„Kevesebből kell többet kifizetni” – pillanatképek az egyszülős családok életéből

Szocio

„Kevesebből kell többet kifizetni” – pillanatképek az egyszülős családok életéből

Ritkán van hírértéke annak, hogy valaki egyedül nevel gyereket. A számok viszont magukért beszélnek: ma Magyarországon minden ötödik gyermek kilencéves korára egyszülős családban él. A tendencia növekszik, legalább 300 ezer családot és 500 ezer gyereket érint. Az ő helyzetük sosem egyszerű, de most, vírusidőben még nehezebb: erről beszélgettünk érintett szülőkkel, szakértőkkel.

Mi számít egyszülős családnak? Nehéz ezt meghatározni, mert számos átmeneti állapot létezik és nagyon sokféle helyzetet fedhet a fogalom. „Küldetésünk azoknak a családoknak segíteni, amelyekben bármilyen okból is, de hiányzik az egyik szülő. Általában mindenki anyukákra asszociál, pedig a 300.000 családból 40.000-ben az apuka az egyetlen szülő. Másrészről általában az elváltakra gondolunk egyedül nevelő szülőként, pedig sokan vannak, akiknek meghal a párja, vagy már a babavárás alatt egyedül maradnak, esetleg éppen egyedül fogadtak örökbe” – fejti ki Nagy Anna, aki a 15 éve működő Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány elnöke. Két éve állami támogatással nyitott meg az általa vezetett Egyszülős Központ, ahol ha éppen nincs vírushelyzet, kávézó, játszóház, közösségi tér és közösségi iroda várja a családokat. Az elmúlt időszak azonban náluk is átírta a mindennapokat. 

„Anyagilag is és lelkileg is fokozottan nehéz most az egyszülős családoknak – részletezi Anna, aki maga is egyedül nevelte fel a fiát – Az eddig meglévő támogató formáink jelenleg az online térben működnek tovább, így legalább a munkavállalást segítő programokkal, jogi segítségnyújtással, tanácsadással, pszichológusi és mentális támogatásokkal, korrepetálásokkal tudjuk támogatni a családokat. Aktuálisan a legtöbb probléma a vírushelyzet miatti bezártságból adódik; a gyerekek otthon maradtak az online oktatás miatt, és gyűlnek a szülői teendők: tanulni kell velük, vinni a háztartást, főzni, bevásárolni, közben esetleg az idős szülőkről gondoskodni. Ezeket a feladatokat segítség és támasz nélkül nagyon nehéz elvégezni.”

A hozzájuk érkező gyakorlati segítségkérések száma megemelkedett az utóbbi fél évben: élelmiszerekre, tanszerekre, tisztálkodószerekre, laptopokra mindig, de most még inkább szükség van. Nem tétlenkednek, tavasztól kezdődően állami segítséggel és magánadományokból 10 tonna élelmiszert, tanszereket, tisztító- és tisztálkodószereket és 125 laptopot osztottak szét az egyszülős háztartásokban élőknek.

Több munka a semmiért

Ágnes egy éve vált el férjétől, gyerekei 6 és 9 évesek. Mint mondja, egyenként két ember kellene melléjük, annyira elevenek. Az édesanya a vírushelyzet előtt is csak szüleire tudott támaszkodni, ám a tavaszi karantén és a jelenlegi szigorítások miatt egyre kiélezettebbnek érzi a helyzetét.

„Marketing menedzserként dolgozom és a főnököm először átrakott 6 órás munkaviszonyba, aztán 4 órába, miközben ugyanannyi munkát és eredményt várt el tőlem, mintha teljes állásban dolgoznék. Ebben az időszakban még egy online átállást és egy honlapmegújulást is le kellett vezényelnem, így kevesebb bérért még többet dolgoztam. Amikor minden fillér számít és minden óvodai, iskolai étkezést egy hónappal előre be kell fizetni, akkor a karantén idején elmaradt menzajóváírást is várom, mint a megváltást. Mikor napi ötször kell a gyerekeket változatosan és egészségesen etetni ilyen magas élelmiszerárak mellett, sok fejtörést és aggodalmat okoz, hogy jövök ki hónap végén. Ott tartok, hogy már nem tudok miből lefaragni. Emelkedett a rezsiköltség, a kevesebből kell most még többet kifizetnünk.”

Egy másik egyedül nevelő édesanya, Kriszta, három éve neveli egyedül a fiát, és mint mondja, neki nagy segítség szokott lenni a központ. „Egy fizetésből megélni nem egyszerű, így több lábon kell állnom, ezért kevesebbet tudok a fiammal lenni. Szerencsére ő nagyon önálló, egyedül jár suliba, tud magának reggelit is készíteni. Az állam semmilyen segítséget nem nyújt, csak az emelt családi pótlékot. Nagyon nehéz anyának és dolgozó nőnek lenni egyszerre”.

„Kapszulás kávégépem van, de abból is az olcsóbb fajtát veszem” – meséli Ágnes – „Az utóbbi időben átszoktam az instant kávéra, mert míg egy csomag kapszula 1200 Ft, ez utóbbi csak 600. Gondoltam, nem veszik észre a gyerekek. Egyszer a kislányom úgy jött vissza az apukájától, hogy megkérte őt, javítsa meg a kávéfőzőmet, mert elromlott. Szíven ütött, hogy mégis észrevette a változást.”

Elvált? Akkor megbízhatatlan.

Sokszor találkozni előítéletekkel, ha egyedülálló szülőkről van szó. Egy egyedülálló szülő a munkáltatóban felvillantja a veszély lámpáját, hiszen azt feltételezi – sokszor, sajnos jogosan –, hogy nincs támasza, ha közbejön valami probléma. A barátnők, barátok elmaradnak, mert a szülőnek sosincs ideje találkozókra járni, párkapcsolatot kialakítani szintén problémás. 

Ágnes elmagyarázza, hogy mióta egyedül neveli a gyerekeit, muszáj sokkal összeszedettebbnek, hatékonyabbnak lennie, s 

bár rettenetesen fárasztó, de minden helyzetre van egy „A” és „B” terve.

„Sokszor tapasztaltam, mit gondolnak az emberek, ha szóba kerülnek a nehézségeim elvált anyaként: hogy én döntöttem így, viseljem a következményeket is. Rosszulesik, hogy ha elmegyek a gyerekekkel egy múzeumba vagy állatkertbe, nem vehetek családi belépőt. Pedig mi is család vagyunk. Az óvodában és iskolában nem igényelhetek kedvezményes étkeztetést, mert a keresetem 2000 Ft-tal túllépi a határt. Ott csak a háromgyermekeseknek jár támogatás. Családi pótlék-kiegészítést lehet csak kérni, melynek összege csupán 1500 Ft-tal magasabb a kétszülősökéhez képest” – magyarázza. Ágnes hiányolja azt is, hogy nincsenek pályázatok iskoláztatásra, tanszerbeszerzésre. 

Zsófi saját vállalkozást vezet és két kisiskolás fiút nevel. Egy éve váltak el férjével. „A folytonos készenlét a legnehezebb számomra, ez fizikailag és érzelmileg is rettenetesen kimerítő.

Soha nem lehetek fáradt, nem lehetek beteg, mert bármi van, bármi történik, mindent meg kell csinálnom,

ott kell lennem a gyerekeknek. Nem mondhatom nekik, hogy most nincs tiszta ruha, üres a hűtőszekrény, nem én viszlek reggel iskolába vagy orvoshoz. A volt férjem csütörtök estétől szombat délutánig vigyáz a fiúkra, akkor is jellemzően otthon vannak, filmet néznek, így ő a »jó zsaru« szerepét kapta. Nekem meg maradnak a leckék, az edzésre való rohanások, a folytonos fegyelmezések.” Zsófi aztán arról is mesél, hogy mennyire tud hiányozni egy felnőtt társasága otthon, mikor egy hosszú nap után hazaérnek és nincs kivel megbeszélnie, megosztania a nap nehézségeit, sikereit.

Kriszta egyetért a nehézségekkel és hozzáteszi, mindenki csak a nagycsaládokban és „teljes” családokban gondolkodik, az egyedülálló szülők magukra vannak hagyva. Nincs számukra kedvezőbb lakáshitel, nincs állami támogatás. 

„Értem és elfogadom, hogy a társadalom alapköve a »teljes« család” – veszi vissza a szót Ágnes. – Viszont a modern társadalmakban, ahol a válások száma egyre nő, az egyszülős családoknak is több támogatásra lenne szüksége. Nem lehet úgy csinálni, mintha mi nem léteznénk.”

Nyitókép: Guillaume de GermainUnsplash

Ajánljuk még:

„MELLETTÜK AZ ÜRES SZÉK, AZ APA HELYE” – VALAMIT ELRONTOTTUNK, HA EKKORA A GÉPVÁNDORLÁS
„HA EGY JOBB VILÁGBAN SZERETNÉNK ÉLNI, AKKOR RIVALIZÁLÁS HELYETT SEGÍTENÜNK KELL EGYMÁST” – INTERJÚ FÁBIÁN SÁRÁVAL
AUTISTA GYERMEKÉRŐL ÍRT DALT A POKOLGÉP ZENEKAR GITÁROSA – ÉS NEKÜNK ELMESÉLTE, MIÉRT BOLDOG KISFIÚ CSONGI

Matriarchális társadalmak: jó az, ha a nők irányítanak?
A történelem során a nők helyzete, a női szerepek meghatározása és általában a nők értéke folyamatosan változott, hol előtérbe kerültek, hol másodrangúnak számítottak. Sok társadalomban a férfiak uralkodtak, és vannak vezető szerepben ma is, így számos helyen a nők egyenlőségére törekednek a XXI. században is. Azonban mindig voltak, pontosabban vannak (!) olyan társadalmak, ahol a nők irányítanak, ráadásul ezek a matriarchális közösségek állítólag igen hatékonyan működnek.