyi szokásjogot, a kakaskukorékolást, a templomi harang zúgását és a természetes környezetet.

Ez a közösség azonban most összefogott a bajban, a vízzel rendelkező családok „örökbe fogadtak” olyanokat, akik hiánnyal küzdenek. Így tudnak a bajbajutottak tisztálkodni, mosni, vízhez jutni. Nekünk is segítettek az ismerőseink. (Köszi, Szilvi!) Az egész család felfrissült tegnap este! 

A felajánlások folyamatosan érkeznek a helyi lakók Facebook-csoportjában, a szomszédos falvakból is jelentkeztek, a II. kerület is figyelmes gesztust tett a solymáriaknak. Jó látni, hogy a bajban végül összefognak az emberek, és valódi segítséget nyújtanak egymásnak.

Nincsenek hangzatos szalagcímek, drámai beszámolók, félremagyarázott ok-okozati összefüggések, óvatos nyilatkozatok. Barátságok vannak, figyelmesség és kedvesség. Erre van szükségünk, és persze most már jól jönne némi víz is, amit nem műanyag palackból öntök a kezemre.

Ajánljuk még:

Miben bízhatunk? – A világ történéseinek margójára

Már-már úgy tűnik, lassan az egész világ megváltozik körülöttünk, nekünk pedig alkalmazkodni kell. Ebben pedig nagy segítséget jelent, ha tudjuk, őseinknek hogyan sikerült túlélni a legterhesebb időket is – a legnagyobb tudásukról gyakorta megfeledkezünk.

 
X
Már követem az oldalt